Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 5. kötet, 1865
1865 / 1. szám - Cartesius bölcsészeti főelve. - Horváth Cyrilltől
44 HORVÁTH CZIRILL. nológia körében tett, az kivétel nélkül öt önálló, avatott és szorgalmas búvárnak, valóságos szaktudósnak bizonyítja. Kutatásai semmi részében nem találunk a különben nálunk, fájdalom, gyakori mechanikus tudákosságra, mely öt könyvből egy hatodikat készít , vagy a dilettantismus azon szerencsétlen nemére, mely az alaposság hiányát szép phrasisokkal palástolja. Sőt Waltherr László épen ezen elhibázott irányok ellen küzdött, s épen azért bír maradandó jelentőséggel is kritikai pontossága és lelkiismeretes szigora. Úgy hiszem tehát, róla is el lehet mondani, hogy emléke nem csak köztünk fog mindig fenmaradni, hanem hazánk történelmi irodalmában is művei által továbbra még élni fog. Mert kétségkívüli, hogy évtizedek múlva is még sokat, igen sokat fog tanulhatni tőle az új nemzedék, s hogy okmányi közzétételei mindannyi mintákul fognak szolgálni, melyeket minden búvár bizton követhet. CARTESIUS BÖLCSÉSZETI FŐELVE. ÉRTEKEZÉS HORVÁTH CZIRILL R. TAGTÓL. (Olvastatott az 1865. február 6 -i ülésben.) Cartesius philosophiai főelvét fogjuk ezúttal magunk elé állítani. A tárgy több irányban érdekes, különösen pedig azokéra nézve, kik az újkor szellemének philosophiai fejlődését elvszerűleg vizsgálják, nagy fontosságú is. Az újkori rendszerek szoros összefüggésben állanak Cartesius rendszerével ; ha tehát ama rendszerekről behatóbb ismeretet akarunk szerezni, az említett fő elvvel való megbarátkozást mellőzhetetlen föltét gyanánt kell tekintenünk. Mielőtt azonban magának az elvnek előadásához fognánk, szükségesnek látszik, hogy egy tény iránt tisztába jöjünk. Tény az, hogy az újkor philosophiájának megalapítójára