A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-10-26 / 43. szám

Lf. HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK K­ÖNYV Buddha beszédei „Lángban áll a fül, szerzetesek. Lángban állnak a hangok, lángban áll a hallás, láng­ban állnak a hallomások okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kel­lemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés gyújtotta lángra, mondom nek­tek." A fejezet címe, melyből e részletet idéz­zük,­ A tűzbeszéd. Talán a leghíresebb a Magasztos beszédei közül, melyet, íme, pompás fordításban, pompás kivitelezésben jelentetett meg magyarul a Helikon Kiadó. Válogatta, páliból fordította, a jegyzeteket és az utószót írta: Vekerdi József. Újabb és újabb fehér foltok tűnnek el világirodalmi tájékozódásunk térképéről. Buddha beszédeinek magyar fordítása nélkül mindenképpen foghíjasnak kellett tartanunk szellemi horizontunkat. „India adatokban szegény ókori történel­mében Buddha az első személy, akiről meg­bízható ismeretekkel rendelkezünk — írja Vekerdi József s így folytatja: Buddha er­­kölcstani alaptétele az, hogy ne bántsunk senkit, se másokat, se önmagunkat. A tétel első fele, a „nem-ártás" elve, valamennyi indiai vallásban szerepel, második fele vi­szont Buddha fontos újítása volt, amellyel élesen eltért korának többi vallási irányzatá­tól, de éppígy eltért a hindu vallás mai napig tartó gyakorlatától is ..." S mit kapunk e kitűnő gyűjteményben végül is Buddha „életművéből"? Kapjuk először is a „Buddha élete" című gyönyörű legenda-gyűjteményt. Kapjuk to­vábbá a leghíresebb beszédeket: A tan kere­kének elindítatása, A tűzbeszéd. Az indula­tok megsemmisítése, A szenvedések lánco­lata, A gondolatok kordában tartása, A lét­­szomj kioltása. Példázat a tűzről , hogy csak néhányat említsünk. „Lángban áll az orr, szerzetesek. Lángban állnak a szagok, lángban áll a szaglás... Lángban áll a nyelv, szerzetesek. Lángban állnak az ízek, lángban áll az ízlés.. . Láng­ban áll az értelem, szerzetesek. Lángban állnak az igazságok, lángban áll a gondolko­dás, lángban állnak a gondolatok . . ." (cselényi) H­ANGLEMEZ Sass Sylvia árialemeze Sass Sylvia — mint ismeretes — napjaink egyik legtöbbet foglalkoztatott és a világ legjelentősebb operaszínpadain (köztük a milánói Scalában és a New York­i Metropo­­litanban is) gyakran szereplő kiváló szoprán­énekesnője. Színpadi fellépésein, koncertje­in, tévé- és rádiószereplésein kívül nagysike­rű hanglemezfelvételekről is gyönyörködhe­tünk káprázatos művészetében, sajátos, s a legmagasabb igényeket is kielégítő, nem mindennapi interpretációs készségében. Egyik legutóbbi nagy lemezsikere Verdi Macbethjének Lady szerepében nyújtott tel­jesítménye volt. A Lady olyan asszony, aki gátlástalanul küzd a hatalomért, s végül ez az életmód az őrületbe kergeti. Egy ilyen összetett jellem hiteles ábrázolása igen ne­héz feladat. Sass Sylvia azonban izzó, szug­­gesztív alakításával bizonyította be ismétel­ten nem mindennapi kvalitásait. A művésznő legújabb árialemezén a Mac­beth Lady-jétől teljesen eltérő, érzékeny, lé­giesen nőies, érzelmekben gazdag opera­­hősnők szólalnak meg. Mindegyikük egy-egy külön világ. Csajkovszkij Anyegin című ope­rájából Tatjánát eleveníti meg Sass Sylvia, beleélve magát a szerelmes lány bonyolult lelkivilágába. Mascagni Parasztbecsületének Santuzzája egészen más típusa a szerelmes nőnek; ő a kedvese hűtlensége miatti fájdal­mat panaszolja el a szép áriákban. Cilea Adriana Lecouvreur című opjájának címsze­replője — akinek alakját Cilea valóságos személyről, a Comédia Française egykori kimagaslóan tehetséges primadonnájáról mintázta meg — a tragikus szerelem meg­testesítője. Andriana a művészet alázatos szolgálója, élete kiegyensúlyozott, de amikor azt hiszi, hogy a szeretett férfi nem fogadja el a szerelmét, kétségbeesésében a halálba menekül. Boito Mefistofeles című operájá­nak hősnője Margit, miután elcsábítják őt, megtébolyodik, s megöli újszülöttjét és az