A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-25 / 39. szám
KAPCSOLATOK Érdemes belevágni Ismét megkezdődött a tanév, és ilyenkor a legtöbb osztályközösség szeretne szép tervet készíteni az új iskolai munkához. Gyakran a pedagógus is vállalja amúgy is fárasztó munkája mellett, hogy a tanításon, tanuláson kívül olyat is nyújtson diákjainak, amiről feltehetően egy életen keresztül szívesen emlékeznek rá tanítványai. Ilyen volt az elmúlt iskolai év munkája számunkra a Pozsonyi Duna Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola volt III.A osztályában. Tavaly októberben kaptam egy levelet Majtényi Károlyné kolléganőtől, aki a magyarországi Gyál Ady Endre úti I. számú Általános Iskola harmadikosainak volt az osztályfőnöke. Ő kezdeményezte a két osztály közti ismerkedést. Bemutatta diákjait, akik írtak nekünk a munkájukról, évi terveikről, a tanulásban kitűzött feladataikról és a kapcsolatteremtés lehetőségéről. Mivel már mi is beszélgettünk az osztályban kis tanítványaimmal egy magyarországi kapcsolatfelvételről, megörültünk a felkérésnek, és szívesen próbáltunk szerencsét. Az év folyamán többször váltottunk levelet, bemutattuk városunkat, képeslapokat küldtünk róla, osztályképet készíttettünk, és bemutatkoztak az egyes tanulók is, megírták, mivel foglalkoznak szívesen szabadidejükben. Az osztály elküldte az órarendet, és megírtuk, melyik tantárgyból mik a feladataink az iskolai évben, kicseréltük tankönyveinket, hogy ezáltal is bővíthessük tudásunkat. A tanulók megírták, melyik a kedvenc vagy kevésbé szeretett tantárgyuk és miért. Rendszeresen beszámoltunk egymásnak az elolvasott könyvekről és néhányat figyelmükbe ajánlottunk, majd később a tanulók egymás közt is kicserélték kedvenc könyveiket. Apró ajándékokat készítettünk, és elküldtük barátainknak. Felmerült az ötlet, hogy az iskolai év végén személyesen is megismerkedhetnénk. Ezt a szülőkkel is meg kellett beszélnem, hiszen az utazás, vendéglátás pénzbe kerül. Közösen úgy döntöttünk, hogy vállaljuk a kiadásokat, így januártól folyamatosan spóroltunk. Lázas készülődés kezdődött, hiszen útlevele sem volt minden tanulónak. Összeállítottuk kis ajándékainkat, és útnak indultunk Gyál felé. Ez a település Budapest tőszomszédságában található sok-sok kertes házzal, zöld növényzettel. Ottani pajtásaink finom ebéddel vártak bennünket, majd izgalmas pillanatok következtek — a személyes ismerkedés. A diákok kiválasztották, kinél fognak aludni. Az első nap délutánján egy kedves idegenvezető segítségével a Nemzeti Múzeumban megismerkedtünk a magyar történelem kiemelkedő alakjaival és eseményeivel. Este mindenki új barátja vendégszeretetét élvezte. Voltak, akik focimérkőzést rendeztek, néhányan a tábortűz körül játszottak, mások számítógépes játékokkal ismerkedtek és vetélkedtek. Egyszóval bő program jutott estére is. A második nap reggelén az egyik gyáli templomba látogattunk, ahol a tisztelendő úr szívesen beszélgetett a gyerekekkel, majd közös éneklés és a festménygyűjtemény megtekintése következett. A nap további részét a budai Várban töltöttük a magyarországi kolléganő, a gyerekek Kati nénije kalauzolásával. Megtekintettük a Budavári Panoptikum viaszfiguráit, megcsodáltuk a Mátyás-templom gyönyörű ikonjait. A Halászbástyáról elénk tárult egész Budapest lenyűgöző látképe. A délután fénypontját a Fővárosi Nagycirkusz előadása jelentette. A harmadik nap reggelén az egyik ottani kisfiú, Pap Attila családja fogadta a gyereksereget. Mint megtudtuk, édesapja minden szabadidejét a déligyümölcsök termesztésének szenteli. Nem mindennapi élményt jelentett a banán-, narancs-, mandarin-, citromfa és sok más érdekes növény között sétálgatni. Az utolsó nap programjába még belefért egy őrségváltás a Hősök terén, a hét vezér története, és egy kiadós barangolás az állatkertben. Estére fáradtan, de élményekkel tele érkeztünk vissza Pozsonyba. A következő héten mi vártuk nagy szeretettel kis barátainkat. Az első délután az idegenvezetővel közösen megnéztük fővárosunk nevezetességeit. A gyerekek tetszését leginkább a Bystrica kávéházból nyíló szép kilátás nyerte meg. Tanítványaim boldogan mutatták be családjukat újonnan szerzett pajtásaiknak. A következő napon felejthetetlen élményt jelentett a gulyásparti. Míg a szülők segítségével készült a finom ebéd, a diákok versenyeztek, számháborúztak, megismerkedtek a Tücsök című gyereklap főszerkesztőjével, Balajti Árpáddal, és kíváncsian hallgatták Ozsvald Árpádot, aki gyerekkoráról mesélt történeteket. Az író szeretettel ajánlotta a tanulók figyelmébe ifjúsági regényét. Az utolsó nap reggelén meglátogattuk a Szlovák Nemzeti Múzeum kiállítótermeit, majd hajókiránduláson vettünk részt. Sokan életükben először hajóztak a Dunán. Egy ilyen baráti kapcsolat kiépítése, a kirándulások megszervezése sok-sok szabadidőt elvesz a pedagógustól, de bátran merem ajánlani minden kollégának és kolléganőnek, dolgozzék az ország bármely területén — érdemes belevágni. A gyerekek arcáról tükröződő hálát, örömet egyetlen tanító sem tudja elfeledni, ha része volt benne. Remélem, a fenti élménybeszámoló többeket meggyőz arról, hogy az évi tervek készítésekor hasonló kapcsolatok felvételére is gondoljanak. GYÖKERES MÁRIA, pedagógus