A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-22 / 17. szám
ország szívében, Budát is beleértve, a török az úr — még száz év sem telt el Mohács óta! A nyugati végeken s a Felvidéken a Habsburgok uralkodnak, a "per" idején II. Mátyás a magyar király. Az ő helytartója Thurzó György nádor. Erdély önálló fejedelemségként, a török szövetségével a magyar korona megszerzésére törekszik. Az erdélyi fejedelem: Báthory Gábor. S itt zárul be a kör: az egész Báthory családban Nádasdyné Báthory Erzsébet személye a legalkalmasabb a király ellenlábasaként szereplő erdélyi fejedelem, s általában a Báthoryak jó hírének, hitelének, politikai tekintélyének lejáratásához címe — ilyenek a Báthoryak, szadisták, kegyetlenek, akik előtt semmi sem szent, még a nemesi cím sem, hiszen a koholt vád szerint Nádasdyné nemcsak a jobbágylányokat, hanem a nemesi származású szüzeket is eltette láb alól. E koncepció áldozata lett Báthory Erzsébet! "Báthory Erzsébet azonban ártatlan volt" — vonja le a végső konklúziót Szádeczky-Kardoss Irma. — "Nem volt sem szadista, sem gonosz, sem bűnös. Áldozat volt. Egy politikai indíttatású, de talán személyes érdekektől sem mentes koncepció áldozata. Mint leghatalmasabb családaink egyikének tagja került az akkori történelmi szituációban olyan helyzetbe, amelyben a hatalom mindent elsöprő kíméletlenségének eszközeként egyúttal annak áldozatává is vált." Mai tanulságok Milyen "haszon" származhat egy 380 évvel ezelőtt történt koncepciós "per" leleplezéséből? Szádeczky-Kardoss e kérdésre is meggyőző, logikus választ ad könyvében: a történelmi igazság kiderítése és ismertté tétele segíthet a magyarságról alkotott balhiedelmek, tévhitek eloszlatásában. Ma, amikor egyre gyakrabban vágják fejünkhöz "Barbárságunkat", a nyergünk alatt étküket puhító őseinket, amikor szaktanulmányok bizonygatják, hogy Drakula modellje Báthory Erzsébet volt, fontos e "rosszhírűségünk" megalapozatlanságának kimutatása. Fontos a hiteles, igaz tények felderítése azért is, mert "tartás adható velük mindazoknak, akik a kollektív bűnösség terhét kénytelenek viselni még ilyen relációban is. Az etikai tehertétel, ami nemzeti hírünket rontja kétszeres súlyú, mert a határokon túli kisebbségi sorban élő magyarokat kétszeresen nyomasztja. Kétszeres tehát az igazság kiderítésének — de kétszeres az igazságtalanság konzerválásának is a felelőssége!” Szádeczky-Kardoss könyve bizonyára nem győz meg mindenkit a grófnő ártatlanságáról. "A tudati nehezékek nem könnyen mozdulnak" — a beidegződött s a szépirodalom és a művészetek által konzervált "történelmi közhelyek" hosszú életűek. Ennek ellenére a Báthory Erzsébet igazsága című könyv szlovákra fordítása nagyon is aktuális, hiszen még 1991-ben is "a brokátszoknyás ördög égbe kiáltó állatiasságairól" és a "degenerált Báthoryakról" olvashattunk a Národná obroda február 20-i számában. A Báthory Erzsébet igazsága nem könnyű olvasmány. A 300 oldalas monográfiát mégis melegen ajánljuk mindazoknak, akik történelmi múltunk minél hitelesebb megismerését szívügyüknek tekintik. Dr. Kiss László IGAZSÁGOT A DODÓNAK! A nagy kihalások jelképének, a Hollywood által mostanában az egekbe menesztett dinoszauruszoknak van egy kevésbé ismert, de hasonlóképpen butának, kövérnek, lassúnak tartott "vetélytársa", a dodo. A dodo (Raphus cucullatus) egy madár (volt), melynek kihalását általában azzal magyarázzák, hogy az 1598-ban Mauritius szigetén partra szálló holland tengerészek, akik persze éhesek voltak, pusztították ki őket. Mi lehet az igazság? Buta volt és lassú? Meglehet. De miért kellett volna félnie a fütykössel érkező tengerészektől egy olyan állatnak, amelynek az akkor még békés szigeten nem volt természetes ellensége? Sokkal valószínűbb, hogy kihalásukért (ez az 1660-as években következett be) az ember által behurcolt patkányok, disznók és majmok a felelősek, melyek feldúlták a dodo fészkeit. (A szerencsétlen, nem lévén mitől-kitől félnie, akárcsak a hawaii nene lúd, a talajon fészkelt.) Hogy nagytestű volt és kövér? Valószínű, hiszen több tucatnyi 17. századi rajz is erről tanúskodik. Élelem volt bőven, menekülnie nem kellett, ellustult, elfelejtett repülni. Kérdés viszont, hogy valóban olyan kövér volt-e, s ha nem, miért. A kutatók felfigyeltek arra, hogy az 1598 és 1605 között készült rajzokon a dodo jóval soványabbnak mutatkozik, mint az 1626 utáni ábrázolásokon. E különbséget azzal magyarázták, hogy a madár nyáron sokkal többet evett, vastag zsírréteget halmozott fel, amit aztán a téli időszakban jórészt felélt. Némely endemikus mauritiusi madárnál megfigyelhető hasonló ciklus, a különbségek azonban meg sem közelítik a dodónál tapasztaltakat. A kövér dodót ábrázoló rajzok azonban kivétel nélkül olyan állatokról készültek, amelyeket fogságba ejtve Európába hoztak. Egy skót kutató feltevése szerint a megszokottól eltérő és bőséges tápláléktól hízhattak el. Mauritius szigetéről több száz dodacsontlelet került elő. A kutató ezek alapján próbálta rekonstruálni a madarat, melynek során arra az eredményre jutott, hogy a soványabb variáns súlya 12,5-16 kg lehetett, nagyjából annyi, mint a ma élő legnagyobb röpképes madáré, az óriás túzok hímjéé. A kövér változat súlyára 21-27 kg közti értéket kapott. A tojások súlya is adhat bizonyos támpontot a testsúly becslésére. Sajnálatos módon csupán egyetlen dodotojás ismeretes (egy dél-afrikai múzeumban őrzik), ezzel viszont az a probléma, hogy szinte biztosan nem dodótól, hanem egy strucc nagyságú madártól származik. A tojáshéj súlyából egy 13-14 kg-os madárra lehet következtetni. Megvizsgálták a dodó lábszárcsontját is, és az derült ki, hogy a maximális becsült súlyt figyelembe véve a madár még a szerény futásra is képtelen lett volna. Ám az egyik 17. századi szemtanú, aki még látott elő dodót, azt írta róla, hogy igen gyorsan futott. Két évvel ezelőtt Hollandiában olyan, rég elveszettnek hitt dodorajzok kerültek elő, amelyek 1601—1602-ben Mauritius szigetén készültek, s egyértelműen a skót kutató véleményét igazolták: a dodo természetes élőhelyén normális testalkatú, futásra is képes madár volt, nem pedig lusta, bumfordi totyakos "disznó", mint amilyenként az Európában készített rajzok alapján ismertté vált. ---------------------^—:-----------------------------------------------------------Öt szive lett volna? A baroszaurusz néven ismert őeténynek, amely 150—200 millió évvel ezelőtt élt, legkeveset* et szive volt, mert a IS méteres nyakú óriás nyövényevő egy tlivttet nam lett volna képes elegendő vért juttatni • telét* — állnia tm *•» Vor*» safet specialista. Mindannyiszor elájult volna, UltertéfttfSor 15 méter magasba emelte volna a fejét. A HÉT 21