édesanyját is, mivel már nem ura az akaratá­nak. Margit tehát igazi tragikus hősnő. Cata­­lani La Wally című operájának címszereplője a szerencsétlen lány típusát testesíti meg, aki elszökik a szülői házból, mert nem akar a felesége lenni annak a férfinak, akit az apja szemelt ki a számára. Az olasz, francia és orosz nyelven elhang­zó áriák az érzelmek egész skáláját, a női lélek sokszínű vívódásait fejezik ki. Előadá­suk megköveteli a hang szárnyalását, a túlá­radó érzelmek mindent elsöprő erejének ki­fejezését, mégpedig — mivel lemezről van szó — mindennemű külső eszközök nélkül. Sági Tóth Tibor Tudományos Címeket Odaítélő Bizottság? Nemzetiségünk tagjai az utóbbi negyven évben csak egyénenként vettek részt a tudományos életben, ezért nem alakult ki, illetve nem vettük át, a tudomány terüle­tén alkalmazott magyar terminológiát, és a néhai nyelvtudomány doktora sem tud­ta hibátlanul tollbamondani tudományos életrajzát a riporternek. Megalakulóban van a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság, így a jövő­ben anyanyelven is fogunk a tudományról beszélni és írni, tehát meg kell tanulnunk azt. Ugyanígy meg kell tanulnunk a Tudo­mányos Címeket Odaítélő Bizottság ma­gyar nevét is, amivel ez év júniusában először találkoztunk napilapunkban. A Tudományos Címeket Odaítélő Bi­zottság megnevezés humoros benyomást kelt, ugyanezen az alapon nevezhetnénk a futball-világbajnokságot „Az Aranyérem Elnyerése Érdekében Bőrgolyót Kergetők Versenyeinek is. A Slovenská komisia pre udelovanie vedeckých hodností fő feladata, a tudo­mányos kutatók tudományos minősítése. A címek (helyesebben tudományos foko­zatok, titulusok) odaítélése, tevékenysé­güknek már csak egy kisebb epizódja, ezért az intézmény magyar neve „Tudo­mányos Minősítő Bizottság" általában és elvitathatatlanul, nálunk ennek alapján „Szlovák Tudományos Minősítő Bizott­ság". C­SUKA GYULA : MAS SZEMMEL... ENGEDETLEN SZAVAK Nagy idők nagy szavakat szülnek és a forra­dalmi mozgalom mélyén rendszerint nagy eszme munkál. Az irodalom is igazolja ezt a történelmi tapasztalatot s a költészet korsza­kai alátámasztják helyességét. A nagy fran­cia forradalomnak és a negyvennyolcas for­radalmaknak csakúgy megvolt az eszmei kisugárzásuk és költészetük, ahogy az októ­beri forradalom is megteremtette költészetét (bár ennek most korszakos kritikája érvénye­sül), sőt a Tanácsköztársaság is hagyott nyomot a magyar költők műveiben, nem múlt el nyomtalanul. Forradalom és szenve­dély, szabadságvágy és költészet egymás édes testvérei. Bodnár Gyula vetette fel az Új Szóban, hogy az utóbbi hónapok eseményeire a köl­tészet nem rezonál, Lacza Tihamér a Hétben pedig azt az észrevételt tette, hogy az irodal­mi munka huzamos ideje stagnál. Van-e irodalmunk? A kérdést nemcsak ők látják így, ez az igazság! A hatalmas — valóban forradalminak nevezhető — változásokban az irodalom nem vállalt szerepet. S hallgat máig is, a nagy fellángolás hiteles atmoszfé­ráját és eseménysorozatát költői művek máig sem tükrözik. Vajon miért? A novem­beri napok idején úgy tűnt fel, hogy az események hőfoka és lendülete megtermé­kenyíti a művészi képzeletet és igazságkere­sést. A történelemből ismert jelenség, a forradalmi költészet fellángolása lenne eset­leges? Vagy a novemberi napok forradalmi jellege rendhagyó és kívül esik a történelmi hagyományok körén? Nem tudom, hol, mikor és hogyan szüle­tett a „gyengéd forradalom" (Nežná, zama­tová revolúcia) epitheton ornans, minden­esetre a szókapcsolat jó adag önellentmon­dást tartalmaz és némi, széplelkekre utaló romantizmustól sem mentes. A forradalom fő eleme az erőszakos változtatás, a fennálló rend megdöntése, az ellenállás leverése, a hatalom ellenében fellépő, spontán vagy tu­datos, népi erő. A forradalom minden egyéb lehet, csak nem bársonyos és gyengéd! Ez akkor is igaz, ha a forradalmi erő kerüli a vérontást, ahogy a novemberi népmozgalom szükségszerűen kerülte, hiszen igazságain kívül más fegyvere nem