A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-22 / 39. szám

denről. Megfeledkezett az önbecsüléséről, meg a büszkeségéről, sőt attól sem riadt vissza, hogy megalázkodjon az alig ismert férfi előtt. — Szeretem ... — mondta ki egyszerű természetességgel. — Szeretlek, András... Tóth Andrást olyan váratlanul érte ez a nem várt vallomás, hogy szinte beleszédült, mindez azonban csak néhány pillanatig tar­tott. Hirtelen nagyra nőtt az önbizalma, s a saját bőrében kezdte érezni magát, mint máskor hasonló helyzetben. Felállt, a doktor­nő mögé lépett, s pillanatnyi tétovázás után átölelte. A doktornő András egyik kezét a mellére vonta, a másikat meg csókolgatta. — Nagyon szeretlek ... — Én is, nagyon ... nagyon ... — súgta András, majd szembefordította az illatos teremtést és vadul csókolta a szemét, a haját, a fülét, a nyakát, a mellét, végül a száját. Aztán a két erős karjára kapta és a pamlaghoz vitte. Leült ölében az édes teher­rel, s ott folytatta a csókolózást, ahol abba­hagyta. Nóra se élő, se holt nem volt, soha át nem élt érzések szárnyán lebegett, mint valami mesebeli lény. Az utóbbi időben féken tar­tott női vágyai most visszatarthatatlanul a felszínre törtek és elemi erővel követelték a beteljesülést. Nóra szinte önkívületben volt, mindenfélét össze-vissza suttogott, maga sem tudta, hogy mit. Hirtelen felállt, gyengéden karonfogta Andrást és a hálószobába vezette. Pillanatok alatt levetkezett és az ágyban termett. Micsoda test! — álmélkodott András. Nem tudta, hogy ébren van-e, vagy álmodja az egészet, olyan hihetetlennek tűnt mindaz, ami néhány perc leforgása alatt történt vele. — Vetkezz hát és gyere, gyere, kedves! András pillanatok alatt levetkezett. Mikor Nóra végignézett rajta, elámult. Sok pucér férfitestet látott már, de hasonlóval nem találkozott még. András elindult az ágy felé. Félúton nem szokott megállni. Ha már idáig eljutott, be is fejezi, aztán legyen, ami lesz. Hiába mondta neki a doktornő, hogy így meg úgy szereti, hitte is, nem is. Úgy látszik, hogy minden nő egyforma. Adott esetben és helyzetben sem­mi sem számít, sem származás, sem diplo­ma, mindenek előtt a testiség. Íme itt a bizonyíték. Kész a kocsi, gondolta András, fel lehet szállni rá és útra lehet kelni, aztán hogy az út hová vezet, nem tudni, de most nem is számít. Bár valahol a lelke mélyén azt érezte, hogy ebből nem futó kaland lesz, de ha mégis, az sem baj, mindig jó érzéssel fog visszagondolni rá, Tóth András hajnalban ment haza. A só­gora már talpon volt, kávét főzött, s füstölt, mint a gyárkémény. Felderülő arccal és sunyi tekintettel fogadta Andrást. — Csakhogy megjöttél! — Miért? — Mikor felkeltem és üresen találtam az ágyadat, kétségbeestem. Már-már a ren­dőrségre futottam — mondta Varga Pál komolynak tetsző, mégis beugrató hang­súllyal. — Ne bolondozz, sógor. — Kérsz kávét? — Kérek. — Mintha kissé megviselt volna az éjsza­kai műszak — mondta Varga, s fékezhetet­­len hahotába kezdett. — Megsárgult és megvékonyodott az orrod. A sekrestyés gyertyaoltogatója sem lehet ösztövérebb, ahogy így elnézlek. Ezt már András sem tudta megállni neve­tés nélkül. — Nagy marha vagy te, Pali! — Nem kisebb, mint te — mondta Varga kávézás közben. — Ami viszont a szeren­csét illeti, jóval mögötted kullogok. — Folytatjuk — Kilopok,­­rotációs gépek­ Az ember ősidők óta jeleket hagyott maga után, közölni akart valamit társaival. A be­szélt nyelv kialakulása mellett a barlang falára pingált rajzoknak vagy a kőlapokra vésett jeleknek is megnőtt a közlési jelentő­ségük. De most nem az írás különféle módja­iról, hanem az újság történetéről szeretnék szólni. Az újság ősét nehéz lett volna lapoz­gatni, hiszen kiemelkedő, gondosan lecsi­szolt szikla falára vésték a betűket, a tarta­lom nem volt valami változatos, legtöbbször győzelmi jelentésekből állt, megfelelő illuszt­rációval (mert ugyan ki akart volna azzal dicsekedni, hogy vereséget szenvedett?!). Ilyen például Iránban a belhisztáni sziklafal, mely Dáriusz király győzelmét hirdette, de Kis-Ázsiában minden természetadta lehető­séget felhasználtak a királyok