Magyar Akadémiai Értesítő, 1858 (18. évfolyam)
ÉRTEKEZÉSEK - Philosophiai és társadalmi tudd. osztályai - A positiv és negativ philosophiáról, Horváth Cyrilltől. VII.
120 HORVÁTH CYRILL. tanszékére léphessen, melyre az egyetemi hatóságok által ismételve ki volt jelölve ; de munkáinak száma és tartalma bizonyítja, hogy kevesen vannak tanáraink közöl, kiknek a boldogult átengedni kényteleníttetnék az érdem szülte elsőbbség díszkoszorúját. Külső életpályája egyszerű lefolyása mellett mily számos fényoldalasra találtunk ? mily nagy a különbség az igénytelen férfi, ki ifjúsága világában lépett a pozsonyi tanszékre, és az országos hírű aggastyán közt, ki negyvenegy évi tanítás után vonult vissza családi magányába! Ezen hosszú időn át, élte minden viszonyában, mint oktató és tiszttárs, mint férj és atya, mint keresztyén és ember szigorúan teljesítvén kiszabott kötelességeit, a köztisztelet, közbecsülés tárgyává lett. És méltán , mert, Tisztelt Akadémia! az emberi élet becsét, úgy hiszem, nem annak külső viszontagságai tarka vegyülete, ragyogó kitüntetéseinek csilláma, hanem tevékenységének , munkásságának iránya határozza ; ez utóbbi tekintetből, valamint mi Szlemenics Pál a munkás író , jeles tanító és buzgó honpolgár nevét tisztelve említjük, úgy hason érzelemmel őrzi majdan meg azt a késő maradék mind addig, míg a magyar, kegyelettel emlékezik hazája ősi jogintézményei múltjáról. A POSITÍV ÉS NEGATÍV PHILOSOPHIÁRÓL. VII. Olvasta az akadémiában febr. 15. 1858. HORVÁTH CYRILL. Figyelmünk irányosíthatása végett forduljunk még egyszer a legközelebb mondottak szövegének egy pontja felé. Midőn értekezésünk utolsó szakaszát az észszerű ismerés határainál bevégeztük, néhány mondat segedelmével azon eszmét is ki akartuk emelni, mely az elért határokon belül minden más fölött érvényesítendi az eldöntő uralmat. Igaz.