Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 2. kötet, 1861

Schelling identicismusa. Horváth Czirilltől

SCHELLING PH­ILOSOPHIAI ÁLLÁSPONTJAIRÓL. 411 Ugyanezek állanak a philosophiai rendszer irányában is. Tegyük már most, hogy valaki valamely rendszer fölött ítél, de a­nélkül, hogy annak, mint több oldalból álló egész­nek, titkait tisztán tárgyilag fölfogta és átértette volna , lehet­séges-e, hogy a hozott ítélet igazságos legyen ? A Schelling fölött hozott ítéletek legnagyobb részére nézve is méltán le­hetne e kérdést ismételgetni. Schelling szelleme nem csak bölcsészi, hanem művészi szellem is volt : innen benne a tudathial és­­ tudattal járó mű­ködéseknek ömlengése. Majdnem határozottan állíthatni, hogy szellemén belül folytonos volt a szépség eszméje és az igaz­ság eszméje közötti versenkedés. Ennek nyomaival találkozunk az általa szerkesztett philosophiai rendszernek mindenik idő­szakában. Ez eredményezte tulajdonképen azt a homályt, mely a materiális, úgyszinte azt a vegyültséget is, mely a formális álláspontok ügyének áthathatását oly igen nehéznek mutatja. SCHELLING IDENTICISMUSA. ÉRTEKEZÉS. HORVÁTH CZIRILL RENDES TAGTÓL. Schelling philosophiai fejlődésének második időszakát azon rendszer tükrözi vissza, melyet latinul identicismusnak, magyarul azonsági rendszernek szoktunk nevezni. Határozot­tabbak ezeknél a német philosophián belül divatozó elneve­zések. A többi között leginkább e kettővel lehet ott találkozni : das System der absoluten Identität , das absolute Identitäts­system. Az „absolut" szó kétszer fordul bennök elő, csak hogy egyszer az identitásnak másszor a systemának jelzője. A gon­dolat, mely hozzá csatoltatik, mind a két esetben azon egy : m­iv.os. t. t. kl­ iZL. — il köt. 29

Next