és a hadvezé­rek a győzelmek nyilvános dicsőítésére, mert háború akadt bőven. A rómaiak is átvették e „divatot", Cseh­szlovákiában a Vág völgyében, Trencsénben (Trencín) egy meredek sziklafalon látható Marcus Aurelius császár (i. u. 161—180) egyik tisztjének „tudósítása" arról, hogy a kvádok elleni háború idején itt táboroztak. Rómában a fórumon acta diumának nevez­ték a kifüggesztett szenátusi határozatokat, amelyeket aki tudott olvasni az elolvasott, és tovább mondta a népnek. A középkorban levél formában a kéziratos újságok terjedtek el. Ennek hatása a könyv­­nyomtatás feltalálása után is megtalálható a régi újságok levélszerű tudósításaiban. Ve­lencében, ebben a nagy hírű és nagy hatal­mú kereskedővárosban (ahol minden hír fon­tos volt) boltokban is árulták a kézzel írott újságot, egy gazetát kértek érte — korabeli pénzegység volt. Számos országban ma is gazetának nevezik a lapokat. A kéziratos újság leginkább Olaszországban terjedt el, mégis a legnagyobb gyűjteményt Bécsben őrzik: huszonhét kötetből áll és közel 18 ezer újságlevelet tartalmaz! A könyvnyomtatás feltalálása nagy lendü­letet adott az újság elterjedésének is, hiszen egyszerre többet lehetett belőle nyomatni és főleg gyorsan. A korabeli újságok ellentétben a maiakkal kis alakúak voltak, akár a közepes könyvek, csupán egy-két oldalas röplapok. Aktuális híreket (törökveszedelem), termé­szeti csapásokat (árvíz, tűzvész stb), égi je­lenségeket (üstökös megjelenése) tartalma­zott. Fametszetekkel díszítették, legalább­is a címlapot. Dürer is készített ezekhez az újságokhoz képeket, amelyeket aztán a fele­sége árult a piacon. Ezek szintén csak újságelődök voltak, mert nem jelentek meg rendszeresen. A német vásárvárosokban (Frankfurtban stb.) jelent meg először évente kétszer, tavasszal és ősszel a vásári híradó. Az első hetilap­a 1609-ben Strassburgban hagyta el a nyom­dát. A postahálózat kiépítése tette lehetővé, hogy minden héten kézhez kapják az olvasók a lapot. Ezekben nem voltak a mostanihoz hasonló rovatok, csak a hírek puszta felsoro­lásából állott. Legtöbbször azokból az orszá­gokból, városokból jöttek a hírek, ahol olva­sóik és levelezőik voltak. Száraz tényeket hoztak minden szabad vélemény nélkül, mert az egyházi és világi cenzúra árgus szemekkel figyelt és szorgalmasan olvasott. Ami nem tetszett, azt kihúzta, esetleg a lapot is betiltották. Magyarországon az első rendszeresen megjelenő újság a Rákóczi szabadságharc idejében latin nyelven készült. Neve Mercuri­­us Hungaricus, később címét Mercurius Ve­ridicus ex Hungaria-ra változtatta. (Igazmon­dó Magyar Mercurius). Az újság kiadását, tábornokai szorgalmazására maga H. Rákóczi Ferenc rendelte el, hogy a bécsi lapok ha­zugságait, rágalmait megcáfolja Európa előtt. Azért írták latinul, mert elsősorban a külföldiek tájékoztatására szánták. Az 1705 és 1710 közötti évekből csupán hat szám ismeretes, de ettől jóval több jelenhetett meg. Egy­ évtizeddel később Nova Posoniensia címen Bél Mátyás is szerkesztett újságot, melynek célja az volt, hogy a diákoknak, tanítóknak segítséget nyújtson a korabeli történelem és a latin nyelv jobb megismeré­séhez. Mindössze két évig tartotta fenn magát. Annál hosszabb életű volt a Press­­burger Zeitung. 1764-től 1929-ig jelent meg, a múlt század utolsó éveitől naponta kétszer. A magyar nyelvű sajtó német minták nyomán indult és az első, szintén Pozsony­ban jelent meg Magyar Hírmondó címmel. Kisalakú, szerény külsejű volt, hetente két­szer, szerdán és szombaton nyomtatták. Előfizetői alig haladták meg a háromszáz főt. Később ez a szám ötszázra emelkedett. Rát Mátyás szerkesztette. (Minderről a lap megjelenésének kétszázadik évfordulóján részletesen írtunk a Fletben.) Szacsvay Sándor, a kiváló szerkesztő, bátor publicista, aki hosszú ideig a Magyar Hírmondónál dolgozott Patzkó Könyvkiadó­val való összetűzése után Bécsbe költözött és ott Magyar Kurír címen új lapot indított. A címlapon egy lovasfutár volt látható, aki postakürtöt fújt. Itt a császárvárosban ekkor eleven politikai és irodalmi élet zajlott. Bes­senyei György és