volt. (Az események menetével most ne foglalkozzunk, mert csak azok nyelvi tükröződése és kifejeződése ér­dekel!) A történelmi korszakváltást tehát a kezdetektől bizonyos nyelvi ellentmondás kí­sérte. Nézzük további jelszavait, fogalmait és programos kifejezéseit! Központi helyen az együttérzés és erkölcs fogalma, a tolerancia és igazságosság, s mindenek előtt a szeretet. Az emigrációból hazatért énekessel együtt tízezrek énekelték a szinte himnusszá — vagy mottóvá? — vált dalt: Stabili sme si lásku ... (Szeretetet fogadtunk ...) Az egye­temes és örök eszmékre és fogalmakra hi­vatkozó kezdeményezések azonban nem hoztak létre új világlátomást, tökéletesebb életeszményt. A mozgalom a fennálló rend leépítésére és megdöntésére irányult, s ez sikerült neki, ami nem kevés. Azonban (nagy) küldetéséhez méltó nagy eszmét nem fogal­mazott! Olyan értékekre hivatkozott — em­beri jogok, demokrácia, szabadság és jólét —, melyeket a maga módján a régi rend is hangoztatott. S mely értékek Európa másik — a nyugati — térfelén pontosabbak, kifeje­zőbbek, teljesebbek, amelyeknek ezen jelen­tését és érvényét adaptálni lehet és kell! A forradalom — amennyiben az volt — tehát nélkülözte az eredeti világképet és sajátos eszmeiséget, s csupán a meglévő társadalmi rend lerombolására hagyatkozott. A továbbiakban e tény folytatódott és elmélyült. Az új gyakorlat a legyőzött múlt megnevezésére , meghatározott új szavakat — totalitarizmus, régi struktúra, maffia, sötét (múlt) erők, régi káderek — és a célok meghatározására új fogalmakat — piacgaz­daság, vállalkozás, pluralizmus alkalmazott —, Európát ragozta szorgalmasan, de a való­ság mozgását a szavak csak a felületén érintették. Ismét tanúi lehettünk, hogy a politikai gyakorlat hogyan sekélyíti el a sza­vak értelmét. A romantika megkopott, helyé­be lépett a realitás! Nyomában pedig a szükségszerűség és érdek haladt. Az er­kölcsre és megszolgált éredemekre építő, karizmatikus vezérférfiak is élni kezdtek a közhelyekkel, megkövetelte tőlük a politikai gyakorlat. A közélet végtelenül zilált és bo­nyolult lett, bizony ma már nagyon hamisan cseng a Stabili­sme si lásku .. . Szeretetet fogadtunk ... ha nem éppen ironikusan vagy nevetségesen. Az irodalomban pedig bekövetkezett egy soha nem tapasztalt tudathasadás. Az iroda­lom nem lehet meg pontos és hiteles szavak nélkül. A költészet tehát elnémult. A líra sem lehet meg eszmék és eszmények nélkül. A költészet csak a pontos szavakat viseli el és a leküzdhetetlen ellentmondások, a bonyo­lult látszat mögött az (egyértelmű) lényeg hiánya, a morális elbizonytalanodás tehetet­lenné teszik. A költő, névadó!, mondta volt Fábry Zoltán és igaza volt. Mai valóságunk talán megnevezhetetlen a költészet eszköze­ivel ? (Legalábbis a költészet pontos, erkölcsi hitellel bíró és a szépség bélyegét viselő szavaival?) Vagy életünkben nem az igazság ereje és a felelősség kényszere munkál, ha­nem valami más, netán ismét és újból az érdek? (Ki­ mi érdeke?) A múlt letűnt, erejét vesztette s átalakult, megszűnt léte! Állítólag mégis jelen van, köztünk él és nem enged kibontakozni, igájában tart. Vagy az idő munkál velünk, nem enged markából, szorít? Talán semmi sem történt egy év alatt? Tartó­­sult a múlt valamilyen csoda — vagy rontás? — folytán? A költészet némasága azt példázza, hogy a forradalom valóban nem szült nagy eszmé­ket. Gyakorlatias (praktikus?) forradalom. A változásokból a jelek szerint nem pattant ki­­— isteni szikraként — bátor, új gondolat. Amit akarunk, már volt és van, éppen csak nekünk nincs, tehát meg kell szereznünk. Ám a költészetre bizonytalanság nehezült és a prózát a drámai tisztánlátás hiánya teszi tehetetlenné. A folyamatos értékrombolás irónia és szatíra után kiált. A szavak fellázad­tak, nem mutatnak a valóságra, visszavonul­tak önmagunkba. Talán várnak. Várják, hogy jöjjön költő vagy író, aki elég erős, hogy tisztán lásson és elég merész, hogy néven nevezze a dolgokat! D­UBA GYULA

Next