A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-01 / 1. szám
A KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Reszeli Ferenc: TÉLI HANGULATOK Batta György: A MÁSIK SZIKORA Lacza Tihamér: GRENDEL LAJOS ÚJ KÖNYVÉRŐL Mécs József: LÁTOGATÓBAN A KOMÁROMI (Komárno) MAGYAR GIMNÁZIUMBAN Miklósi Péter: NOTESZLAPOK Lovicsek Béla: MENEKÜLÉS (folytatásos regény) Csicsay Alajos: A FÁK ÚJ RUHÁJA (mese) Címlapunkon Gyökeres György felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában: 815 85 Bratislava, ul. Csihalmády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král Péterné Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. c. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaőiarne n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kős Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavaterstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13. VI. poschodie tel: 522-72, I fc 5-85 Bratislava. Index, svo. 11. TÁBI LÁSZLÓ, az SZLKP KB oktatási és tudományos osztályának konzultánsa — 1927. nov. 16-án születtem Nyitragerencséren (Nitrianske Hunciarovce) Édesapám telefonszerelő volt és fiatalon meghalt. Édesanyám a nyitrai tintagyárban dolgozott. Szintén fiatalon távozott az élők sorából. Ötéves koromban két nővéremmel együtt árva maradtam. Mányika nagymama vállalta fel a szülői kötelességeket. Később a helyzetünk javult valamelyest. Apám állami alkalmazott volt, árvasági segélyt kaptunk. A falu felekezeti iskolájában apácák tanítottak. Egyike voltam a legjobb tanulóknak, így tanítói javaslatra a bratislavai magyar gimnáziumba kerültem. Továbbtanulásomhoz az árvasági segély kevésnek bizonyult, szerencsére a gimnáziumban kiírtak egy pályázatot, amely szerint az a tanuló, aki a legjobb tanulmányi eredményt éri el, teljesen ingyenes internátusi ellátásban részesül és tandíjat sem fizet. A pályázatot megnyertem, és 1945-ig, a magyar gimnázium fennállásáig teljesen ingyenes tanuló voltam. Tanáraim ajánlására vagyonos gyöngébb tanulókat is tanítottam havi jutalomért. És kivételt is kaptam, mint jó tanuló. Délutánonként 2—3 órát dolgozhattam a Nivea cégnél. Az internátus igazgatója, dr. Pécsy Jenő (jóval a felszabadulás után a Szabad Földműves szerkesztője volt), nagy hatással volt rám. Negyvenöt elején tudtam meg, hogy a Magyar Tanácsköztársaság hónapjaiban fontos posztot töltött be, a fehér terror halálra is ítélte. Óvatos figyelmeztetéseivel rányitotta szemünket a második világháború igazi hátterére. Tóth Ferenc latin—magyar szakos tanárra is szívesen emlékezem. Ő szerettette meg velem a magyar irodalmat. Gimnáziumunknak, néhány kivételtől eltekintve, jó tanárai voltak. Szinte valamennyi növendéke főiskolát végzett. — A második világháború után mindenki úgy kereste a további helyét, ahogy jónak látta. Én történetesen egy nyitrai vaskereskedőnél helyezkedtem el, és vártam a magyar iskolák megnyitására. Közben a kolini vegyiüzemben is dolgoztam, mint villanyszerelő. Az unokabátyám három hónap alatt vezetett be a mesterség tudományába. Kolínban döntöttem el, hogy Magyarországon folytatom a tanulmányaimat. 1946 novemberében beiratkoztam a budapesti Rákóczi Gimnáziumba, hatodik osztályos tanulónak. Az ország mindennek szűkében volt, mégis magával ragadott az új Magyarországot építők lelkesedése. 1947 májusában beléptem a kommunista pártba. Tagja lettem a népi kollégiumnak, amelyhez a forradalmi ifjúság szine-java tartozott. Itt nyertem munkásöntudatot. Büszkén emlékezem erre az időre, és hálásan is, mert hiszen a magyar nép, amely maga is nélkülözött, befogadott, élelmet és szállást biztosított számomra. Ennek a forradalmi korszaknak köszönhetem, hogy magam is forradalmár lettem, a párt elkötelezettje. Érettségi után a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatójaként mélyítettem el elméleti tudásomat. Rudas László, Pach Zsigmond stb. tanított. A közgazdasági egyetemen tanultam meg a logikus marxista gondolkozást. Ez kíséri végig életemet. Soha nem árultam el az ott belém oltott eszméket. Abból az időből jól emlékszem diáktársakra: Onódy Jánosra, a nyitrai Tanárképző Főiskola volt dékánjára, Ressl Jánosra, a bratislavai magyar pedagógiai gimnázium politikai igazgatójára és másokra, akikkel magasra emeltük a proletár nemzetköziség zászlaját. A Magyarországról hazatérő tanulók és egyetemi hallgatók csoportjának vezetője voltam, felelős a továbbképzésükért és szlovák nyelvi felkészítésükért. Túlnyomó többségük felelős posztokra került, társadalmunk megbecsült emberei lettek, vállalták a szocialista építés terheit. Budapesten résztvevője voltam a II. Világifjúsági Találkozónak is, amelyről olyan emlékekkel tértem haza, amit elfelejteni nem lehet soha. — 1951-ben az Oktatási és Tudományos Megbízotti Hivatal nemzetiségi osztályának vezetőjévé neveztek ki. Olyan időben, amikor rendezni kellett a magyar iskolaügy kérdését. 