A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-10-02 / 40. szám

megláthattam a TOWER BRIDGE-t a Temze felett, hát... azt a látványt nehéz szavakba önteni. Nagyon sok időt töltöt­tünk a NATIONAL GALLERYben is, ahová ingyenes volt a belépés. Láttam eredeti­ben Van Gogh "Napraforgóját", továbbá Rembrandt, Picasso, Michelangelo, Le­onardo eredeti festményeit, rajzait, szob­rait. Az egész galéria 65 teremből áll, korok szerint mutatják be a legjelentősebb alkotókat. Különlegesnek számított Le­onardo ceruzavázlatainak őrzése — egy külön teremben megvilágították a képet, és a legmodernebb biztonsági berende­zésekkel őrizték, valószínűleg az volt a legnagyobb érték. A galéria után megte­kintettük "Sherlock Holmes házát", akiről köztudott, hogy csak kitalált személy, mégis egy motelt neveztek ki az ő egykori otthonának. Sokat mesélhetnék még a látottakról, az átélt élményeinkről.­­ Azután ütött a hazaindulás órája... H.P.: — Hát igen, a sok csavargás után a CKM-busszal indultunk haza. Azt saj­náltuk, hogy akárcsak odafelé, hazafelé szintén éjjel mentünk át a La Manche­­csatornán komppal. — Olvasóink biztosan kíváncsiak arra, hogy mi igaz a skót viccekből és az angolok udvariasságáról, illetve rend­­szeretetéről... H.P.: — Hát a két nemzet nem túlságosan rajong egymásért, de azért kibírjak egymás mellett. A skótok valójá­ban nem is skótok, hiszen mi is sok jószívű, barátságos emberrel ismerked­tünk meg. Például Liverpoolban egy teljesen ismeretlen idős néni behívott a kertjébe egy csésze kávéra meg süte­ményre, és elbeszélgetett velünk. Két vadidegen embert, szinte hihetetlennek tűnt! Vagy a már említett glasgowi család... Nem tartoztak a túl gazdagok közé, mégis megvendégeltek minket, magukkal vittek mindenfelé. Mit is mesélhetnék még a skót sajátosságokról? Ja, hát a dudásokról még nem szóltam, akik minden kis ünnepségen fellépnek, továbbá térzenét szolgáltatnak. Érdekességnek számított az is, hogy Skóciában a házak mellett nincs nagyobb kert, hanem farmok vannak — távol a lakott negyedektől. Angol udvariasság, rendszeretet? Ez jellemző rájuk, nagyon készségesen magyaráznak mindent az idegeneknek, türelmesek és előzékenyek. Nyoma sem volt részeg embereknek, verekedéseknek. Szeretik a jó minőségű holmikat, például a 30 körüli fiatalemberek és az idősebb urak is mindnyájan öltönyben járnak, a tizen- és huszonévesek pedig minőségi sportos cuccokban. A lakások berendezése több­nyire stílbútor, és szintén rend­­szeretetükről árulkodik. Bár az utcák tisztaságára jobban ügyelhetnének, főleg Londonban.­­ Tehát mindezt összevetve megérte kiutaznotok? H.P.: — Igaz, hogy az út nagyon sok energiánkat felemésztette, ám az angol nyelv tökéletesítését és az anyagiakat figyelembe véve állítom, hogy megérte! Még egyszer szeretnénk majd kijutni, de lehetőleg rendes munkavállalási enge­déllyel, hogy ne érjenek kellemetlen meglepetések. Bár egy kis kaland, izga­lom ebben a korban csak fűszerezi az életet, nem igaz? Miskó Ildikó Fotó: Horváth Pál Kisebbség helyett inkább nemzetiséget Ivó Peters belga alkotmányjogász már húsz éve foglalkozik a kisebbségek jogvédelmével. Jelenleg az Európa Parlament tanácsadója, tagja a Helsin­ki Ellenőrző Bizottságnak, és mind­emellett a flamand kormány közgaz­dasági osztályán is tevékenykedik. — Ön az egyik előadásában azt mondta, nem szívesen használja a kisebbség szót. Miért? — Úgy vélem, a kisebbség az egyetlen általános megjelölés erre a fogalomra. Csakhogy ez azért nem jó, mert ez mégis egy olyan csoportot jelent, amely problematikus. Egy cso­portot, amely kisebb egy másik cso­portnál. Ha jogi szempontból használ­juk ezt a kifejezést, elfogadható kell, hogy legyen minden kisebbségre, nem csak mondjuk a négerekre. Én inkább a kisebbség szó helyett a nemzetiséget használnám. Persze ez a gyakorlatban nem lényeges, inkább azok számára fontosak a kifejezések, akik ezeket törvénybe iktatják.