Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 2. kötet, 1861
Számok - 1861 / 1. szám
4 RÉVÉSZ IMRE. Nek felvilágosításával és tanításával foglalkoztak, azok tudni fogják, mert tapasztalták, hogy alig van tudomány, mely a nép szívére és elméjére jobban hatna, mint a történelem. Még a porban ülő szegény nép is, midőn hallja az ősök nagy szenvedéseit vagy dicső tetteit , szemébe részvét és fájdalom kényei gyűlnek, de egyszersmind vigasztalást és erőt vesz a jelen nyomorainak kitűrésére, sőt nagy tettekre s áldozatokra lelkesül, s emelgeti és meg-megrázza mintegy lelkének alélt szárnyait, mert a múlt idők tükrében látja és érzi a maga emberi méltóságát, s ebből folyó nemesebb rendeltetését. Megjelenik a történelem, az egyesek és népek életének azon nagyszerű és korszakot alkotó pontjain is, midőn az emberi elme ösztönszerűleg megrendül s kétségbe omlik a döntő lépések s a bizonytalan jövő küszöbén, és itt a történelem fáklyája nem csak a múltra, de a jövendőre is világot vet, és bölcs tanácsot ad. Ezért a régi hellének szép képzeletében Klio, Zeusnek és Mnemosynének, az emlékezetnek elsőszülött leánya ugyan, de olyan, ki egyszersmind tekint a jövendőre is, jóslói erővel bír, minélfogva Zeus prófétája — Apollon mellett, s annak koszorúzott triposza közelében áll. „A történelem a legtermékenyebb s legüdvösebb tanulmány a népekre nézve," — úgymond Planche Gusztáv. „Ha a tömeg, minden oly eseménynyel szemben, mely felforgatja valamely ország állapotát, visszaidézhetné emlékezetébe a hasonló természetű eseményeket : én merem hinni, hogy a forradalmak ritkábbak lennének. Ha a nép is, megkérdezné magát, mint az egyes ember, múltjában hatályos tanítást találna jelen magaviseletére nézve : nem fogna akkor vak történetesen rohanni, hanem szilárd léptekkel haladna azon czél felé, melyet számára a tapasztalás és józan ész kijelölt. ... A történelem ösmerete teszi az ifjú népet férfiúvá . . . Kik mindenkor meg akarják őrizni személyes méltóságukat, nem feledik el lefolyt életök történeteit... Ha az elmúlt idők nagy eseményei minden ember emlékezetébe be volnának vésve , nem lennének többé kitételve a népek a sors oly véletlen s gyakori változásainak" *). *) Gustave Planche. De la moralité de Г histoire. Revue des deux mondes. Paris. 1857. Tome 9. 330—331.