A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-11-20 / 47. szám

HÍRMONDÓ Egy nap a Dunánál ködös, szürkés szombat reggel. Október huszonnegyedike. Dunacsúny. A vén Duna nyugodtan hömpölyög a medrében. A folyó medre körül több száz teherautó, kotrógép dolgozik hevesen. Fél tíz múlt pár perccel. A tervek szerint ezen a napon kellene megkezdeni a Duna elrekesztését. Az építkezés irányítói eléggé bizonytalanok. A folyó áramlása a százhetven méterre leszűkített szakaszon láthatóan hatalmas erejű. A pozsonyi Vízgazdálkodási Vállalat igazgatója szerint ha az elterelési munkálatokat nem kezdik el ezen a napon, akkor erre — a folyó vízhozamának növekedése miatt — kerek egy évet kell várni. Kilenc óra ötvenöt perc — a százhetven méter hosszú pontonhídról több teherautó egyszerre kezdi el önteni a többmázsás betonköveket a vén Dunába. A terepre fokozatosan "szállingózni" kezdenek az újságírók, fotóriporterek. Július Binder, a pozsonyi Vízgazdálkodási Vállalat igazgatója az őt körülvevő újságíróknak hangsúlyozta, a Duna elterelését előkészítő munkálatokat már augusztus elején megkezdték, a folyó elterelése csehszlovák területen történik, ezért valótlanok azok az állítások, hogy ez a művelet sérti a magyar—csehszlovák államhatárt. Az igazgató most is azt állítja, hogy az erőmű környezetbarát létesítmény, biztonságot nyújt az árvízveszéllyel szemben. Amíg beszélt, a kövek nagy erővel zúdultak a Dunába. A kora délutáni órákban a helyszínen megjelent Lipták Béla magyar származású amerikai környezetvédő. Őt és néhány társát beengedték az építkezés színhelyére, viszont a Magyarországról érkezett mintegy háromszáz főből álló tömegnek ezt nem tették lehetővé. Lipták Béla elmondta, szeretne találkozni Binder úrral is, ám erre az alatt a néhány óra alatt, amíg a terepen tartózkodtam, nem került sor. Közben sikerült szót váltanunk néhány teherautósofőrrel, akik elmondták, hogy semmi kivetnivalójuk nincs az építkezéssel szemben, sőt, úgy gondolják, ha már ennyire vannak, mindenképpen be kellene fejezni és üzembe kellene helyezni az erőművet. Az építkezés színhelyén megjelent egy fiatal nő, alig egyéves kislánnyal a karján. A hölgy elmondta, hogy Klapka Mártának hívják, jelenleg Franciaországban él. Azért jött el tiltakozni, mert meg van győződve arról, hogy az építkezés rendkívül káros hatással van mind az ivóvízre, mind az egész térség ökológiájára. Az építkezés irányítóitól megtudtuk azt is, hogy napi huszonnégy órán keresztül folyik a munka az építkezésen, a teherautók sofőrei és a kotrógépek irányítói nyolcóránként váltják egymást. A gyorsított munkatempó okai ismertek, a folyó sodrása egyre növekszik, s a hajózási tilalom is csak november elejéig szól. Addig mindenképpen lennie kell az üzemvízcsatornában annyi víznek, hogy azon és a bősi hajózsilipen keresztül ismét működhessen a nemzetközi hajóút. A kora esti órákban a huszonhét speciális jármű megkezdte a két és fél tonnás betonkockák vízbe engedését. A kockákat Magyarországon gyártották, mondja nem kis iróniával az építkezés egyik irányítója. Kezd sötétedni. Az építkezésen felügyelő marcona fekete seriffek egyre határozottabban figyelmeztetnek: hagyjuk el a térséget. Dunacsúnynál a helyzet szinte óránként változik. Szomorúan gondolok arra, hogy nem is olyan régen ezen a területen még fák zöldelltek, s mit sem sejtve saját medrében hömpölygött a vén Duna. Este a Szlovák Televízió Időszerű kérdések című műsorában nézem a folyó elrekesztéséről szóló beszámolót. Minden egyes, a műsorban megszólított munkás büszkén beszél arról, milyen jó érzéssel tölti el őket, amikor látják, hogy a hatalmas kődarabok zúdulnak a Dunába. Szerintük ez a "korona a mű tetején", s már csak azt remélik, hogy ez a "mű" majd energiát is termel. Nekem pedig Dunacsúnyról a valamikori festői szépségű táj jut az eszembe. Az a táj, amelyre már csak emlékezni tudunk... KAMONCZA MÁRTA DOČASNÉ RIEŠENIE B R ATI SLAVA PREOIZENIE HRÁDZE PRIVOĎ. KANALA 0 10 KM A OBJEKTY NA PREHRAOENÍ DUNAJA NA ÚZEMÍ CSÉR. VENSKÁ FEDERATÍVNA REPUBLIKA STUPEŇ G AB CIK0V0 OONA ELE KTR 8-90 MW •PLAV. KOMORY 34 m - 275 m PUNAKILITI VYBUDOVANÉ A NEVYUŽÍVANÉ OBJEKTY PREHRADENIA DUNAJA NA MAĎARSKOM ÚZEMÍ. HAT 7-24 m. PALYAZAT A Magyar Ifjúság Érdekeit Védő Szövetség pályázatot hirdet Karácsony Sándor tanításának alaptételeiből a pszichológia és pedagógia iránt érdeklődő tanuló és dolgozó fiatalok, fiatal pedagógusok számára az alábbi témakörökben: I. FORDULÓ 1. Miért problematikus, hogy nevelhető-e az ember, a gyermek? Olvasandók: Magyar nyelvtan társaslélektani alapon. Bp. 1038. a Bevezetés II. és III. fejezete, és Ocsúdó magyarság. Bp. 1042. 23—30. oldal II. Hogyan növekedik az ember gyermekkorától és hogyan marad gyermek sok felnőtt ember? Olvasandók: Hivatás és ifjúság. Bp. 1042. és Ocsúdó magyarság III. részéből A nevelés tárgya, a növendék című fejezet, 164—266. oldal III. Hogyan lehet egészséges viszonyt teremteni nevelő és növendék között? Olvasandók: Magyar nyelvtan társaslélektani alapon Bevezetésének XIII—XIX. fejezete és Ocsúdó magyarság 120—140. oldal Kérünk Benneteket, próbáljátok meg a Karácsony Sándor által fölvázolt pedagógiai vonatkozásokat saját emlékeitekkel elevenebbé tenni, visszagondolva arra, hogyan próbáltak rajtatok a felnőttek, a pedagógusok segíteni, s ezt hogyan fogadtátok. Az írások terjedelme nem meghatározott. I. díj 500,— Kős II. díj 400,— Kős III. díj 300,— Kős IV—V. díj értékes könyvjutalom A pályázat résztvevői a MIÉSZ 1993 nyarán szervezett Nyári Szabadegyetemen vagy más iskolatáborában kedvezményes áron vehetnek részt, függetlenül attól, kaptak-e díjat vagy sem. Beküldési határidő: 1993. március 15. Cím: MIÉSZ, 811 04 Bratislava, Pražská 11 tel.: (07) 495 674 Bővebb fölvilágosítást a témákkal vagy az ajánlott irodalommal kapcsolatban ezen a címen kaphattok.