Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 2. kötet, 1861
Schelling identicismusa. Horváth Czirilltől
SCHELLING PHILOSOPHIAI ÁLLÁSPONTJAIRÓL. 411 Ugyanezek állanak a philosophiai rendszer irányában is. Tegyük már most, hogy valaki valamely rendszer fölött ítél, de anélkül, hogy annak, mint több oldalból álló egésznek, titkait tisztán tárgyilag fölfogta és átértette volna , lehetséges-e, hogy a hozott ítélet igazságos legyen ? A Schelling fölött hozott ítéletek legnagyobb részére nézve is méltán lehetne e kérdést ismételgetni. Schelling szelleme nem csak bölcsészi, hanem művészi szellem is volt : innen benne a tudathial és tudattal járó működéseknek ömlengése. Majdnem határozottan állíthatni, hogy szellemén belül folytonos volt a szépség eszméje és az igazság eszméje közötti versenkedés. Ennek nyomaival találkozunk az általa szerkesztett philosophiai rendszernek mindenik időszakában. Ez eredményezte tulajdonképen azt a homályt, mely a materiális, úgyszinte azt a vegyültséget is, mely a formális álláspontok ügyének áthathatását oly igen nehéznek mutatja. SCHELLING IDENTICISMUSA. ÉRTEKEZÉS. HORVÁTH CZIRILL RENDES TAGTÓL. Schelling philosophiai fejlődésének második időszakát azon rendszer tükrözi vissza, melyet latinul identicismusnak, magyarul azonsági rendszernek szoktunk nevezni. Határozottabbak ezeknél a német philosophián belül divatozó elnevezések. A többi között leginkább e kettővel lehet ott találkozni : das System der absoluten Identität , das absolute Identitätssystem. Az „absolut" szó kétszer fordul bennök elő, csak hogy egyszer az identitásnak másszor a systemának jelzője. A gondolat, mely hozzá csatoltatik, mind a két esetben azon egy : miv.os. t. t. kl iZL. — il köt. 29