Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 4. kötet, 1863-1864
1863 / 1. szám - Beély Fidél emlékezete. - Horváth Czirilltől
AZ IDÉZŐ PECSÉTRŐL. 53 meg, midőn azt Kecskemét negyven év előtt „régi szokás szerint" statutum által szabályozza s az idéző pecsétre meg nem jelenők birságát „előbbi gyakorlat" alapján meghatározza: ezen ősrégi intézménynek látszólag országos feledségbe jutását egy részről mélyen sajnálhatjuk ugyan , de más részről nem lehet eléggé nem örvendenünk a hazai szaktudomány ama nagy horderejű lendülete fölött, mikép első rangú történetmívelő tudósaink fő feladatul tűzték ki, hogy a községi szokásokat, intézményeket, és helyneveket kutassák, nyomozzák , közöljék és alkalmazzák, mivel azokban történelmünk, hely-, nép- és földiratunk kimeríthetetlen bányája lappang,és ezen untató száraz előadásomat egyedül azon szerény meggyőződésből reménylem elnézésre méltónak, hogy ama gazdag bánya miveléséhez egy vékony erecske fölfedezésével nekem is szerencse jutott járulhatnom. BEÉLY FIDÉL EMLÉKEZETE. HORVÁTH CZIRILL R. TAGTÓL: Tisztelt Akadémia ! Nincs a világon változás, mely a mélyebben érző és a mélyebben gondolkodó embert inkább és jótékonyabban meghalhatná , mint egy oly férfiú váratlan kimúlása, ki saját hivatásának határai között mindenkép oda törekedett, hogy rendeltetésének valamennyi oldalról megfelelhessen. Elborul a kebel, midőn látjuk, hogy a jelesebbek sora ismét ritkábbá jön ; fájdalom rohanja meg a szivet, midőn tapasztaljuk, hogy a halál véletlen csapása még azok életfolyása iránt sincs kímélettel, kik, miután a badar közvetlenség izgalmain lelkeslen küzdve felülemelkedtek , a valódi tökélyesség ügyéért sohasem szűntek meg őszintén buzogni. Ki állhat jót napjaiért, ha még az ily férfiak életfolyása sem ment a reménydúló megszüntetéstől ? Ez azon gondolat, mely ilyenkor a meghatott elmén átvonul. Az sem valami szokatlan, ha ily esetkor a veszteség nagyságának érzetétől