Magyar Akadémiai Értesítő, A Mathematikai és Természettudományi osztályok közlönye, 3. kötet, 1862

Számok - 1862 / 1. szám

A MŰNYELVRŐL. 5 akartuk elfogadni, mert valóban ha csak magát az analógiát tekintjük, nagy ugrás van az állatiakról a lelkiekre, mind­azonáltal mégis úgy látszik, hogy mindinkább hozzászokunk s e szó is bekebleztetési jogot vívand ki magának. Ezeken kivü­l : tengerész, hidász, utász, bányász, fodrász, csillagász sat. mind megannyi megszokott szavak, melyekben nyelvé­szeink aligha fognak olyan szoros analógiát kimutatni, mint a milyeneket gyakran előhordogatnak, mikor a legsikerültebb műszavakat is üldözőbe veszik. Magában értetvén, hogy ma­guk iránt sokkal engedékenyebbek szoktak lenni. Miután megemlítettem, hogy nem minden szó tarthat számot az elfogadásra, csupán azért, mivel analógia szerint van formálva, mint a k­os­ász, bak­ász példákból eléggé kivi­láglik , s előadtam egyszersmind azt is, hogy olyan analógiát, mely ellen legkisebb kifogást se lehessen tenni, alig mutatha­tunk fel ; még egy példát hozok elő annak bebizonyítására, hogy olyan esetekben, midőn elkerülhetetlen szükség van reá, a szóképzőket analógia nélkül is használhatjuk, még­pedig akkor is, ha ezen eljárásunk az analógia tovább fejlődésével sem igazoltatnék. Mindnyájan kifogás nélkül élünk ezen átalánosan be­vett szóval elnek, s azt hiszem jobban teszszük, mintha a nyelvh­számító elölülőt és a lelölülőt megtartottuk volna. Úgy de nincs példa reá, hogy nyelvünkben valamennyi praepositio vagy postpositióból is, nok, nök végzettel más szó képeztetett volna. Ezen szó tehát kétségen kivü­l analógia ellenére kény­telenségből formáltatott, mégis átalános elfogadtatásnak ör­vend. Most már volna analógia s jogosabban mondhatnók felülnök, belülnök, kivülnök sat., de hát kinek volna ezekre szüksége ? s ki élne velük ? Senki sem. Innét van, hogy néha analógia nem létezik, mert még az előtt hasonló alkotású sza­vakra soha sem volt szükségünk. De viszont ha szükségünk van reá, csakugyan nem tudni, mi hatalom foszthatná meg va­lami szót azon jogtól, hogy hasonló szavakat is megkísértsen ; s a közönséget, hogy vagy várakozzék míg valaki jobbat talál, vagy ha ez iránt reménye nincs, az ajánlottat elfogadja; ily­képen formáltattak újabban előny és hátrány, épen nem mond-

Next