Magyar Akadémiai Értesítő, A Nyelv- és Széptudományi osztály közlönye, 3. kötet, 1863-1865
Számok - 1863 / 1. szám
4 BIJASSAI SÁMUEL. niségét az, hogy egyfelől a szárazföld folyamai táplálják, holott másfelől a nap sugarai oszlatják szét untalan gyarapodó vizeit a légkörbe. A nyelvet, mint a nyelvészet tudománya tárgyát, nem nehezebb külön egésznek gondolni, mint a növénytanét a növény országot, az állattanét az állatországot, a csillagászatét a világ alkotmányát, és jóval könnyebb mint a physikáét vagy kímiáét,mint amelyeknek nevet sem adott, sem élet sem tudomány. E jellemzésből világosan következik, hogy a nyelvészetben s ennek akármely részében a módszer nem lehet más, mint az, amelynek a mívelt világ szószólói inductio nevet adtak, mely nem egyéb, mint a tények összehasonlításából és megkülönböztetéséből átalános igazságok, törvények, szabályok és elvek kivonása. A módszer alkalmazásakor azonban két út bukkan előnkbe, mely mindenik különböző czélhoz vezet. Vizsgálataink folytán, midőn az imént részletezett általánosságok felfedezése teszi a kérdést, szorosan kell ragaszkodnunk az analytikus fogalmakat képző reflexió műtéti sorához. A külön és egyes tárgyaktól indulunk el, s fokonként emelkedünk mindig általánosabb észrevételekre és igazságokra. Midőn ellenben az amúgy már megalkotott rendszer előadása a czélunk, a rendet is megfordítjuk. Az inductio után nyert legáltalánosbat bocsátjuk előre, s az azonónemű és eredetű felosztási elvek nyomán és ismételt alkalmazásukkal szállunk mindig apróbb részletekre. A gúlaépítő nem kezdheti a tetején,de igenis kezdheti a kész gúlát ismertető, s igen gyakran ott is kell kezdenie ha zavar és hosszadalmasság nélkül akar czélhoz jutni. Nem kell iszonyodni, sem mindig sem mindenütt, attól a rosz hírbe kevert maximától, hogy a czél megszentesíti az eszközt : ott t. i. és akkor és az alatt a feltétel alatt, a hol, a mikor és ha képes az eszköz a megszentesülésre. A naturalis historicus a legszorosabb inductio útján állítja fel rendszerét, de előadásában aztán a sergok czímein és jellemzésén kezdi, s úgy száll fokonként felsőbb és alsóbb osztályokra, rendekre, nemekre és fajokra. ') „Azon" szót az általános nyelvszokás, régi jó íróink s szótárnokaink szentesítették értelmében veszem. Аъоп — idem, ille ipse, derselbe, le même sat. Soha sem csupa mutató, mely mindig: az ι, еe.