Magyar Academiai Értesítő, 1854 (14. évfolyam)
1854 / 2. szám
KIS GYÜLES, MART. 27. 1854. 87 máj, mellyek hátmögük iránt mi elővigyázattal sem voltak, leste az első alkalmat, mellyben biztos eredménynyel nyakukra törhessen. Ebből következtethetni tehát : mikép volt képes Sirasis bei, a' nikápoli basa Nehemecz fia, a' tova vonuló magyar seregtől az elmaradozott vasas lovasokat elfogdosni, Murádhoz küldözgetni. Sirasis bei' csapata előhada volt a' szultán' seregének, az leplezte el apró harczolásaival az ozmán sereg' zömének mozgalmait; Hunyadi pedig mindig azt hitte, miszerint csak a'fiatal bei' maroknyi népe volna a' sereg mögött, annak jelentéktelen ingerkedéseivel mitsem gondolt, tán még szerette is, mert a' fegyelmi szabályhoz nem szokott újabb katonái, tartva az elmaradozásban a' bei' horgára kerüléstől, mars közben inkább a' zászlók alatt maradtak. Ebből következtethetni továbbá : mikép történhetek, hogy az ozmán sereg Várnánál egészen a' magyar hadak mögé kerülhetett, 's ott a' kedvező állodásba helyezhette magát. Murád szultán jól ismerte a' király' seregének minden viszonyait, szervezetét, számerejét, a' melly az övénél sokkal csekélyebb volt; mindezt tudva elhatározá : azt a' török birtokba minél beljebb ereszteni, hogy az így minden segédleteitől annál meszszebb essék, 's ott megtámadni azt, hol annak győzelmétől a' keresztényekre nézve kevés eredményt, balesetétől pedig tökélyes tönkre verettetését lehetett várni. Murád' és pasáinak stratégiai számításai jobbak voltak Hunyadiéinál, mert ezek elvesztették minden alaposságukat, mihelyt átszakítva jön a' hadászati vonal, így egészen semmivé téve a' hátrálati menedék. A' melly hadsereg pedig nélkülözni kénytelen ezeket, képletileg szólva—a'levegőben csügg, ha szárnyai ott fen nem tarthatják, bukása nyaktörő. Várnához visszavonulva, vagy inkább éjszaknyugat felöl az oda közeledő török ellen nyomulva, a' keresztyén sereg szerencsésen átkelve a'Paravidi folyón. Várna* Vidékére ért november 9-dikén. Hunyadi előtt nem maradhatott titokban, hogy a' török haderő hatszorta meghaladja a' magyar sereg' számát, ez okból a' túlszárnyalástól, ami mindig nagy veszélyt idézhet elő, méltán tarthatott. Ezt szem előtt tartva , jobbatlán lovasságból állott hadseregét (a' Duna' partjáig hozott nehéz lövegei — nem követhették azok a' hadsereg' gyors menetét — a' vesződséges úton hátra maradtak), és kevés gyalogságát következőleg állítá fel.