A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-01 / 1. szám
— Az utóbbi másfél két évtizedben valóban korszerűsödött a munkánk, bár láthatja, a szószkefére meg a kaparóvasra ma is szükség van még. Számunkra ezek a szerszámok épp olyan kedvesek és fontosak, mint a kőművesnek a vakolókanál, vagy a szabónak az olló — mondja a széllel feleselje, miközben megigazítja hetykén félrebillent sapkáját. Az is igaz viszont, hogy egyre több bátorságra van szükségünk, merta toronyházak emeleteinek száma, a gyárkömények magassága folyvást növekszik, így it is egyre magasabbra szorulunk. Persze, gy alogsori kazánház kipucolása sem gyerekjáték ... Talán furán hangzik, mégis igaz, hogy fent, a magasban szinte otthonosában érzem magam, mint lent, a szilárd találón! Szép és férfias munka ez, hiszen úgymerem a körzetembe tartozó házak tetőit leg kéményeit, mint egy körorvos a pácienseit, vagy akár egy postás a körzetébe tartoló utcákat és lakókat. A tetők meg a kémégek ugyan sokban hasonlítanak egymáshoz, lényegében azonban mindegyik egyben más. Ezt a munkát nemcsak elvégezni kell, de szeretni is lehet. Társa kissé indulatosabb hangnemben veszi át a szót: — Alapfizetésben mindenképpen nagyobb anyagi megbecsülést érdemelne a eményseprés, mert nálunk bizony nemigen is lehetősége senkinek a fusizásra. Hacsak újévköszöntést, vagy az itt-ott csöppenő rravalót nem annak számítjuk, de az vajmi ivés mellékes ... Pedig dolgozunk derekain, fülig kormosan! A kazánokban néha is ül az ember arcára a korom, vannak ilyek, ahol vödrönként tornázzuk ki a sütőkatornák mélyéről a piszkot, közben naponizgulunk, vajon nem üt-e ki tűz valahol, mert akkor rögtön azt kérdezik, mikor járt ottoljára kéményseprő, és ha nemrég, akkor felülettel végezte-e a dolgát? És hogy tévesen csináljuk-e amit teszünk? Nézze k ám rossz tudat, hogy minden embert szólítok, hiszen melegre mindenkinek szükségen. Bárki joggal zúgolódna, ha fűtetlen lentélen a kórház, vagy a gyerekének hidegzeremben kellene ülnie, így talán megérti, azt mondom: fölmegy bennem a pumpa, valaki azzal ijeszti a fiát, hogy kéménykőnek adja, vagy lenézően legyint, ha ránk esik szó valahol. Őszintén szólva bánt, is pillanatnyilag valóban nincs különös tekintélye a fekete mundérnak. Pedig is ez a munka, érdemes beleszokni. Jóigam imádom a magasságot, az ezzel járó izélyt. Idefenn szabadnak érzem magam, it a madár. Saját magam ura vagyok, nem lyok íróasztalhoz, géphez kötve és főnökés állandóan a hátam mögött. No éssze a látvány sem mellékes, ami fentről Nyaranta néha például egy-egy alacsobb tetőn napozó pucér nőre ... — meséli is slusszpoénként, kópésan kacsintva az itt még indulatoskodó kéményseprő, ársalgásunkat azután biztonságosabban: a padláson fejezzük be. Arról beszéltünk, hogy a távfűtés, a gáz- és olajtüzelés ijedése, a füstgázelemző, vagy a kémények isejét száloptikával fényképező műszerek halmázása ellenére a seprű, a lapátnyél, a pefe, magyarán e piszkosszép munka ezentúl is a kéményseprőkre marad .. . Itt bármennyire is átalakulóban van ez az szakma, ma is szükség van és a jövőben szükség lesz a szerencse kegyeltjeinek rőtt kéményseprőkre! MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György GYÖKERES GYÖRGY FELVÉTELEI Lencsevégen „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes" JÓZSEF ATTILA