Magyar Academiai Értesítő, 1856 (16. évfolyam)
Számok - 1856 / 3. szám
106 PODHRÄDC'ZKY JÓZSEF. Es Kézai Simon L. I. P. 2. „Banerium quoque Regis Ethelae, quod proprio scuto gestare consveverat, similitudinem Avis habebat, quae hungarice Turul dieitur, in capite cum Corona. Illudenim Banerium Huni usque tempora Ducis Geice, dum se regerent pro communi (királyság behozatala előtt) in exercitu semper secum gestavere." — A Sas nem volt egyedül pogány atyáink címere, éltek vele egyéb nemzetek is, hanem a Turul azért nevezetes a magyar történetben, hogy ősi vallásukról teszen bizonyságot, miszerint ők valóban nap-imádok.Sabaeusok voltak. Asast.i. az ősnépek mythusában a nap jelve. E nemzeti mondát oklevelek is támogatják, mert Árpád nagyherceg, kit Kézai Simon L.N.C. 1. a Turulágról származtat le: „Árpad filius Almi, filii Elad, filii Vgec de genere Turul." egy aleleszi conventben létező 1305-dik évi okirat szerint, valóban ebből az ágból volt ; legalább létezett Turul-nemzetség: „Collatio perennalis, Comitis Joannis, filii Sixtini de Genere Turul, super villa sua Cseyteluk vocata, facta Comiti Paulo fratri Bud genero suo." — Actorum Conventus Lelesziensis Nro 5. Anni expositi. Megemlítette ezt az oklevelet Horvát István is „Magyarország gyökeres Régi Nemzetségeiről" írtában. Pest, 1820. 63. 1. „Megvagyon nálam a leleszi prépostságból némely 1305-ki oklevél, úgymond, melyben a nagyváradi káptalan bizonyítja, hogy János bíró (comes) a Turul-nemzetségből származott Sixtinus fia, Seraphinus nevű fiának és egyéb gyermekeinek egyezésekből, Pál birónak (comiti) Bud testvérének, hejteluki birtokát oda ajándékozta." Az efféle állatokról vett nevezetek ismét atyáink vallására vezetik a vizsgálót, s azt tanúsítják, hogy ők a napimádás titkaiba fölavatottak , initiatusok, voltak. E sasos címer a keresztyénség fölvételével 995. év felé megszűnt nemzeti címer lenni. III. Ottó császár helyette Géza negyhercegnek lándzsát adott, mely adományával őt keresztyén fejedelemnek elismerte, s őt országostul az európai keresztyén tartományok sorába fölvette: „Quem Otto Imperator in natali protomartyris Stephani a baptismo excepit, erre tehát nem mese, de történet, mi azt igazolja, hogy kellett pogány atyáinknak írott történeteknek lennie, melyből ezek merítvék.