Magyar Academiai Értesítő, 1852 (12. évfolyam)

1852 / 1. szám

KIS GYŰLÉS , JAN. 26. 1852. 7 KIS GYŰLÉS, JAN. 26. 1852. (A' philosophiai és társadalmi tudd- osztályai' számára)· Kubinyi Ágoston tt. helyettes elnöklete alatt J e 1 e η az illető osztályokból : Horváth C.,rt. — Pauler, Szönyi, Tóth I­. u. — Egyéb osztályokból : Bajza, Balogh, Bugát, Erdy, Gebhardt, Györy, Jerney, IV. tf. — Hunfalvy K­. HORVÁTH CYRILL rt. a bölcsészet' eszméjéről folytatólag értekezett , a' következőkben. A' bizonyosságról. A' magyar nyelv e' szót : bizonyos, háromféle vonzatban hasz­nálja , úgymint bizonyos iránta, bizonyos róla és bizonyos benne. Minő legyen azon különbség, melly e'vonzatok' előhozása és szél­tibeni elterjesztésére indokúl szolgált, leginkább akkor jövend nap­fényre , ha e' vonzatok a' bizonyos szó által kifejezett gondolatnak fejlésfokaihoz arányosan ítéltetnek meg. Két eredményt fog e' meg­ítélés előidézni : az első a' vonzatok' kútfejét, a' második azoknak egymáshozi viszonyát illetendi. Az első szerint a' fölemlített vonza­tok nem az önkénynek, hanem a' nyelv' mivoltát szemmel tartó ér­telemnek szüleményei; a' második szerint a' közöttük fennálló különbség nem esetleges hanem szükségképi. Úgy látszik mindamellett, mintha nálunk ama' különbség nem bírna most akárkire nézve hasonló érdekkel. Most a' bizonyos szónak használási módjai az élet' közönséges viszonyainál szintúgy, mint a' nyelv' tudományos kezelésekor több izben fölcseréltetnek egymással. Azonfölül e' módok közül már az egyiken már a' mási­kon el is szokott siklani az irók' és beszélők' figyelme. Ez ok nélkül nem történhetik. Honnan tehát ama' fölcserélés meg ama' közönyösségre mutató elsiklás ? Vagy bir kellő nyoma­tékkal a' bizonyos szó által kifejezett gondolat, vagy nem ; ha igen, mi hozta elő a' közönyösségre mutató elsiklást ? ha nem, mi szük­ség volt a' használási módok' elfogadására? Lesznek, kik itt is a' korlátot nem ismerő önkényre, vagy a' mindig és mindenütt nagy befolyást gyakorló megszokásra hivatkoznak. A' vélemények' ha­tárai közt mozgó egyéneknél nem újság az illyszerű hivatkozás. Tudniok kell azonban, hogy az önkény és megszokásrai hivatko­zással valamint másutt úgy itt sem fog a' kérdezősködés lecsillapít­tatni. Túl vagyunk már az értelmi fejlődés' ama' fokozatán, mellyet vaktában fölkapott nézetekhez szító fölületesség bélyegzett. Most minden oldalról megalapítottat vár a'dolgok'természetébe ható ész. Azért valahányszor most valamelly szó­­használási módjainál zavar vagy közönyösség mutatkozik, mindannyiszor értelmi hiányba üt­közünk , mellynek okait annál kevesebbé hagyhatja érintetlenül a' nyomozó ész, minél , nagyobb a'kérdés alatti szó'által kifejezett gondolat és az elme' más működései közt létező összefüggés.

Next