Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 3. kötet, 1862
Török-magyar viszonyok. Második közlemény. Ráth Károlytól
224 RÁTH KÁROLY, szegény legény zsákmányból élt. Mind a magyar, mind a török várak és kastélyok őrségei kisebb-nagyobb mértékben gyakorolták ezt. A mostani várőrizet nem távozik helyéből, benn élelmeztetik és láttatik el mindennel. De ekkor nem így állott a hadrendszer, hanem valamely zászlós ezer, kétezer lovas, vagy gyalogra hópénzt húzott a királytól, ezek fogadtak kapitányokat s adtak neki 100 lóra hópénzt, ezek viszont tizedeseket s közzsoldosokat fogadtak. A nádor s a többi főurak szinte így cselekedtek. A zsoldba állott tisztek s közlegények magokat élelmezték , kijártak a várakból saját és paripáik számára beszerzendők a szükségeseket, elkéredzettek haza feleségeikhez, gyermekeikhez, továbbá gazdaságaik megtekintése és rendelkezése végett, eljártak mulatni, tánczolni, farsangolni s lakadalmazni. Ezen kirándulásaik teljes fegyverzetben történtek, ugyanazért ha szinte török vitézlő népekkel találkoztak, bizony összeöklelőztek. Ha pénzök elfogyott, ki-ki jártak zsákmányra. Ebből láthatják tisztelt hallgatóim, hogy egy húron pendülvén a parancsnok alattvalóival, a várkapitány, a várnagy , a porkoláb , a kapitány, a vajda, a tizedes egy természetű levén a közvitézzel, alkalmat engedtek a zsákmányozásra, annál is inkább, mert bizonyos részt ők is húztak mindig belőle. De így állott a dolog az ellentáborában is. Ha kisebb erővel többet akartak véghezvinni, vagy kikémlelés-, vagy felvetéshez folyamodtak. A kémkedés könnyen esett a magyarnak, mert minden paraszt emberben jó barátra akadt, s a várkapitányok minden mozdulatról értesíttettek a falusi bírák s a helységbeliek által üzenetelt, sőt névtelen levelekben "). Erre tömérdek példát olvasunk a szorgalmas magyar levélgyűjtő Szalay Ágoston úr 400 Magyar Levelei közt. Szerzett azonban jó pénzen, s bő zsákmányrész ígéretével a török is kémeket és árulókat, sőt kalauzokat is. Ilyen volt 1557-ben azon vén szabású aszuszínü ember, kinek makkszínü köntöse és felül szőrcsuhája volt, s ki a zsákmányból három részt kapott, s kit ismét elküldöttek kémleni, miután nagy sokat beszéltettek vele a török főtisztek. '4) A török gyakran panaszkodott a ma ') Szalay : 400 Magyar Lev. 257. ') Ugyanott 391. 392.1.