A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-30 / 44. szám
Dallos István sírjánál A halált követő temetés, vagy temetkezési kultúra mindig fontos szerepet kapott a népek, az emberiség életében, mint ahogy a síremlékeket építő, állító és gondozó kultúra is. Különösen a "halottak napja" táján szépek és gondozottak a temetők, csillognak a sok-sok virágtól, friss koszorúktól. A gyertyafény, a gyertyaláng — mint mondani szoktuk — eljut egészen a csillagos égig. A múlt esztendőben, amikor a nyitrai író, lapszerkesztő és kiadó, Dallos István születésének 90. évfordulójára emlékeztünk, szó esett sírjáról is, amelyet tévesen a Zsibrica tövében fekvő zsérei temetőkertben kerestünk. Ám a néhai barát, Mártonvölgyi László sorai eligazítottak bennünket, ugyanis kiderült, hogy Dallos Istvánt húsz esztendővel ezelőtt, 1972- ben a Tapolcsányi járásban fekvő Felsőbodokon hantolták el. Ezúttal a felsőbodoki temetőt kerestük fel, amelynek ékessége a Sommer, bárói család szecessziós mauzóleuma és a 18. században épült temetőkápolna. Dallos István síremlékét azonban sehol sem találtuk. Szerencsére egy helybéli, temetőjáró asszonyka eligazított, a szóbanforgó mauzóleumtól nem messzire fekvő jeltelen sírhoz. Mondván, hogy egykoron a szép, márványból készült síremléken világosan ott volt az író neve, a hozzá tartozó adatokkal így: Štefan Dallos, 1901—1972 — spisovateľ (író). Ámde a márványemlékmű egy szép napon szőrén-szálán eltűnt, valamelyik távoli rokon vitte el és adta el, mondván, hogy ha már semmit sem örökölt a rokon után, akkor a sírkövet teszi pénzzé... Dallos István sírja tehát ott van az felsőbodoki temetőben jeltelenül, de remélhetőleg kései utódai, munkásságának ismerői helyrehozzák a sors fatális tévedését és a sírra egy megfelelő alkalommal tábla kerül majd. Az emlékezés kapcsán azonban akaratlanul is felmerülnek Dallos István gondolatai: "A hosszú alvás megdermeszti a magyar szellemet és a dermedtség után az elmúlás következne, amely nem válna dicsőségére sem az egyetemes magyar szellemiségnek, sem pedig a kisebbségi magyar sorsunk irányítóinak." Halottak napján emlékezni illik a jeltelen sírokra is, ámbár a magyar történelem számtalan jeltelen sírját nehéz lenne mind-mind felkeresni, de egyetlen szál gyertya erejéig mindenkor emlékezhetünk, amelynek lángja egybeolvad és hatalmas szikraként fénylik majd messzire. MOTESZKY ÁRPÁD Dallos István sírhelye a felsőbodoki temetőben — a fejfát és a márványlapot "elvitték" A Sommer család mauzóleuma A felsőbodoki temetőkápolna Fotó: a szerző