Magyar Akadémiai Értesítő, 1859 (Nyelv, Philosophia, Történet- és Törvénytudományi osztályok)
Számok - 1859 / 1. szám
, LUGOSSY JÓZSEF. A rögzöttség, elmefuttatás, elmaradottság, kiskorúság s a szótárak minden alázó neveivel fegyelmeztettek ; olykor, mert a példa vonz, olyanoktól is, kik magok a legöregebb subjectivismus, a legfiúsabb primitivismus , a legenyelgébb dilettantisme, a legéretlenebb kiskorúság stb fokán állottak, Erdősi Jánosunk kedélyes szójátéka szerint karószállal szemükben mutogatván a másokébani karószálat. Tanúi voltunk, mikép az emberi haladás jobb irányaival ellenkezőleg tagadás alá vonattak oly sarkelvek, melyeken minden nyelvészkedés tiszteletre méltó volta s tudományi jogosultsága nyugoszik ; milyenek a nyelvértelmezésbeni nyelvérzék, a nemzeti önfejlődés, a lények reducálásának szüksége, a kisebbről nagyobbra hágás törvénye, a lények szükségtelen szaporításának tilalma, a szók jelentésén túl azok értelmének keresése , a nyelvek tárgyilagos élete mellett alanyilagos szülemlése s a nyelvalkotmányok tisztes egyszerűsége ; sőt maga az örök becsű philosophia haszontalannak nyilváníttatott, mely mindig hasznos, alkalmatlannak, mely soha nem lehet nem alkalmatos. A nyelvtudomány történelme hallatni fogja egykor ítéletét ez irány félszerüsége fölött s megpirítani elbizakodott gőgjét. Nem így a külföldi tudomány első rangú csillagai, a nyelvészet nagy mesterei, kik között egy sincs, ki a nyelvhasonlítás legbuzgóbb ütése mellett is a nyelvek egyediségekbeni áthatásának első szükségét s azok értelmezésében a nyelvészet jövendőjét nem vallaná; egyes vagy alkalmi passusaiknak , midőn félszegségeket rónak meg , visszaéléseket ostoroznak, mit sem tanúsít ellenökbe. Jól tudják ők, hogy a hasonlító nyelvészet a másik kettőnek tisztét nem teljesítheti, űrét be nem töltheti ; sőt ha az egyes nyelvek gyökeres áthatására már mint alapzatra van szüksége , a nyelvek bölcselő értelmezését mint vég czélját kell szeme előtt tartania; szóval, jól tudják, mikép a hasonlító nyelvészet nem maga a nyelvészet , hanem a nyelvészetnek része, ha jobban tetszik , stádiuma. Hogy először is a nyelvek végértelmezését vagy a nyelvbölcseletet érintsem : jól tudják ők, hogy az emberzet magasztos kérdései, mint ez is, puszta elvetéssel tova nem utasíthatók, s maguk is visszatérnek koronként (bár nem Hornay szellemében) e nagy feladat megoldásának megkísérő