Magyar Academiai Értesítő, 1852 (12. évfolyam)
1852 / 1. szám
KIS GYŰLÉS , JAN. 26. 1852. 7 KIS GYŰLÉS, JAN. 26. 1852. (A' philosophiai és társadalmi tudd- osztályai' számára)· Kubinyi Ágoston tt. helyettes elnöklete alatt J e 1 e η az illető osztályokból : Horváth C.,rt. — Pauler, Szönyi, Tóth I. u. — Egyéb osztályokból : Bajza, Balogh, Bugát, Erdy, Gebhardt, Györy, Jerney, IV. tf. — Hunfalvy K. HORVÁTH CYRILL rt. a bölcsészet' eszméjéről folytatólag értekezett , a' következőkben. A' bizonyosságról. A' magyar nyelv e' szót : bizonyos, háromféle vonzatban használja , úgymint bizonyos iránta, bizonyos róla és bizonyos benne. Minő legyen azon különbség, melly e'vonzatok' előhozása és széltibeni elterjesztésére indokúl szolgált, leginkább akkor jövend napfényre , ha e' vonzatok a' bizonyos szó által kifejezett gondolatnak fejlésfokaihoz arányosan ítéltetnek meg. Két eredményt fog e' megítélés előidézni : az első a' vonzatok' kútfejét, a' második azoknak egymáshozi viszonyát illetendi. Az első szerint a' fölemlített vonzatok nem az önkénynek, hanem a' nyelv' mivoltát szemmel tartó értelemnek szüleményei; a' második szerint a' közöttük fennálló különbség nem esetleges hanem szükségképi. Úgy látszik mindamellett, mintha nálunk ama' különbség nem bírna most akárkire nézve hasonló érdekkel. Most a' bizonyos szónak használási módjai az élet' közönséges viszonyainál szintúgy, mint a' nyelv' tudományos kezelésekor több izben fölcseréltetnek egymással. Azonfölül e' módok közül már az egyiken már a' másikon el is szokott siklani az irók' és beszélők' figyelme. Ez ok nélkül nem történhetik. Honnan tehát ama' fölcserélés meg ama' közönyösségre mutató elsiklás ? Vagy bir kellő nyomatékkal a' bizonyos szó által kifejezett gondolat, vagy nem ; ha igen, mi hozta elő a' közönyösségre mutató elsiklást ? ha nem, mi szükség volt a' használási módok' elfogadására? Lesznek, kik itt is a' korlátot nem ismerő önkényre, vagy a' mindig és mindenütt nagy befolyást gyakorló megszokásra hivatkoznak. A' vélemények' határai közt mozgó egyéneknél nem újság az illyszerű hivatkozás. Tudniok kell azonban, hogy az önkény és megszokásrai hivatkozással valamint másutt úgy itt sem fog a' kérdezősködés lecsillapíttatni. Túl vagyunk már az értelmi fejlődés' ama' fokozatán, mellyet vaktában fölkapott nézetekhez szító fölületesség bélyegzett. Most minden oldalról megalapítottat vár a'dolgok'természetébe ható ész. Azért valahányszor most valamelly szóhasználási módjainál zavar vagy közönyösség mutatkozik, mindannyiszor értelmi hiányba ütközünk , mellynek okait annál kevesebbé hagyhatja érintetlenül a' nyomozó ész, minél , nagyobb a'kérdés alatti szó'által kifejezett gondolat és az elme' más működései közt létező összefüggés.