Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 5. kötet, 1865

1865 / 1. szám - Cartesius bölcsészeti főelve. - Horváth Cyrilltől

44 HORVÁ­TH CZIRILL.­ nológia körében tett, az kivétel nélkül öt önálló, avatott és szorgalmas búvárnak, valóságos szaktudósnak bizonyítja. Ku­tatásai semmi részében nem találunk a különben nálunk, fáj­dalom, gyakori mechanikus tudákosságra, mely öt könyvből egy hatodikat készít , vagy a dilettantismus azon szerencsét­len nemére, mely az alaposság hiányát szép phrasisokkal pa­lástolja. Sőt Waltherr László épen ezen elhibázott irányok el­len küzdött, s épen azért bír maradandó jelentőséggel is kri­tikai pontossága és lelkiismeretes szigora. Úgy hiszem tehát, róla is el lehet mondani, hogy emléke nem csak köztünk fog mindig fenmaradni, hanem hazánk történelmi irodalmában is művei által továbbra még élni fog. Mert kétségkívüli, hogy évtizedek múlva is még sokat, igen sokat fog tanulhatni tőle az új nemzedék, s hogy okmányi közzétételei mindannyi min­tákul fognak szolgálni, melyeket minden búvár bizton kö­vethet. C­ART­ESI­US BÖLCSÉSZETI FŐELVE. ÉRTEKEZÉS HORVÁTH CZIRILL R. TAGTÓL. (Olvastatott az 1865. február 6 -i ülésben.) Cartesius philosophiai főelvét fogjuk ezúttal magunk elé állítani. A tárgy több irányban érdekes, különösen pedig azokéra nézve, kik az újkor szellemének philosophiai fejlődé­sét elvszerűleg vizsgálják, nagy fontosságú is. Az újkori rend­szerek szoros összefüggésben állanak Cartesius rendszerével ; ha tehát ama rendszerekről behatóbb ismeretet akarunk sze­rezni, az említett fő elvvel való megbarátkozást mellőzhetetlen föltét gyanánt kell tekintenünk. Mielőtt azonban magának az elvnek előadásához fognánk, szükségesnek látszik, hogy egy tény iránt tisztába jöjünk. Tény az, hogy az újkor philosophiájának megalapítójára

Next