A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-08-02 / 31. szám

SZÓL A RÁDIÓ „Gúta, maga egy város ” ... énekli a népszerű Ghymes zenekar nemrég megjelent nagylemezének el­ső dalában, a falusorolóban, s mikor a felvétel a plasztikkorongra került, még nem is sejtettük, hogy Gúta — a város lakóinak reményei szerint — hamaro­san újra és hivatalosan, szlovákul és magyarul is GÚTA lesz. A város lakos­sága döntött így, de erről majd alább. A kérdés most az, miért nem jó ne­künk a Kolárovo? A válasz egyszerű: mert célzatos átkeresztelés révén kapta az akkor még falu, tegyük hoz­zá, az ország egyik legnagyobb faluja. És kiről is nevezték el egykoron Gú­­tát? Erre viszont már nehéz a válasz. Tény, hogy Ján Kollárról szerették volna elnevezni, viszont ma már csak nehezen kideríthető, hogyan történt, de a falu keresztlevele egy l-lel jelöli meg Kolárovót. Talán az történt, hogy az akkori hivatalnoknak, vagy a név­­változtatás ideológiai korifeusának ál­talános műveltségében volt a hiba. Ezt ma már kár is kutatni, tény, hogy a város lakosságának zöme kéri vissza Gúta történelmi nevét. A beadvány e cikk nyomdába adásának idején már megjárta a járási hivatalokat, s ott áldásukat adták rá, a végső döntés az SZK Belügyminisztériumának a ha­tásköre. Lehet, hogy amikorra e sorok megjelennek, már ez is megtörténik. A rádióban közvetített beszélgetés júli­usban más apropóval történt. A szél­sőségesen nacionalista Zmena című, magát függetlennek mondó lap, meg­vádolta a gútai "népszavazás" szerve­zőit azzal, hogy csak a magyar nem­zetiségű gútaiakat kérdezték meg. A kézenfekvő hazugságot az Új Hullám­hosszban Harsányi Imre Gúta (hivata­losan még Kolárovo) polgármestere cáfolta. — Polgármester úr, hogyan hívták a várost az I. Köztársaságban, és mi­lyen régi maga a Gúta név? — A polgári Csehszlovákiában váro­sunk szlovákul is, magyarul is Gúta volt. A név egyébként meglehetősen régi, a 13. századból vannak feljegy­zések, az egykori okiratok Gutta, Gut­ta Villa néven emlegetik a települést, ez gyakran változott. A törzsszó azon­ban általában a Gúta volt. — Az úgynevezett felszabadulás után mivel indokolták az új szlovák nevet, a Kolárovót? — Feljegyzések erről nincsenek, mendemondák viszont vannak. Való­színű, hogy Ján Kollárról akarták elne­vezni, tény, hogy hibásan írták le a nevét. A regisztráció után rájöttek a tévedésre, voltak is próbálkozások a kiigazításra, de úgy látszik, nem akar­tak már javítani rajta. Magyarázat te­hát nincs arra, miért Kolárovo. — A város lakossága a fordulat után, még tavaly kezdeményezte a történelmi név visszaállítását. Milyen hivatalos formát kapott végül is a követelés? — A múlt év derekán készült egy memorandum, és a városban működő mozgalmak, politikai pártok kezdemé­nyezték. Igaz az, amit mond, hogy a lakosság kezdeményezte, de kivitele­zői a mozgalmak voltak és nem csak a magyar mozgalmak vagy pártok. Politikai kerekasztalok foglalkoztak a témával. — A városban aláírásakciót szer­veztek. Mit tud ön válaszolni a Zmena című lap ama vádjára, hogy ezen csak magyar gútaiak vettek részt? — Az akciót a mozgalmak bonyolí­tották le, mivel népszavazás nem volt ez ügyben meghirdetve. Úgy történt, hogy az aláírási ívekkel minden házba bekopogtattak, és a szavazati joggal rendelkezőket megkérdezték, illetve ők aláírásukkal igazolták véleményü­ket. Voltak olyanok is, akik elutasítot­ták a régi név visszaállítását, vagy csak egyszerűen nem akartak részt venni a szavazáson, ám ez nagyon kis százalékot jelent. Egyértelmű viszont az, hogy a túlnyomó többség "igen"­­nel szavazott, és a megkérdezettek közt annyi a szlovák nemzetiségű, amilyen arányban Gútán élnek. Tehát az összlakosság 16 százaléka. Ebben a munkában jómagam is részt vettem, azon a környéken, ahol lakom, termé­szetesen megkérdeztem a szlovák polgárokat is, és elmondhatom, hogy a Gúta nevet ők is helyeselték. — Nem csak az idősebbek helyesel­ték? A fiatalok is? — Igen. Tulajdonképpen, ha úgy vesszük a Gúta nem is magyar név. Egy hagyományos névről van szó, latin eredetűről, tehát téved az, aki úgy teszi fel a kérdést, hogy magyar név vagy szlovák név. —Az ankétot Önök dokumentálták? És a zavarosban halászoknak szük­ség esetén képesek bemutatni? — Természetesen, az anyag teljes terjedelmében itt van a városi hivatal­ban, egyértelműen kiderül belőle, hogy a város lakosságának több mint 50 százaléka kéri vissza Gúta törté­nelmi nevét, itt nincs szó nacionaliz­musról, diktátumról. A beadványunk­hoz csatoltunk egy összegzést, ám az eredeti a birtokunkban van.­­ A javaslat, mint említettem már megjárta a járási fórumot, és most valahol a belügyminisztériumban vár sorsára. Mire számít Ön, elfogadják-e és mikor? — Beadványunk olyan bizonyíté­kokkal van ellátva, amelyekből kide­rül, hogy Gúta neve nem nemzetiségi kérdés, és a referendum sem ilyen okokból valósult meg. Én remélem, hogy a belügyminisztériumban is kor­rekt és becsületes, európai gondolko­zású urak ülnek, és hiszem, nem lesz ellenvetés. A Zmena című nem tudni milyen lap hazugsága léggömbként pukkant szét, és újra beigazolódott a tétel a sánta kutyáról és a hazug emberről. Aligha hihető, hogy e jobb híján újság­nak nevezhető "akármi" munkatársai utánanéznek a gútai városi hivatalban az ankét dokumentumainak, és he­lyesbítik hibájukat, beismerik, hogy hazudtak. Ne várjunk tőlük ilyesmit. Az eset egyértelműen jelzi, kik azok, akik a feszültségek szítására tettek. Számukra a sajtószabadság azt jelen­ti: szabad hazudni. Eminens tanítvá­nyai ők az elmúlt "vörös" negyven esztendőnek. (Új Hullámhossz, 1991. július 6.) POLÁK LÁSZLÓ 10 A HÉT

Next