1948 februárja hozta a döntő fordulatot népünk életében, azután sorra megnyíltak a nemzetiségi iskolák. Jóleső érzéssel gondolok vissza az alapozó munkára. Óvodák, alapiskolák, gimnáziumok széles hálózatát hoztuk létre. Szakközépiskolákat is nyitottunk a népgazdaság követelményei szerint. Munkás- és parasztgyermekekből neveltünk tanítókat, akik később főiskolai végzettségre tettek szert. Tanítottak, tanultak, és emellett a falu szocializálásából és a társadalmi munkából is kivették részüket. Nagy szeretettel gondolok az akkor már ősz hajú, szlovák nemzetiségű munkatársamra, Horácek Béla bácsira, aki önzetlenül segítette a magyar iskolák megalakulását. Türelmes munkával megteremtettük a magyar iskolaügy anyagi és személyi feltételeit, azonos szintre emeltük az oktató-nevelő munkát hazánk más anyanyelvű iskoláiéval. Az ezekből az iskolákból kikerült diákok ezrei szereztek képesítést hazánk különböző közép- és főiskoláin. Közülük sokan a szocialista munka hősei, kitüntetett dolgozók lettek, s a csehszlovákiai magyar értelmiség zömét alkotják. Számos pedagógus állami és szakágazati kitüntetést kapott. Nagyon sok barátom van a pedagógusok között, s találkozásaim során Állami kitüntetései: 1974 — Kiváló Munkáért 1977 — a Szocialista Építésben Szerzett Érdemekért 1987 — Munka Érdemrend felelevenítjük a régmúlt idők küzdelmeit. Iskolapolitikai vonatkozású írásaim is számottevőek. Tankönyvrecenzióm sem kevés. A csehszlovákiai magyar iskolaügy egyenértékű része az egésznek, ennek ellenére az idáig vezető út nem volt gondoktól mentes. A Megbízotti Hivatalban központi tanfelügyelője is voltam a magyar iskoláknak, később kerületi tanfelügyelője. Innen hívtak 1962 szeptemberében mostani munkahelyemre, ahol felelős vagyok a gimnáziumok és a szakközépiskolák pártmunkájáért, beleértve a nemzetiségi iskolákat is. Akkor már járási, majd kerületi lektora, aktivistája voltam a pártnak, elnökségi tagja a Csemadok Nyugat-szlovákiai kerületi bizottságának, a Tanítók Lapja szerkesztőbizottságának, s ugyanennek a lapnak még szerkesztője is. Egyszóval igen-igen mozgalmas élet állt mögöttem, amikor a pártközpont apparátusába hívtak dolgozni. Azóta hivatásos pártmunkás vagyok, méginkább elkötelezettje a párt politikájának. És az SZLKP KB lektora, a pártalapszervezet vezetőségi tagja. — Mostani munkakörömben már egész iskolapolitikánk fejlesztésében vettem részt, a magyar iskolákat is beleértve. Munkánk nyomán persze nemcsak rózsák, tövisek is nyíltak. Örültem a sikereknek, bosszankodtam a hibák láttán. És még jobban éreztem a felelősség súlyát. A válságos évek nem tudtak megtörni a párt politikájába vetett hitemben, és nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy pártunk hosszú éves munkámat értékelve 60. születésnapom alkalmából Munka Érdemrend kitüntetésre javasolt. 1952-ben nősültem, három lánygyermeken van, mind a három főiskolát végzett, kettő közülük tudományos fokozatot ért el, a harmadik az egyik dél-szlovákiai város kórházának az igazgatója. Két lányom párttag, a harmadik SZISZ-elnök a munkahelyén. Feleségemmel Nyitrán ismerkedtem meg. Eredeti foglalkozása pedagógus. A bratislavai magyar óvodának két évtizedig volt tanítója és igazgatója. Házasságunk kezdetétől jóbanrosszban mellettem áll. A válságos évekre visszatérve, nem tudtam együtthaladni az árral, ezért fenyegető, névtelen levelek zömét zúdították rám, s az ezzel járó feszültségek nem maradtak nyom nélkül. A hetvenes évek modern betegségének én is áldozata lettem, egy szívrohamot éltem túl. A betegség hosszú ideig nyomot hagyott az életemben. Megismertette velem a legjobb és legolcsóbb orvost, a természetet, a mozgást, a friss levegőt. Ekkor döbbentem rá, hogy az 11 elkötelezett élet mellett létezik egy másik is. S így lettem természetimádó! Azóta sokat gyalogolok hétvégeken a feleségemmel és a barátaimmal. Magától értetődően az állandó önképzést sem hanyagolom el. Pedagógiai és közgazdasági főiskolai végzettségem van. Három unokám társaságában is szívesen töltöm az időt. Szeretem a szépirodalmat, a sportot, magyarul, szlovákul, oroszul olvasok, franciául, németül és finnül is tanultam. Befejezésül csak annyit, hogy ha valaki egyenes úton jár, és tudja, miért küzd, és becsületesen el is végzi, amit rábíztak, akkor az életének és a küzdelmének értelme van. MÁCS JÓZSEF