A Hét 1989/1 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-04-14 / 16. szám

masabb. Ha egyedül lennék, félnék, hogy eltévedek benne. Szőgyénnek 3 130 lakosa van, kultúrháza viszont egy közepes nagyságrendű kisváros­nak is megfelelne. 1969-ben Dobos László író, akkori miniszter rakta le az alapkövét. Színház- és moziterme háromszázharminc férőhelyes, könyvtára hozzávetőlegesen tízezer kötetes. Klubhelyiségek, cukrászda, eskető- és táncterem, tekepálya, tűz­­oltószertár és a hab hivatala van benne. Szállodai része is van tizenöt személy részére. A művelődési ház átadása óta egyszer történt meg, hogy záróra után rázárták az ajtót valakire. Csak reggel tudott szaba­dulni a fogságából. Szőgyénnek 1730-ban épült fel az első iskolája. Ahogy most szemügyre vehettem, bölcsődéje, két óvodája, nyolcéves magyar és 1 —4. osztályos szlovák alapiskolája, valamint napkö­zi otthona van a falunak. Az alapisko­la magyar osztályait háromszázhúsz gyermek látogatja. Többen végeztek Műszaki Főiskolát, s erre az egész falu büszke. Az utak portalanítottak, a vízvezetékhálózat jól szolgál, a víz­ellátás azonban gondot okoz, különö­sen nyáron. Érkezésem után nem sokkal azt mondta nekem Krákó Ágnes, az olva­sókör vezetője, hogy annak, aki vásá­­rolni akar, nem kell kitennie a lábát Szőgyénből. Annak ellenére is igaz, amit mondott, hogy az üzlethálózat már nem a legmegfelelőbb. 1990-ben látnak hozzá az új nagy bevásárló központ építéséhez. Most is van két élelmiszerüzletük, készruha, darab­áru, cipő, hús, zöldség, festék- és illat­szer, s iparcikk boltjuk. Sajnos, könyv­üzletük még mindig nincs. A bevá­sárló központ elkészülte után jobb lesz a helyzet. Nemcsak a vásárlónak nem kell kitennie a lábát a faluból, de a bete­geknek sem. Szőgyénnek üzemi (szö­vetkezeti) és körzeti orvosa van. Azonkívül gyermekorvosa, fogorvosa és gyógyszertára. Hetente egyszer női orvos is rendel helyben. Az egész­ségügyi központ is társadalmi mun­kában épült 1987-ben. A falu elöljáró­itól tudom, hogy a további nagyobb munkák is sorban elkezdődnek. Be­vezetik a gázt, felújítják a vízvezeték- és vilanyhálózatot, rendbe teszik a hangosbeszélőt, s éttermet építenek. Még ebben az esztendőben egy ve­gyesáru boltot is tető alá akarnak hozni. A szőgyéniek jobbára a saját szö­vetkezetükben dolgoznak. Meg az asztalosműhelyükben, amelyben bú­tort gyártanak. A helyi nemzeti bi­zottság gazdálkodási üzemének het­venkét alkalmazottja tizenhat féle szolgáltatást nyújt. A falu hatalmas művelődési háza valóságos munkára serkenti a tömegszervezeteket. A je­lentős események mind a falai között zajlanak. Tavaly körülbelül hatszáz rendezvényt jegyeztek, s a Magyar Területi Színház évente legalább öt­ször fellép színpadán. A Csemadok alapszervezete, az ifjúsági szervezet és az alapiskola is bemutat színdara­bot, illetve esztrádműsort. Bár, szüre­ti felvonulás, minden itt kezdődik és végződik. Kéthetenként hálóznak, vi­­deodiszkóznak és teneszéznek a mű­velődési házban. — Vannak-e a faluban Bottyán ne­­vűek? — kérdezem Szőgyén vezető­itől. — Vannak — hangzik egyöntetűen a válasz. — Négy-öt család hallgat ilyen névre. — Vannak-e Lakatos nevűek? — terelem figyelmüket a kuruc generá­lis idevalósi feleségére. — Ilyen nevűek is vannak — mondják. Míg a falut jártam, megfigyeltem, hogy a szőgyéni nők adnak magukra. Jól öltözöttek, csinosak, a divathoz gyorsan igazodóak, különösen a fi­­atalabbja. Az idősebbek azonban még az eredeti viseletét hordják. Most történnek kísérletek a Csema­dok alapszervezetében a hagyo­mányt éltető tánccsoport és az énekkar felújítására. De visszatérve még a szőgyéni nőkre! Valamennyien rokonszenve­sen családcentrikusak. Két-három gyermeket nevelnek fel, szeretik, fél­tik őket, ragaszkodnak hozzájuk. Saj­nos, a munkahelyi elfoglaltság sok idejüket elveszi. A