Magyar Akadémiai Értesítő, A Nyelv- és Széptudományi osztály közlönye, 3. kötet, 1863-1865

Számok - 1863 / 1. szám

4 BIJASSAI SÁMUEL.­ niségét az, hogy egyfelől a szárazföld folyamai táplálják, holott másfelől a nap sugarai oszlatják szét untalan gyarapodó vi­zeit a légkörbe. A nyelvet, mint a nyelvészet tudománya tár­gyát, nem nehezebb külön egésznek gondolni, mint a növény­tanét a növény országot, az állattanét az állatországot, a csil­lagászatét a világ alkotmányát, és jóval könnyebb mint a physikáét vagy kímiáét,mint a­melyeknek nevet sem adott, sem élet sem tudomány. E jellemzésből világosan következik, hogy a nyelvészetben s ennek akármely részében a módszer nem lehet más, mint az, a­melynek a mívelt világ szószólói inductio nevet adtak, mely nem egyéb, mint a tények összehasonlítá­sából és megkülönböztetéséből átalános igazságok, törvények, szabályok és elvek kivonása. A módszer alkalmazásakor azonban két út bukkan előnkbe, mely mindenik különböző czélhoz vezet. Vizsgálata­ink folytán, midőn az imént részletezett általánosságok felfe­dezése teszi a kérdést, szorosan kell ragaszkodnunk az ana­lytikus fogalmakat képző reflexió műtéti sorához. A külön és egyes tárgyaktól indulunk el, s fokonként emelkedünk mindig általánosabb észrevételekre és igazságokra. Midőn ellenben az amúgy már megalkotott rendszer előadása a czélunk, a rendet is megfordítjuk. Az inductio után nyert legáltalánosbat bocsátjuk előre, s az azon­ó­nemű és eredetű felosztási elvek nyo­mán és ismételt alkalmazásukkal szállunk mindig apróbb részletekre. A gúla­építő nem kezdheti a tetején,de igenis kezd­heti a kész gúlát ismertető, s igen gyakran ott is kell kezdenie ha zavar és hosszadalmasság nélkül akar czélhoz jutni. Nem kell iszonyodni, sem mindig sem mindenütt, attól a rosz hírbe kevert maximától, hogy a czél megszentesíti az eszközt : ott t. i. és akkor és az alatt a feltétel alatt, a hol, a mikor és ha képes az eszköz a megszentesülésre. A naturalis historicus a legszorosabb inductio útján állítja fel rendszerét, de előadásá­ban aztán a sergok czímein és jellemzésén kezdi, s úgy száll fokonként felsőbb és alsóbb osztályokra, rendekre, nemekre és fajokra. ') „Azon" szót az általános nyelvszokás, régi jó íróink s szó­tárnokaink szentesítették értelmében veszem. Аъоп — idem, ille ipse, derselbe, le même sat. Soha sem csupa mutató, mely mindig: az ι, е­­e.

Next