Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 2. kötet, 1861
Számok - 1861 / 3. szám
262 STUDENZ JÓZSEF, I. A „Târîkh-i Üngürüsz" ') — „A Magyarok v. Magyarország krónikájai", mint annak előszavából tudjuk, Mahmúd Terdsümcín műve, Nagy Szulejimm uralkodása első idejében, nem sokkal a mohácsi csata után keletkezett, még pedig egy latin eredetiből fordítva, azaz olyan után dolgozva, mint szintén maga Mahmúd értesít, noha azt a nélkül is, a munkában található nem egy jelenségből megtudhatnék. De mielőtt a török munkának a közelebbről még nem ismert eredetijéhez való viszonyáról némi véleményt, valamint egyébként jelleméről ítéletet képeznénk magunknak, kell hogy előbb kissé részletesebben lássuk tartalmát, hogy mit és mennyit mond tulajdonképen. Az 1—2. leveleken a felséges úristen és prófétája, meg az uralkodó szultán (Szulejmán) szokásos megdicsérése után röviden előadja, hogy Székesfehérvárott (Usztulni Belghtrad) 2) egy latin nyelven írt könyv kerülvén kezébe, mely Magyarország régi krónikája volt (Ungurûsz vilâjetinin kadîm-i 't-ejâmdan tevârîkhi), ö, Mahmûd Terdsüman azt lefordítá, s most a szultán kegyes tekintetének ajánlja. A 3. lev. a magyaroknak Nimródtól Hunor által származása. Hunor testvére Magor , de ez nem szerepel tovább. Hunor népe Scythiában (Szidija v. Dsidia), mely Szamarkandtól a Fekete tengerig terjedő. — Egy háború alkalmával, melyet a perzsa király Konstantinápoly fejedelmével visel, a vele szövetséges magyar sereg egy része Pannoniába száguldoz, s ott letelepedvén az ottani király alatt, nem soká követeket küld vissza Scythiába, a több magyarokat is el is , 9³ 9 0 , 9 v 9 ') így írom e szót, maga a kézirat pontozása szerint, mely a két első önhangzót is u, ü-nek írja : ^ jCi.l v. ^yCil nem яЕи^е" rusz." Mert ugyanis csak Hungarus-ból lett a török szóalak. ") így írva : ijj éllt néha az i kihagyásával is. Nyilvánvaló, hogy az szláv nevezet : szlulni, mely melléknévi képződés, ettől szid mint magy. ssékes. Németül : Stuhl-weissenburg.