szőgyéni férfiak szintén dolgosak és családcentriku­sak is, hallom a társaságomban. Per­sze a kocsmát is megtöltik majdnem minden este. Tizennyolc éven aluliak házasságot nem kötnek. A művelődési ház közelében, a falu éttermében éppen Magyar Konyha Hetet tartanak. Helybeliek és idege­nek a felkínált sokféle finom falat közül választhatnak. A szépen meg­terített asztalokat körül is ülik sokan. Elsősorban a gyomor parancsának engedelmeskedve, no meg azért is, mert egy hétig minden nap jó ebéd­hez szól a nóta! Pató Pál úr kései utódai régen meg­tanulták, hogy a hej, ráérünk arra még módján nem lehet élni. Soha nem is lehetett. Keményen dolgoz­nak, amikor kell, és önfeledten szó­rakoznak, amikor annak az ideje van. Szorgalmas munkájukkal írják a je­lenkori történelmet. MÁCS JÓZSEF GYÖKERES GYÖRGY felvételei A könyv r m ú­j otthona A Komáromi (Komárno) Járási Könyvtár állományában sok ezer könyv található. Az olvasók száma meghaladja a 8 ez­ret. Tavaly mintegy 340 ezer kötetet kölcsönzött ki a könyvtár. A könyvtári dolgozók és az olvasók régi vágya vált tavaly valóra. A februári győzelem 40-dik évfordulója ünnepsé­gei keretében a Kikötő lakótelepen, ahol jelenleg több mint tízezren élnek, átadták a nyilvánosságnak a könyv új, valóban méltó otthonát, az új könyvtári épületet. Látogatásom alkalmával az új intéz­ményt Elena Konkolovská igazgatónő és helyettese Anna Illésová mutatta be: — Nagy örömmel foglaltuk el és ren­deztük be az 1777 m2 területű épüle­tet, amelyre már nagyon régen vártunk. Külön-külön részlegeket rendeztünk be a fiatalabb és idősebb gyerekek és a felnőttek számára. Gazdag irodalmat talál itt az olvasó szlovákul és magyarul. Most rendezzük be fokozatosan a zenei osztályt, ahol a zene hallgatása jelentős részévé válik majd a könyvtári mun­kánknak. Ide helyezzük majd el a zené­vel foglalkozó könyveinket is. A nagy klubhelyiségben már sok érdekes be­szélgetést, video- és diafelvételekkel tar­kított előadást és versenyt rendeztünk a Városi Művelődési Otthonnal karöltve. Rövid idő alatt sok új olvasója lett a könyvtárunknak. A legszorgalmasabb olvasónk Bese Róbert és Farkas Antal. A könyvtárban tett sétánk során megálltunk az ifjúsági részlegen, ahol Kürthi Jolán könyvtáros mesedélutánt tartott a gyerekeknek. A szünetben eze­ket mondotta: — Öröm ilyen szép környezetben dolgozni. A fiatalok sokkal nagyobb számban jönnek el hozzánk. A gyerekek különösen a fantasztikus irodalmat, az útleírásokat, a Piknik sorozatot és a Búvár ismeretterjesztő zsebkönyveket kedvelik. Kevés a csehszlovákiai ma­gyar írók által írt könyv a gyermekek számára. Reszeli Ferenc Hókusz-Pó­­kusz c. kötete nagy sikert aratott. A szünidő alatt hetente négyszer rendez­tünk ismeretterjesztő és szórakoztató videoműsort, amely nagy közkedvelt­ségnek örvendett a fiatalok között. A könyvtár vezetőitől megtudtam, hogy a jövőben még szorosabban akar­nak együttműködni a különböző tö­megszervezetekkel és a Csemadokkal. — A Csemadokkal — mondták — már sok érdekes beszélgetést szervez­tünk Lovicsek Béla, Mács József, Re­szeli Ferenc, Dr. Szénási Zoltán és más írók könyveiről. A szép sikerrel megren­dezett könyvkiállításnak, amelyet a Csemadok a járási székhelyén rende­zett meg tavaly, szívesen adnánk ott­hont a jövőben. A könyvbarátok körét is újraszervezzük, bővítjük az „egész osz­tály olvas" mozgalmat és számtalan új érdekes rendezvényt készítünk olvasó­ink számára. Bővíteni akarjuk a techni­kai ellátottságunkat s a környezetünket is rendezni akarjuk. Bízunk abban, hogy a szép és igényes környezet nagyon jó hatással lesz majd az olvasók számá­nak a növekedésére s a rendezvényeink színvonalára. Bizonyos, hogy az új in­tézmény jelentős kulturális tényezőjévé válik nemcsak az új lakótelepnek, ha­nem az egész járásnak. BENDA ISTVÁN A szerző felvételei :

Next