Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 5. kötet, 1865

1865 / 1. szám - Cartesius ismerettana. - Horváth Cyrilltől

112 WENZEL, GUSZTÁV. fejezem be, hogy a 1. akadémia a hazai történelmi okmányok ügyét tudományos szempontból ismét figyelme egyik főtár­gyának nyilvánítni, s ennek folytán történelmi bizottságát e tekintetben czélszerű utasítással és meghatalmazással mi­nél előbb ellátni szíveskedjék. CARTESIUS ISMERETTANA. ÉRTEKEZÉS HORVÁTH CZIRILL­A. TAGTÓL. (Olvastatott az akadémia 1865. május 8-diki ülésében.) Miután előbbi értekezésünkben a cartesianismus fő­elvének tagonkénti átvizsgálása véget ért, az előhozottakból az jött ki, hogy amaz elven belül minden súly a gondolás és a lét azonságán nyugszik. Sem az igazság sem a bizonyos­ság nincs az érintett azonságon kivül : következőleg ott a gondolás és a lét épen úgy megilleti az igazságot mint a bi­zonyosságot. Erre czélzott Cartesius, midőn azt állította, hogy a „cogito, ergo sum si­ve existo" közvetlenül igaz és köz­vetlenül bizonyos. Ez lebegett azok előtt is, kik az újkori identicismus gyökerét a cartesianismusban vélték föltalál­hatónak. Igaz, hogy e vélemény nem általános. Voltak ugyanis, és még most is vannak, kik előtt Cartesina a szó legszorosabb érteményében dualista , azért meg sem is foghatják, hogyan lehessen az ő rendszerében az identicismus gyökerét föl­találni, így vagyunk jelenleg a cartesianismus fölfogásának ered­ményeivel. Egyfelől identicismus, másfelől dualismus. Amaz

Next