Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 1. kötet, 1860
Néhány magyar köriratú pecsétről. Székfoglaló előadás Szalay Ágostontól
60 SZALAY ÁGOSTON. egyéb, mint a betű, amint is Werbewczy ezt, Part. II. Tit. 14. §.17. ekképen leírja : „Item Litterae tertii Andreae Regis non servantur, exceptis illis, si quae per Dominum Carolum Regem, an nulari sigillo suo in cera rubea in quo habetur littera К pro signo confirmations apposito fuissent confirmatae, nam tales servantur." és Praynál sokszor idézett munkájában a IV. és X. táblán a 4. és 1. alatt ki van adva. Ez azonban mind, csak a vélemény támogatására szolgálván, a bizonyosság csak akkor fog ennek helyébe lépni, ha egyszer IV. Bélának valamelyik okmányán pecsét fog fölfedeztetni, melybe ezen gyűrü bele van nyomva. Miután Béla magyar nyelven annyit jelent, mint a deák Adalbertus vagy Albertus, e gyűrűt a magyar felíratúak közé soroztam. Záradékul még a 3. szám alatti pecsétről kívántam egy pár szót mondani , s noha ez se magyar felirattal nem bír, se pedig gyűjteményemben nincs, mégis miután a réztáblácskán, melyet közleni szerencsém van, s mely eredetileg más értekezésre volt szánva, előfordul, említés nélkül hagyni nem akartam. Ezen pecsét vagyis pecsétnyomó valaha Veszerle Józse tanár úr gyűjteményében volt, onnét hová lett nem tudom, — a közepén turul (ölyv) kiterjesztett szárnyakkal szemléltetik, köríratja pedig ez : S Nane Hungari d' genn Адов Berrethe. E köriratból látni, hogy az Agoe Berrethe nemzetség magyar, és nem jövevény nemzetség volt, mert Nana, ki ebből származott magyarnak mondatik, — így tehát egyike azon 108. gyökeres nemzetségnek, melyekről Kézai Simon Krónikájában a 35. lapon (Horányinak s-ik kiad.) ekkép emlékezik : „Cum para Hungaria plures Tribus vei progenies non habeat, quam Generationes centum et octo." Ami a pecsétnyomó korát illeti, az a betűk formája után ítélve, vagy a XIII. századból, vagy a XIV-nek első feléből való.