A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-25 / 39. szám
Zászlóbontás jó pillanatban A Losonc, Fülek és Vidéke Alapítvány A már létező, regisztrált Palóc Alapítvány és Scherer Alapítvány mellett hamarosan egy harmadik is megkezdi működését Losoncon, mégpedig a Losonc, Fülek és Vidéke Alapítvány. Erről határozott augusztus 25-én a Csemadok székházában a környék magyarságának krémje. A munkaértekezletre meghívták az önkormányzatok, a politikai pártok és mozgalmak, a kulturális szervezetek és intézmények, az iskolák, az egyházak, valamint az ipar, a mezőgazdaság és a magánvállalkozók képviselőit, akik ezúttal nem is annyira a felsorolt intézményeket és szervezeteket, hanem inkábbb egy-egy szakterületet képviseltek. A megbeszélésen az alapítványtevő, azaz a Rákóczi Szövetség részéről megjelent annak elnöke, dr. Halzl József és főtitkára dr. Göndöcs László. Halzl József tolmácsolta a Rákóczi Szövetség üdvözletét. Elmondta, hogy a szlovákiai magyarság kultúrájáért már sok mindent tettek, de mégsem elégedettek, mert a támogatás sok esetben szervezetlenül történt. Ezért új utakat keresnek. Erre a zászlóbontásra, mely új korszakot hivatott nyitni, érzése szerint jó pillanatban — közvetlenül a Magyarok Világtalálkozója után, a magyarok "összeszedése" jegyében — került sor, s talán meghozhatja a rendszerváltozás során elmaradt katarzis élményét. Új fejezet kezdődik a magyarság önépítésének könyvében, de ahhoz, hogy ez a magyarság jövőépítése is legyen, ahhoz félre kell tenni a torzsalkodást és pártérdekeket. Göndöcs László — Losonc szülöttje — magáról az alapítványról (annak gondolatáról) beszélt, mely a vidék magyarságát hivatott összefogni. Az alapítvány körül csoportosulna a tevékenység azon társadalmi erők közreműködésével, melyek rendelkezésre állnak. A Rákóczi Szövetség semmiképpen sem kíván beleavatkozni, vagy beleszólni a kuratórium munkájába. Részükről ez csupán szolgálat! A továbbiakban sokan elmondták, milyen érzéseket váltott ki belőlük ez a koncepció... Böszörményi István a gyakorlati dolgok iránt érdeklődött, s hangsúlyozta, hogy az alapítvány mentőövként jelentkezik ott, ahol az állam támogatása megszűnt. Külföldön ez már bevett szokás és csodák csodája: működik. Dr. Szabóné Haltenberger Kinga fontosnak tartotta, hogy az alapítvány pártokon felülálló legyen. Hogy a magyarság összefogjon, ahhoz kompromisszumkészség kell. A vállalkozók szélesebb bekapcsolásáról Mázik István, az ifjúságéról Csák István szólt. Dr. Balogh Barnabásné megelégedve nyugtázta, hogy a jelenlevők nagy része a Füleki Gimnáziumban érettségizett, vagy másként kötődik hozzá. Dr. Puntigán József amellett tört lándzsát, hogy a támogatást csak benyújtott pályázat alapján lehessen elnyerni. Akinek szüksége van segítségre, az kérjen, ugyanakkor legyen vele tisztában, hogy mit és mire kér! Figyelmeztetett: eddig bizony nem volt ritka, hogy sokan egyéni érdekek kielégítésére használták fel az alapítvány által nyújtott támogatást. Az anyaország ezen szép gesztusát Somogyi Alfrédné köszönte meg. ("Most már kötelességünk a helytállás!"). A Losonc, Fülek és Vidéke Alapítvány ügyvezető titkára Hahn József, titkárai Böszörményi István és Mázik István lettek. Hogy nem lett volna-e okosabb két különálló alapítványt működtetni — egyet Losonc és vidéke, egyet meg Fülek és vidéke részére — azt, mint annyi más dolgot, a jövő dönti el! Ardamica Ferenc Edward Evans képei Az amerikai Edward Evans képeit augusztus végéig láthattuk a pozsonyi Pálffy-palotában. Ha meggondoljuk, hogy Edward Evans világhírű képzőművész, a marshalli képzőművészeti egyetem professzora, tulajdonképpen semmi okunk lelkendezni e Pozsonyban kiállított műveken, amelyek kétségtelenül érdekesek, hatásosak, s tegyük hozzá: szépek. Szépek, akárcsak a legkülönbözőbb korok európai festőnagyjainak "drapériái”, amelyek egy-egy kép, főleg portré háromdimenziójúságát voltak hivatottak érzékeltetni. Edward Evans képein ugyanis lényegében a drapéria kel önálló életre, a drapéria gyűrődései, hullámzásai — egyszóval mozgása az, amit a művész figyelemre és megörökítésre méltónak tart. A háromdimenziójúság illúzióját kétségtelenül sikerült megteremtenie, méghozzá — ismerjük el — magas művészi színvonalon. Csakhogy ezt az illúziót sokkal régebbi korok festői is megteremtették, még ha festészetüket nem is nevezték "illuzív festészetnek". (Ami egyébként alighanem fából vaskarika, mert hiszen melyik festészet nem illuzív? Gondoljunk csak belel) S ne menjünk térben időben nagyon messzire: ugyanilyen illúziót képes kelteni például a batik. Persze az nem amerikai... (ver) Edward Evans: Cím nélkül, 1983, kombinált technika Közlemény A Szlovák Rádió Magyar Főszerkesztősége 1992 januárjában két kategóriában írt ki pályázatot: a) hangjátékok — és b) humoros monológok, jelenetek, tréfák kategóriájában. A pályázat a következőképpen zárult: A hangjátékok kategóriájában — amely jeligés volt — a szakmai zsűri az 1. és 2. díjat nem osztotta ki. Viszont két harmadik díjat ítélt oda: Rácz Olivérnek, a "Kertünket kell megművelnünk" című művéért, Kőszegi F. Lászlónak "Klapka György éjszakája" című munkájáért. A zsűri külön jutalmazta Fiala Ilona "Késői szerelem" című pályaművét. A második kategóriában a pályázat a következőképpen zárult: Az I. díjat Tóth Ferenc "Az áldott jó gyermek" c. monológja, a II. díjat Pethe István "Disznótor" c. jelenete, a III. díjat Dócs Péter "A sztrájk" c. jelenete kapta. A zsűri külön jutalmazta Tóth Ferenc, "Hogyan tanultam angolul", "Szeretlek Barbie", "Józsi" című műveit is. Papp Sándor főszerkesztő HÍRMONDÓ / Határon túli magyarok A Magyarok Világszövetsége tagszervezeteinek nyilvántartásba vétele szerint 32 ország 248 egyesületében 722 ezer 106 magyart tartanak nyilván, közülük aktív tagdíjfizető 272 ezer 650 fő. A tagság területi megoszlása a következő: Magyarországon 17 ezer 698, a Kárpátmedencében 164 ezer 236, Nyugat-Európában 2 ezer 344, míg a tengerentúli országokban 87 ezer 322 szövetségi tag él. A Magyarok Világszövetségébe felvételüket kérők száma egyébként folyamatosan növekszik. ______________________________________ A HÉT 9