Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 4. kötet, 1863-1864

1863 / 1. szám - Beély Fidél emlékezete. - Horváth Czirilltől

AZ IDÉZŐ PECSÉTRŐL. 53 meg, midőn azt Kecskemét negyven év előtt „régi szokás szerint" statutum által szabályozza s az idéző pecsétre meg nem jelenők birságát „előbbi gyakorlat" alapján meghatározza: ezen ősrégi intézménynek látszólag országos feledségbe jutá­sát egy részről mélyen sajnálhatjuk ugyan , de más részről nem lehet eléggé nem örvendenünk a hazai szaktudomány ama nagy horderejű lendülete fölött, mikép első rangú törté­netmívelő tudósaink fő feladatul tűzték ki, hogy a községi szokásokat, intézményeket, és helyneveket kutassák, nyomoz­zák , közöljék és alkalmazzák, mivel azokban történelmünk, hely-, nép- és földiratunk kimeríthetetlen bányája lappang,é­s ezen untató száraz előadásomat egyedül azon szerény meg­győződésből reménylem elnézésre méltónak, hogy ama gaz­dag bánya miveléséhez egy vékony erecske fölfedezésével ne­kem is szerencse jutott járulhatnom. BEÉLY FIDÉL EMLÉKEZETE. HORVÁTH CZIRILL R. TAGTÓL: Tisztelt Akadémia ! Nincs a világon változás, mely a mélyebben érző és a mélyebben gondolkodó embert inkább és jótékonyabban meg­halhatná , mint egy oly férfiú váratlan kimúlása, ki saját hi­vatásának határai között mindenkép oda törekedett, hogy rendeltetésének valamennyi oldalról megfelelhessen. Elborul a kebel, midőn látjuk, hogy a jelesebbek sora ismét ritkábbá jön ; fájdalom rohanja meg a szivet, midőn tapasztaljuk, hogy a halál véletlen csapása még azok életfolyása iránt sincs kímélettel, kik, miután a badar közvetlenség izgalmain lel­keslen küzdve felülemelkedtek , a valódi tökélyesség ügyéért sohasem szűntek meg őszintén buzogni. Ki állhat jót napjaiért, ha még az ily férfiak életfolyása sem ment a reménydúló megszüntetéstől ? Ez azon gondolat, mely ilyenkor a meghatott elmén átvonul. Az sem valami szokatlan, ha ily esetkor a veszteség nagyságának érzetétől

Next