A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-26 / 43. szám
Lf. HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK KÖNYV Buddha beszédei „Lángban áll a fül, szerzetesek. Lángban állnak a hangok, lángban áll a hallás, lángban állnak a hallomások okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés gyújtotta lángra, mondom nektek." A fejezet címe, melyből e részletet idézzük, A tűzbeszéd. Talán a leghíresebb a Magasztos beszédei közül, melyet, íme, pompás fordításban, pompás kivitelezésben jelentetett meg magyarul a Helikon Kiadó. Válogatta, páliból fordította, a jegyzeteket és az utószót írta: Vekerdi József. Újabb és újabb fehér foltok tűnnek el világirodalmi tájékozódásunk térképéről. Buddha beszédeinek magyar fordítása nélkül mindenképpen foghíjasnak kellett tartanunk szellemi horizontunkat. „India adatokban szegény ókori történelmében Buddha az első személy, akiről megbízható ismeretekkel rendelkezünk — írja Vekerdi József s így folytatja: Buddha erkölcstani alaptétele az, hogy ne bántsunk senkit, se másokat, se önmagunkat. A tétel első fele, a „nem-ártás" elve, valamennyi indiai vallásban szerepel, második fele viszont Buddha fontos újítása volt, amellyel élesen eltért korának többi vallási irányzatától, de éppígy eltért a hindu vallás mai napig tartó gyakorlatától is ..." S mit kapunk e kitűnő gyűjteményben végül is Buddha „életművéből"? Kapjuk először is a „Buddha élete" című gyönyörű legenda-gyűjteményt. Kapjuk továbbá a leghíresebb beszédeket: A tan kerekének elindítatása, A tűzbeszéd. Az indulatok megsemmisítése, A szenvedések láncolata, A gondolatok kordában tartása, A létszomj kioltása. Példázat a tűzről , hogy csak néhányat említsünk. „Lángban áll az orr, szerzetesek. Lángban állnak a szagok, lángban áll a szaglás... Lángban áll a nyelv, szerzetesek. Lángban állnak az ízek, lángban áll az ízlés.. . Lángban áll az értelem, szerzetesek. Lángban állnak az igazságok, lángban áll a gondolkodás, lángban állnak a gondolatok . . ." (cselényi) HANGLEMEZ Sass Sylvia árialemeze Sass Sylvia — mint ismeretes — napjaink egyik legtöbbet foglalkoztatott és a világ legjelentősebb operaszínpadain (köztük a milánói Scalában és a New Yorki Metropolitanban is) gyakran szereplő kiváló szopránénekesnője. Színpadi fellépésein, koncertjein, tévé- és rádiószereplésein kívül nagysikerű hanglemezfelvételekről is gyönyörködhetünk káprázatos művészetében, sajátos, s a legmagasabb igényeket is kielégítő, nem mindennapi interpretációs készségében. Egyik legutóbbi nagy lemezsikere Verdi Macbethjének Lady szerepében nyújtott teljesítménye volt. A Lady olyan asszony, aki gátlástalanul küzd a hatalomért, s végül ez az életmód az őrületbe kergeti. Egy ilyen összetett jellem hiteles ábrázolása igen nehéz feladat. Sass Sylvia azonban izzó, szuggesztív alakításával bizonyította be ismételten nem mindennapi kvalitásait. A művésznő legújabb árialemezén a Macbeth Lady-jétől teljesen eltérő, érzékeny, légiesen nőies, érzelmekben gazdag operahősnők szólalnak meg. Mindegyikük egy-egy külön világ. Csajkovszkij Anyegin című operájából Tatjánát eleveníti meg Sass Sylvia, beleélve magát a szerelmes lány bonyolult lelkivilágába. Mascagni Parasztbecsületének Santuzzája egészen más típusa a szerelmes nőnek; ő a kedvese hűtlensége miatti fájdalmat panaszolja el a szép áriákban. Cilea Adriana Lecouvreur című opjájának címszereplője — akinek alakját Cilea valóságos személyről, a Comédia Française egykori kimagaslóan tehetséges primadonnájáról mintázta meg — a tragikus szerelem megtestesítője. Andriana a művészet alázatos szolgálója, élete kiegyensúlyozott, de amikor azt hiszi, hogy a szeretett férfi nem fogadja el a szerelmét, kétségbeesésében a halálba menekül. Boito Mefistofeles című operájának hősnője Margit, miután elcsábítják őt, megtébolyodik, s megöli újszülöttjét és az édesanyját is, mivel már nem ura az akaratának. Margit