Magyar Akadémiai Értesítő, 1857 (17. évfolyam)
ÉRTEKEZÉSEK - Számok - 1857 / 5. szám
234 HORVÁTH CYRILL. pókra látszik utalni. E gondolat jut minden más előtt a fürkésző elméjébe ; de hogy ily életbe vágó tárgy körül csupán e gondolat jusson a fürkésző elméjébe, azt nehezen fogja valaki elhinni. Egy a tárgy és mégis annyira ellenkezők a róla hallható ítéletek ! Gondolhatni-e ellenmondás nélkül, hogy ugyanazon bölcselet annyira ellenkező ítélési alapokat egyesítsen magában ? Vagy igen, vagy nem. Ha igen, alig lehet igazán megmagyarázni a hallott ítéletek egymáshozi állásának metszőségét. Hiszen ha e bölcselet annyira ellenkező alapokat egyesítene magában, akkor a magasztalási alap hatását az ócsárlásé, az ócsárlási alap hatását ellenben a magasztalásé hangolná le , ami azonban meg nem történt. Állítható-e tehát ellenmondás nélkül, hogy a kérdés alatti bölcselet annyira ellenkező alapokat egyesít magában? Ha pedig nem egyesít, honnan eredtek amaz ellenkező ítéletek? Három oldal tűnik föl előttünk : a megítélt bölcselet, az ítélő egyének és a hozott ítéletek. A bölcselet most is úgy van, ahogyan az a bölcsész által szerkesztve jön ; kellő fölfogása és átérzése után van tehát jogunk azt kérdezni : vajon a róla hozott, egymástól nem csak eltérő, hanem egymással ellenkező ítéletek igazságosak-e vagy nem ? Ha igazságosak, mi az a bölcseletben, ami oly ellenkező ítéletekre nyújtott alkalmat ? Ha nem igazságosak, mi az a megítélőkben, ami őket annyira ellenkező ítélethozásra kénytette ? Kérdések, melyekre itt, a tárgy többoldalú nyomóssága miatt, egyedül a bölcsészeti kritika válaszolhat igazán. Mielőtt azonban a bölcsészeti kritikát újra megszólaltatnók, szükséges , hogy előbb a kétségbe nem hozható tények állásának minősége iránt jöjünk tisztára. Szükséges pedig ez azért, mert épen a tisztára jövés útján helyezkedhetünk be amaz ismetet közepébe, hol aztán a kritika minden akadály nélkül járhat el a maga tisztében. Ha a Fichtének, mint negatív bölcsésznek tudománytanára vonatkozó ítéleteket átvizsgáljuk, azt fogjuk találni, hogy azok, alapjaik tekintetéből, három osztályba sorolhatók. Némelyek ugyanis alanyi, mások tárgyi alapon nyugszanak. Hallhatók itt-ott észszerűleg alkotott ítéletek is, de, ami jól megjegyzendő, mert jellemző, nem nálunk. Az alanyilag itélÖ