­­ Véleménye szerint a csehszlová­kiai magyarság jelenlegi gondjairól mennyire tájékozódott Nyugat-Euró­­pa? — Szerintem az egyik leglényege­sebb dolog, hogy a Nyugat informálva legyen a kisebbség helyzetéről, s ezt magának a kisebbségnek kell megten­nie. Mondok egy példát. Nemrégen Vácon voltam egy nemzetközi konfe­rencián, ahol az egyik szlovákiai résztvevő a nyelvtörvényről beszélt. Azt mondta — egyebek között —, hogy ez a törvény kimondottan a magyarok érdekeit védi. Nem akadt senki, aki ellentmondott volna. Ezért hangsúlyozom, hogy minden kisebb­ségnek — s itt nem kizárólag a szlovákiai magyarokra gondolok — részt kellene venni nemzetközi fóru­mokon, s ott beszélni azokról a problémákról, amelyekkel küzdenek. — Ön tavaly cikket írt a nyelvtör­­vényről, tehát ismeri a hazai helyzetet. Milyen kapcsolata van a szlovákiai magyar politikai pártok, illene moz­galmak képviselőivel? — Vannak kapcsolataim a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal és az Együttélés Politikai Mozgalom­mal. Természetesen ismerem a másik két szlovákiai magyar pártot, a Magyar Néppártot és a Magyar Polgári Pártot is. Sokat beszélgettem Dunaszerdahely polgármesterével is az ottani helyzet­ről. — Ezenkívül milyen csatornákon keresztül jutnak Önhöz az információk Csehszlovákiából ? — Elsősorban újságokból és magán­emberektől. Igyekszem sokat beszél­getni csehszlovákiai polgárokkal. Pél­dául nagyon jó kapcsolatban vagyok dr. Kusýval, Václav Havellel, Schwar­zenberg úrral és még sorolhatnám. — Mi a véleménye a szlovákiai magyarság autonómiatörekvéseiről ? — Az­ autonómia elképzelhető bi­zonyos népek számára, másoknak viszont elképzelhetetlen. Ez­ függ az­ emberek számától, az adott politikai struktúrától, a területi viszonyoktól. Csehszlovákia esetében én már két évvel ezelőtt elmondtam: véleményem szerint nem lenne hasznos, ha egy terület ún. magyar terület lenne. Úgy gondolom, inkább valamiféle külön kompetenciákat kellene adni azoknak a területeknek, ahol m­agyarok élnek többségben. Nagyon fontos a kisebb­ség számára, hogy minimálisan külön­böző helyzetük legyen a többséggel szemben. Hiszen a kisebbség már eleve különböző helyzetben van, mint a többség, ezért kell arra törekedni, hogy a kisebbség helyzete a lehető legkisebb eltérést mutassa a normális­tól, tehát a többség helyzetétől. Néze­tem szerint nem tanácsos speciális vagy különleges helyzet teremtésére törekedni, mert akkor a többség gon­dolja azt, hogy a kisebbség valami különlegeset akar, s akkor ő, a többség diszkriminálva érzi magát. Ennek el­kerülése érdekében kell törekedni arra, hogy helyzete amennyire lehetséges minimálisan térjen el a többség hely­zetétől. — Véleménye szerint Csehszlovákia kettéválása milyen hatással lesz a flamandok és a vallonok együtt­élésére ? — Ha Csehszlovákia szétesése nyu­godt, kulturált körülmények között történik meg, várható, hogy a flaman­dok és a vallonok egy része ezt a példát szeretné követni majd. Úgy gondolom, amennyiben Belgiumban hasonló helyzet állna elő, mint most Csehszlovákiában, komoly gondok merülnének fel a főváros körül, mert ott vegyesen laknak a vallonok és a flamandok. Kamoncza Márta A HÉT 11 INTERJÚ

Next