Magyar Academiai Értesítő, 1850 (10. évfolyam)
1850 / 5. szám
276 MAGYAR ACADÉMIAI ÉRTESÍTŐ. Nagyon el kellene távoznunk a' kitűzött feladattól, ha e' pontot egész kiterjedésében akarnók tárgyalni. Szorítkozzunk tehát, a' már egyszer felkapott nemzeti viszony" határai közt, egyedül annak kiemelésére , miszerint a' magyar valamíg saját nemzeti gondolkodásához ragaszkodva, a dolgokban tisztán felfogott nyit szerint működik, távol van bármilly tévelyítő egyoldalúságtól. Nem leendrefizött pártolója az egységben szűkölködő szakadékosságnak, melly a rideg egyediségek között tapasztalgatókat bélyegzi. Még kevesebbé leend folytonos imádója az egyetemiség' kábító ürességének, melly utoljára sem termel egyebet puszta, haszontalan verbalismusnál. S ha megtörténik is ollykor, a' tőle nem mindig függő viszonyok' bonyodalma miatt, hogy vagy a' lelketlenítő határozottságokhoz tapadoz, vagy üres elvontságok után iramlik, saját, nemzeti, józan gondolkodásmódjában találandja föl az élet valóságához visszatérítő izgalmat. A' tisztán vett, magyar, nemzeti gondolkodásmódot valódi ésszerűség, vagyis az egyediség és egyetemiség' nem megmerevült, hanem folytonos váltakozás és fugékonyságban nyilatkozó egysége teszi meghatóvá. Tapasztalhatni ezt szellemi működésünk valamennyi körében. "S ha valamikor, bizonyára most van ideje, hogy nemzetiségünk tisztán tárgyias ismeretéhez eljutván olly alapját vessük meg nemzeti haladásunknak, melly minden idegen, vagy épen ellenszerü zagyvaléktól távol, magában a' nemzet' természetében gyökerüljön. Ez szerzendi meg azután ama' nyit' leírását, minőről a' felhozott közmondás emlékezik. Ennek segedelmével lehet azután meghatározni , hogy művészetünk' eddigi terén, valamint a' tudományok' mezején is, mi igazán nemzeti és mi nem? Sőt csak ennek elővilágítása mellett lehet igazán eldönteni amaz itt-ott megpendített kérdést is : váljon lehetséges-e a' magyar philosophia vagy nem ? Viszonyaink' érdekében fekszik, hogy a magyar philosophiát illető kérdés minél előbb fejlésnek induljon. Sürgeti ezt a philosophiának egyéb tudományokhoz állása, úgyszinte azon állapot is, mellyben jelenleg van. Ezen állapot pangásnak szokott neveztetni. Igazán-e vagy nem? Ide nem tartozó kérdés. De annyi csakugyan érdekünkben áll, hogy a' philosophiae'silányló kifejezést igaz vádnak ne ismerhesse. Ez azonban csak fokonkénti emelkedés által fog megtörténhetni. Első kötelességünk tehát jelenleg az útegyengetés. Minek következtében jöjünk először tisztába az olly kérdésekkel, mellyek' czélszerű meghaladása után juthatunk csak el biztosan a' bölcsészeti eszmék' szentélyéhez. Hogy az illynemü kérdések közt a'bölcsészet'eszméjét illető legfőbb helyen álló legyen, azt az e' tárgy körül fölmerült és a' tudomány' körében szintúgy és a' társadalom' viszonyai között sokféle ferdeséget előhozó vélemények kétségbe nem hozhatólag bizonyítják. Hogyan is lehetne más eszmék' bölcsészeti fejtegetéséhez foganattal járulnunk, ha előbb a' bölcsé