a testőrök tevékenysége, a felvilágosodás szele erősen érintette Szacs­­vayt is. Burkolt formában, de színes­ lélekkel részt vett a kor politikai életében. Bécsben ebben az időben 22 új lap jelent meg! Szacsvay más minták után egy különös műfajt használ: halottak beszélgetnek a korabeli eseményekről, pl. Nagy Sándor, Adriánus császár, Demokratész stb. Mindez II. József idejében történt de halálával meg­szűnik a lapok többé-kevésbé szabad vé­leménynyilvánítása, majd Ferenc császár szigorú cenzúrája megbénít minden egyéni kezdeményezést. Szacsvayt 1793-ban el­­bocsájtják, mert közölte XVI. Lajos kihallga­tását a Konventben. Lapját három hónapra betiltották, aztán új szerkesztővel újra in­dult, Szacsvay pedig visszavonult Kolozs­várra. A lap ezután csupa száraz híreket közölt, néha egy-egy anekdotát vagy belső szer­kesztői eseményt is megörökít. Idézzünk fel egy jellemző esetet: „Az közelebb múlt posta napon. Júniusnak 23-ikán egy oly szerencsétlenség érdeklette a Magyar Ku­rírt, mely sok érdemes olvasóit megszomo­­rította, s talán meg is sértette, annyiban, hogy a szokott napon nem vehették újság­jaikat. Ez a szerencsétlenség abból állott, hogy amidőn délután 4 órakor a sajtóba akarta volna emelni az újságszedő legény az egyik formát, t. i. az árkosnak egyik oldalát, megbotlott, a táblát a kezéből kiejtette és két columnára (nyomtatott oldal) való újság széjjelszóródott. Ezeknek újra való szedésé­ben csaknem két egész óra telvén el, hat órakor kezdődött a nyomtatás s mivel a meghatározott időre egészen ki nem ké­szülhetett és a postára sem vitetődhetett az újság felénél több a mai postára maradott." A továbbiakban bocsánatot kérnek egyes városok olvasóitól, ahová nem juthatott el az újság. A félév végén terjengős előfizetési felhívást tesznek közzé, melyet bizonyos időközben megismételtek, így szólt: „A Ma­gyar Kurír barna paripája (lásd a címlapot) a mai postanappal végezvén el ezen fél esz­tendei szolgálatját, azoknak akik az ő köze­lebb jövő félesztendei szolgálatja iránt, a már tudvalevő mód szerént, az öt rénusfo­­rintoknak letételek mellett rendelést tetté­nek, vagy még rövid idő alatt a Bétsi fő­posta hivatalnál leveleikre kívülvaló ezen írás alatt Pro Magyar Kurír vele parancsol­nának, olyan ígéretet teszen, hogy amint eddig, úgy ezután is ő maga kötelességét minden postai napon teljesíteni igyekszik, annyival is nagyobb kétséggel, hogyha kik nekije az ő ablakra valójával tartoznának, azt megküldeni nem sajnálják. Azoktól pe­dig, akik az ő ennek utánra való szolgálatá­val élni nem kívánnak, ha mi méltó pana­szuk reája lehetne, engedelmet kérvén ezút­tal búcsút veszen." Bizony elég körülményes fogalmazás, de a korabeli lapok stílusát is tükrözi. (Befejezés a következő számban) OZSVALD ÁRPÁD Bóldog Aáftooy «U3 i*náUL »Mabttwm k$k­. ELSŐ LEVELES tok ktok • MrMkak, kotr *»l­efrttndikw Mai k«dSfl­­ri fcrckk«. Eb « a Mao* Urmandi tftUsi otm fogj« ki­­vetnimivel­­ felettébb rali htttkodátt sem kedvelU « aroéUni világ* — De teak ufftn mo­st úgy íts­zik, « ilfemttftf-U meg. kívánj«, hojsr érdemlett­­&t*fet­ tétellel kösxflajCa­bé Felftfet, MijtéOft*, Tisz­­tefetee, Tekémet«, Ntuttct, Vitix és Erde»« Jó­­«kardinál* trute tmtWJrfti. Utalótok math KtkAtrjAf j Téri • lí h«m tg*fk (almi Julit)« Jify.Uslt; Mm* U mi »ufr. tmfeUki kefttafcmi Mt*. Offe*|i**Mk mit Wik riktm** kUtam M<fk t * «oft« <un7. tut Í4.UU «t Mali, Um Httd»! ki m kit tan, hagy még lag^Mbfc.« Vtgrrntkm 14gyn, mlg 41. ifru JOttTtr • TJAJT.ltT • WiM fUM MU towl M«* OUf» mfUfbaa tara, « Uff Urtt.rn Ut-ki AUta rimaama. kaaJUk műU ,mMi, kamUj* 4 na. Hot jírst JónitMiú knives­­A Baritom ? Öt htMopja mir hok y LtvtUts urai Utam ! Bonnan Jtssiks vauiéra J'tripid hal vetteti f Hangt* TrombiuJat ko­f, 's litoi feenettgit B­ittMi­­dvik, mert **­­H*t elrdthte*. Posoa­bbl inddtvm­, 'aide n­­ydtyedm D* 1« Paripimot mihelyt megtijes­eetni M«g­ny«rgrUv,n. \ falu? pj­ mb« ertilt cctm. fideisa Mbiá/ea nyeregbe« tartattam . De wMcthely Mp wm efestio Hutta» Fatserst­aa a* Sánc­ot itaem adatbitti«, Mesisdrt «tocttm* wak mik milan— 15

Next