A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője, 1873 (7. évfolyam)
1873 / 1. szám
Az arab nemzetiségnek a sunbijja ellen nagy számmal vannak védői. Mint a legnevezetesebbek ezen előadásban Ibn Kaiéiba és Ibn Faris emeltetnek ki. A nemzetiségek közt ily módon folyó vetélkedés a sunbijja által kezdetett meg legelőször. Az Antar regényből és Wakidi-h&X lehet ugyan idézni helyeket, melyek ezen vetélkedést az iszlám első idejéből említik fel. De — mint az értekezés IV. fejezete bizonyítja — e művek közt az első későbbkori szerkezetben fekszik előttünk, a Wakidiféle munkák pedig épen nem hitelesek; csak a keresztjárások idejében írt iránymunkáknak tekintendők, és így hasonkos nézeteket oly időkbe visznek vissza, midőn ily nézpontot még fel nem tehetők. Végre az értekezés utolsó fejezete a keleti és nyugati iszlám között folyt nemzetiségi vetélkedést mutatja ki az arab irodalomból. Az értekezéshez négy szöveg melléklet van függesztve, melyekben az értekező a sunbijja iskola tanait és fejlődését illetőleg külföldi könyvtárak arab kézirataiból közöl adatokat; ezekből vannak merítve az értekezésben a nevezett iskoláról kifejtett állítások is. Bírálatra adatik. 9. (3.) Fogarasi János r. t. Bálint Gábor újabb tudósításait közli az osztálylyal. Lényegében így hangzik : Méltóságos Úr ! Utóbbi levelem írása óta az itteni egyetemnél levő sinai nyelvtanárral ismerkedtem meg, aki mindenkép igyekezett lebeszélni útitervemről, azt állítván, hogy a mongol nyelvet tanulni hasztalanság, minden nyelvek anyja az ő általa előadott nyelv, t. i. a sinai. Ezen beszédéből mindjárt tudtam, minő emberrel van dolgom, s miután néhány észrevételt tettem állítására (több magyar és mongol nyelvhasonlatot az ő kedvencz nyelvéből kérvén megfejteni), áttértem nála tett látogatásom tulajdonképi czéljára, ami a téli utazás minő voltára vonatkozott. Ő is csakugyan a téli utazást tanácsolta, miért is határozottan februárban fogok útra kelni. A czélból már megindítottam az előkészülés kerekét , nevezetesen az orosz kormány támogatásának megnyerésére szükséges osztrák követségi ajánlatért lépéseket tenni Pomutz amerikai konsul úr vállalta magára. Ezen úriember még mindig tetőtől talpig becsületes magyar. Más részről Schiefner úr is mozog ugyancsak az orosz pártfogás ügyében. Ezen pártfogás áll három dologból : jog előfogatra, ajánlólevél a szibériai kormányzóságokhoz s ugyanolyan az urghai orosz konsulhoz, mint akinek hatósága alatt kellend a sinai birodalomban lennem. Nem akarom az utolsó időre hagyni az ezek után való járást, mert egyik vagy másik helyett való késedelem visszatarthatna az annak idején való elindulástól. A mult levelemben közlött nyihoni (japáni) szók között az »ezer" szót hibásan irtami. Nem sza, hanem sen jelent ezeret. Én csakugyan nem tudom, mit tegyek nyelvtani gyűjteményemmel, mely az apródonkint összevásárlott könyvekkel együtt meglehetős csomagot képez. Pomutz úr azt tanácsolta, hogy az osztrák követség útján az Akadémiához kellene küldeni. Az ő állítása szerint a követség ezt tartozik megtenni, hanem ez, meglehet, csak ő rájuk nézve áll. Különben arról fogok gondoskodni, hogy biztos helyen hagyjam. Épen midőn e sorokat irom, jött Europaeus úr hozzám, állítólag azon szándékkal, megtudni, minő véleményben vagyok azon nyelvanyagról, mely a magyar és mongolban közös ; én azt