tehát igazi tragikus hősnő. Catalani La Wally című operájának címszereplője a szerencsétlen lány típusát testesíti meg, aki elszökik a szülői házból, mert nem akar a felesége lenni annak a férfinak, akit az apja szemelt ki a számára. Az olasz, francia és orosz nyelven elhangzó áriák az érzelmek egész skáláját, a női lélek sokszínű vívódásait fejezik ki. Előadásuk megköveteli a hang szárnyalását, a túláradó érzelmek mindent elsöprő erejének kifejezését, mégpedig — mivel lemezről van szó — mindennemű külső eszközök nélkül. Sági Tóth Tibor Tudományos Címeket Odaítélő Bizottság? Nemzetiségünk tagjai az utóbbi negyven évben csak egyénenként vettek részt a tudományos életben, ezért nem alakult ki, illetve nem vettük át, a tudomány területén alkalmazott magyar terminológiát, és a néhai nyelvtudomány doktora sem tudta hibátlanul tollbamondani tudományos életrajzát a riporternek. Megalakulóban van a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság, így a jövőben anyanyelven is fogunk a tudományról beszélni és írni, tehát meg kell tanulnunk azt. Ugyanígy meg kell tanulnunk a Tudományos Címeket Odaítélő Bizottság magyar nevét is, amivel ez év júniusában először találkoztunk napilapunkban. A Tudományos Címeket Odaítélő Bizottság megnevezés humoros benyomást kelt, ugyanezen az alapon nevezhetnénk a futball-világbajnokságot „Az Aranyérem Elnyerése Érdekében Bőrgolyót Kergetők Versenyeinek is. A Slovenská komisia pre udelovanie vedeckých hodností fő feladata, a tudományos kutatók tudományos minősítése. A címek (helyesebben tudományos fokozatok, titulusok) odaítélése, tevékenységüknek már csak egy kisebb epizódja, ezért az intézmény magyar neve „Tudományos Minősítő Bizottság" általában és elvitathatatlanul, nálunk ennek alapján „Szlovák Tudományos Minősítő Bizottság". CSUKA GYULA : MAS SZEMMEL... ENGEDETLEN SZAVAK Nagy idők nagy szavakat szülnek és a forradalmi mozgalom mélyén rendszerint nagy eszme munkál. Az irodalom is igazolja ezt a történelmi tapasztalatot s a költészet korszakai alátámasztják helyességét. A nagy francia forradalomnak és a negyvennyolcas forradalmaknak csakúgy megvolt az eszmei kisugárzásuk és költészetük, ahogy az októberi forradalom is megteremtette költészetét (bár ennek most korszakos kritikája érvényesül), sőt a Tanácsköztársaság is hagyott nyomot a magyar költők műveiben, nem múlt el nyomtalanul. Forradalom és szenvedély, szabadságvágy és költészet egymás édes testvérei. Bodnár Gyula vetette fel az Új Szóban, hogy az utóbbi hónapok eseményeire a költészet nem rezonál, Lacza Tihamér a Hétben pedig azt az észrevételt tette, hogy az irodalmi munka huzamos ideje stagnál. Van-e irodalmunk? A kérdést nemcsak ők látják így, ez az igazság! A hatalmas — valóban forradalminak nevezhető — változásokban az irodalom nem vállalt szerepet. S hallgat máig is, a nagy fellángolás hiteles atmoszféráját és eseménysorozatát költői művek máig sem tükrözik. Vajon miért? A novemberi napok idején úgy tűnt fel, hogy az események hőfoka és lendülete megtermékenyíti a művészi képzeletet és igazságkeresést. A történelemből ismert jelenség, a forradalmi költészet fellángolása lenne esetleges? Vagy a novemberi napok forradalmi jellege rendhagyó és kívül esik a történelmi hagyományok körén? Nem tudom, hol, mikor és hogyan született a „gyengéd forradalom" (Nežná, zamatová revolúcia) epitheton ornans, mindenesetre a szókapcsolat jó adag önellentmondást tartalmaz és némi, széplelkekre utaló romantizmustól sem mentes. A forradalom fő eleme az erőszakos változtatás, a fennálló rend megdöntése, az ellenállás leverése, a hatalom ellenében fellépő, spontán vagy tudatos, népi erő. A forradalom minden egyéb lehet, csak nem bársonyos és gyengéd! Ez akkor is igaz, ha a forradalmi erő kerüli a vérontást, ahogy a novemberi népmozgalom szükségszerűen kerülte, hiszen igazságain kívül más fegyvere nem volt. (Az események