Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 3. kötet, 1862

Számok - 1862 / 1. szám

G­RÁTZI KÁROLY. Hogy Szolimán csak Magyarországot megtörni s biro­dalma védvonalát kiegyenesíteni akarta, bizonyítják szemé­lyes és vezérei által indított hadjáratai. János királynak tett fogadása ellen, noha bizony oka lett volna kivált a nagyváradi (1538.) béke miatt, sohasem tapasztaljuk véteni, hacsak a hadjáratokkal járó nagyszerű pusztításokat ide nem soroljuk. Kísérjük azonban figyelem­mel e hadjáratokat, melyek mind János király uralma meg­szilárdítására voltak irányozva. 1529-ben Szolimán újra bejö hazánkba, Ferdinándtól Budát megveszi, s János királynak átadja. Bécs sikeretlen ví­vása után a Duna pesti vagy baloldalán újra kitakarodik. Ezen hadjáratban, noha számos várak kapui tárultak fel előtte, semmit sem tartott meg Szolimán, csak János királyt helyze viszsza budai trónjába. 1530. végén a Rogendorf ellen behívott Mellemet szen­drői basa nemcsak hogy egy várt sem foglalt s tartott meg, de még egy falut sem hódoltatott be, s csak a szokásos zsák­mánylással elégedett meg. Midőn 1532-ben Szolimán Eszékről Siklós, Egerszeg, Körmend és Szombathelyen keresztül Bécs ostromára akart menni, Kőszeg körül meghalta, hogy odaérkezéséig egy erős sereg fogja ott várni ; oka volt tehát Kőszeg ostromlásának színe alatt Bécsbe nem vezetni seregét, s innét elvonulva Steyer- és Horvátországon keresztül kisietni Ferdinánd birto­kaiból. Ekkor szintén egy várat sem tartott meg birtokában, noha a Dunán túli részben számosan tárták fel előtte kapui­kat. Saját és szövetségese ellenségének Ferdinándnak saját fészkébeni legyőzése nem sikerülvén Szolimánnak, azzal fel­hagyott, s Magyarországnak János király részérel megtartha­tása végett más módokhoz nyúlásra határozta el magát. Ez egyik nevezetes forduló­pont a töröknek Magyarország irá­nyábani politikájában, de a­mely csak későbben, János halála utáni években, kezdett lassan előtűnni, Ferdinánd adván arra alkalmat. E király ugyanis alig halta meg ellenfele kriuk­át, régi szokása szerint ismét egy ügyetlen Fels Lénárt nevű ve­zért küldött az ország elfoglalására, ki Szapolyai özvegyére

Next