A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-01 / 1. szám
A már évekkel ezelőtt felnőttkorba lépett gyermekfolklór-együttes ez évtized során szinte már hihetetlennek tetsző, és igen becsületes munkát végzett. Azért hihetetlen ami mögöttük van, mert most, a jubileumi összegezéskor derült csak ki vényesen, hogy amit eddig tettünk, azt nem a képzeletünk túlozta el. A Tátika állandó jelenléte evidensé vált, munkája természetessé, olyannyira, hogy szinte már félvállról vettük: a Tátika nem gond, azok akkor is dolgoznak, ha a kutakból émelyítő tejszínhab buzog fel, az égből pedig kénes eső esik. Őket persze sem az időszakos nemtörődömség, sem a pátyolgatás, de még csak az alkalmi gáncsoskodás sem tudta úgy elkeseríteni, hogy egy percig is elbizonytalanodjanak. Pedig tudjuk: a Tátika gyerekekből verbuválódott együttes, akik e sok év alatt akár meg is unhatták volna az örökös táncpróbákat, a rengeteg fellépést, mi több, akár a sikert is. De nem. Ilyesmi soha fel sem merült. Fennállásuk öt ével ezelőtti felezőidején, amikor az alapító tagok kinőttek az iskolapadból, szinte természetes lett volna, hogy abbahagyják. Másképpen cselekedtek. Úgy érez,ték, hogy ebből a közösségből kilépni nem csak bűn lenne, de veszteség is. Kitalálták tehát a maradás módját, és azt mondták: mi is maradunk a Tátikában, de ezen belül egy módosító nevet is felveszünk, így jött létre az Ekeli Summások csoportja. Elgondolkoztató, hogy vajon miért gondolkoznak így. Ma, amikor a gyerekek javarészt mindenbe beleunnak, mert ma a gyerekek fáradtak, hajszoltak, túlterheltek, mert több időt töltenek az iskolában, mint a szüleik a munkahelyeken. Miért annyira lelkesek, amikor napi teendőik kilencven százaléka feladat, parancs, utasítás? Nem tudok más magyarázatot, mint leírni azt, hogy: Hodek Mária. Mert mi tagadás, a magam pozíciójából csak annyi látszik, hogy Hodek Mária nélkül sem a kezdetekben, sem a jelenben nem lenne Tátika. Tudom persze, hogy ez így durva leegyszerűsítés, hiszen nem hagyható figyelmen kívül a falu pedagógusainak java része, a gyerekek szüleinek zöme, a falu, a szövetkezet, a járási és felsőbb intézmények támogatása. De azt is tudom, hogy a fentiekre érdemesült közösség szemlélete sem lenne feltétlenül ilyen jóindulatú, ha nincs az a megszállott pedagógus, aki a Tátikát megteremti, megőrzi, s egy évtized során olyan következetes építkezéssel fejleszti azzá, amit ma jelent. Tudom továbbá, hogy sem Hodek Máriának, sem a gyerekeknek nem volt soha könnyű az élete, mert hiszen nyilvánvaló, hogy a munkája- s GYÖKERES GYÖRGY FELVÉTELEI