A Hét 1992/2 (37. évfolyam, 27-52. szám)

1992-10-23 / 43. szám

Gvadányi Józsefet a XVIII. század végén a Peleskei nótárius elbeszélő költeménye tette híressé. Petőfi Sándor A régi jó Gvadányi címmel verset írt róla, és az Úti levelekben (amikor Peleskén is átutazott) így emlékezik rá: "Sokért nem adnám, ha én írtam volna a Peleskei nótáriust. Meg vagyok elégedve, ha az én munkáim olyan sok jó órát szereznek másoknak, mint nekem szerzett már Gvadányi. És őt már nem olvassa, elfeledte a közön­ség..." Tény, hogy ma már csak az irodalomtörténeti könyvekben szerepel, és a gimnáziumban a magyarórákon hangzik el néha a neve. Pedig Gva­dányi, ez a jó humorú, nyugalmazott lovassági tábornok, több mint tíz kötetet adott ki, és ezeket javarészt Szakolcán írta, nem számítva a barátaihoz címzett verses leveleket. Az egyikben élete folyásáról így emlékezik meg: Délig én befogom magamat járomba, írok vagy olvasok kisded könyvtáramba Amidón dolgaim nem terjednek sokra, Olykor hegedűmet a tokból kikapom, Egyet penderítek, elmúlik így napom. Gvadányi közel negyven éve katonai szolgálat után úgy került Szakolcára, hogy anyai öröksége révén itt voltak a birtokai, és második feleségével hozo­mányul megkapta a város főterén a volt jezsuita templommal és gimnázi­ummal szemben lévő házat. Ezt a házat a korabeli ízlés szerint barokkos stílusban átépítette, erkéllyel és hata­lmas kőcímerrel látta el, melyet külön­böző fegyverek vesznek körül. Ez a címer ma is látható. A kastélyhoz valamikor egy szép, tágas kert is tartozott. A nyugdíjas tábornok-költő szeretettel ápolta virágait, melyeket vasárnaponként a szakolcai lányok megcsodáltak. A kertészkedés és a könyvolvasás töltötte ki napjait, a gazdálkodáshoz már nem volt türelme. Nyáron egy-két hétre a közeli pőstyéni fürdőbe rándult el, hogy a hadban szerzett reumáját gyógyíttassa. Erről is írt egy mulatságos verseskönyvet Pős­­téni Förödés címmel, mely névtelenül jelent meg Pozsonyban. Télen pedig a morva grófokkal vadászgatott. Halála után (1801) özvegye lakott a kastélyban, majd első házasságából származott fia, aki a kastélyt báró Zay Imrének adta el. A kastély 1862-ig volt a Zay-család birtokában. Ekkor Sza­ A Gvadányi-ház Szakolcán kolta városa vette meg, és magánem­bereknek adta bérbe. 1880-tól női ipanskola és óvoda volt a falai között. Gvadányi híres kertje az 1814-i árvíz alkalmával teljesen tönkrement. A házat a pozsonyi Toldy-kör kez­deményezésére 1887-ben emléktáblá­val jelölték meg. A ház ma is áll, szépen rendbe hozták, azonban hiányzik róla az emléktábla. Közvetlen mellette a várost átszelő autópálya halad el. Érdemes megállni a kulturális hagyományokat őrző, nagy múltú kisvárosban. Gvadá­nyi hamvait először Szakolcán, a ferencesek templomában helyezték nyugalomra. Az 1860-as évektől vi­szont Rohó (Rohov) temploma őrzi a tábornok földi maradványait. Helyét emléktábla jelöli. _______

Next