menetével most ne foglalkozzunk, mert csak azok nyelvi tükröződése és kifejeződése érdekel!) A történelmi korszakváltást tehát a kezdetektől bizonyos nyelvi ellentmondás kísérte. Nézzük további jelszavait, fogalmait és programos kifejezéseit! Központi helyen az együttérzés és erkölcs fogalma, a tolerancia és igazságosság, s mindenek előtt a szeretet. Az emigrációból hazatért énekessel együtt tízezrek énekelték a szinte himnusszá — vagy mottóvá? — vált dalt: Stabili sme si lásku ... (Szeretetet fogadtunk ...) Az egyetemes és örök eszmékre és fogalmakra hivatkozó kezdeményezések azonban nem hoztak létre új világlátomást, tökéletesebb életeszményt. A mozgalom a fennálló rend leépítésére és megdöntésére irányult, s ez sikerült neki, ami nem kevés. Azonban (nagy) küldetéséhez méltó nagy eszmét nem fogalmazott! Olyan értékekre hivatkozott — emberi jogok, demokrácia, szabadság és jólét —, melyeket a maga módján a régi rend is hangoztatott. S mely értékek Európa másik — a nyugati — térfelén pontosabbak, kifejezőbbek, teljesebbek, amelyeknek ezen jelentését és érvényét adaptálni lehet és kell! A forradalom — amennyiben az volt — tehát nélkülözte az eredeti világképet és sajátos eszmeiséget, s csupán a meglévő társadalmi rend lerombolására hagyatkozott. A továbbiakban e tény folytatódott és elmélyült. Az új gyakorlat a legyőzött múlt megnevezésére , meghatározott új szavakat — totalitarizmus, régi struktúra, maffia, sötét (múlt) erők, régi káderek — és a célok meghatározására új fogalmakat — piacgazdaság, vállalkozás, pluralizmus alkalmazott —, Európát ragozta szorgalmasan, de a valóság mozgását a szavak csak a felületén érintették. Ismét tanúi lehettünk, hogy a politikai gyakorlat hogyan sekélyíti el a szavak értelmét. A romantika megkopott, helyébe lépett a realitás! Nyomában pedig a szükségszerűség és érdek haladt. Az erkölcsre és megszolgált éredemekre építő, karizmatikus vezérférfiak is élni kezdtek a közhelyekkel, megkövetelte tőlük a politikai gyakorlat. A közélet végtelenül zilált és bonyolult lett, bizony ma már nagyon hamisan cseng a Stabilisme si lásku .. . Szeretetet fogadtunk ... ha nem éppen ironikusan vagy nevetségesen. Az irodalomban pedig bekövetkezett egy soha nem tapasztalt tudathasadás. Az irodalom nem lehet meg pontos és hiteles szavak nélkül. A költészet tehát elnémult. A líra sem lehet meg eszmék és eszmények nélkül. A költészet csak a pontos szavakat viseli el és a leküzdhetetlen ellentmondások, a bonyolult látszat mögött az (egyértelmű) lényeg hiánya, a morális elbizonytalanodás tehetetlenné teszik. A költő, névadó!, mondta volt Fábry Zoltán és igaza volt. Mai valóságunk talán megnevezhetetlen a költészet eszközeivel ? (Legalábbis a költészet pontos, erkölcsi hitellel bíró és a szépség bélyegét viselő szavaival?) Vagy életünkben nem az igazság ereje és a felelősség kényszere munkál, hanem valami más, netán ismét és újból az érdek? (Ki mi érdeke?) A múlt letűnt, erejét vesztette s átalakult, megszűnt léte! Állítólag mégis jelen van, köztünk él és nem enged kibontakozni, igájában tart. Vagy az idő munkál velünk, nem enged markából, szorít? Talán semmi sem történt egy év alatt? Tartósult a múlt valamilyen csoda — vagy rontás? — folytán? A költészet némasága azt példázza, hogy a forradalom valóban nem szült nagy eszméket. Gyakorlatias (praktikus?) forradalom. A változásokból a jelek szerint nem pattant ki— isteni szikraként — bátor, új gondolat. Amit akarunk, már volt és van, éppen csak nekünk nincs, tehát meg kell szereznünk. Ám a költészetre bizonytalanság nehezült és a prózát a drámai tisztánlátás hiánya teszi tehetetlenné. A folyamatos értékrombolás irónia és szatíra után kiált. A szavak fellázadtak, nem mutatnak a valóságra, visszavonultak önmagunkba. Talán várnak. Várják, hogy jöjjön költő vagy író, aki elég erős, hogy tisztán lásson és elég merész, hogy néven nevezze a dolgokat! DUBA GYULA