Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 1. kötet, 1860

Számok - 1860 / 1. szám

4 UDVARDY IGNÁCZ, tatni szerencsés voltam, — a mit is ezennel a legérzékenyebben megköszönvén, Ígérem , hogy ezen megtiszteltetést kiérde­melni s az innét reám hárult kötelességeknek erőm szerint megfelelni legnemesebb hazafiúi kötelességül, életem egyik szebb feladatául fogom tartani .) — mondom, a mélyen tisz­telt gróf Ur­bendicsértem szavai lelkemben azon gondolatot keltették, s határozattá érlelték , hogy az alapszabályilag egy év lefolyta alatt teendő székfoglaló emlékértekezésemet e tárgy felett, t. i. a keresztyén elem világpolgárosító erejéről s ha­tályáról tartsam. — Nagy fontosságú s roppant terjedelmű tárgy , mely sokoldalú vonatkozatában s időrendi mozzanatá­ban kifejtve, vagy bár körvonalazva, egy ilyetén értekezés határain túl, igen túl terjedne. Miért is azt egész általános­ságban a társadalom valódi átalakítására, polgárosítására, az igazi haladásra vonatkozólag, szándékozom vázlatosan elő­adni, s főbb vonalakban kijelölni, kimutatni : a keresztyénség nagy elvének, intézményeinek a polgárosodásra való majd közvetett majd közvetlen lényeges és ü­dves hatását. — Mert a keresztyén elem majd közvetve majd közvetlenül hatott a polgárosodásra ; a mennyiben eleinte, sőt vagy négy századon át a benső emberre ugyan közvetlenül hatva, annak hitbeli győződését, gondolkozását, érzelmeit átváltoztatva, az értelmi és erkölcsi embert mintegy újjászülte ; de a mi által, úgy ta­nainak, elveinek terjedése és még elleneire való kihatása ál­tal, egyszersmind az ember külállapotára, a társadalmi hala­dásra, a polgárosodásra is, bár közvetve, jótékony hatást gya­korolt. — Utóbb, a IV. V-ik, még inkább a későbbi száza­dokban az üldözések megszűntével, a béke és szabad vallás­gyakorlat megállapítása után, mint külintézmény, mint létsze­res vallási társulat, azaz : mint egyház, a­mely a keresz­tyénelemnek megőrzése, terjesztése, fentartása, az ember kül-és belállapotára való hatályosítása végett istenileg alapíttatott, — szabadabban, feltűnőbben s közvetlenül is hatott a társa­dalom állapotára, a rómabizanti már keresztyén császárok korában , még inkább pedig és kiválólag a hűbéruralom kor­szakában. — Mik szerint az érintettem hármas korszakot te­kintve, a jelen értekezés is önként három korszakra oszlik, a mint t. i. a keresztyén elemnek és az ezt fentartó egyháznak

Next