A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője, 1879 (13. évfolyam)
1879 / 1. szám
tekintetben fontos végvárnak visszabocsátása iránt Ferdinánd a még mindig fogságban levő Perényivel kezdett alkudozni, a mi azonban csak Perényi halálával 1548-ban sikerült, midőn gróf Salm aug. 15-én a várat átvévén, az oda csapataival már előbb bevonult Dobó Istvánt nevezte ki várnagynak, kinek is feladata volt a várat felszerelni és jövedelmeit jól kezelni. A jövedelmet, képezték : a püspöki földesúri illetmények s a papi tized 12 megyében. Értekező a papi tized egész kezelését érdekesen előadja, elmondja, mi volt a sarlópénz, a keresztyénségi pénz, gyantárpénz , s hogy történt a tizedszedés a török hódoltsági megyékben. E jövedelmek rendbeszedése Dobónak sok küzdelembe került, az azokat elfoglalva tartott hatalmas világi főurak és terjeszkedő törökök ellenében. A papi tizedből különösen bár nagy mennyiségben jött be, s ezek jó része a falukon kényszer útján méretett ki, mert másképen e borokat— kereskedés hiányában — értékesíteni nem lehetett ; ez nagy teher volt a községekre, mert gyakran romlott vagy vizes bort kaptak. A várőrség állott 200 lovas és 150 körüli gyalogból, s az első évben csak egy ágyasból. 1548 végén Oláh Miklós neveztetvén ki egri püspökké, vele a király úgy egyezkedett, hogy egyik várnagy Dobó mint főudvarbiró kezelje, szedje a jövedelmet, s a kezelési költségek levonása utáni tiszta maradványt egyenlő részre osztassék, ebből egy rész a püspöké, kihez mint kir. főkorlátnokhoz azt Bécsbe felszállították, másik rész a megrongált épületek helyrehozására, a 3-ik rész a várőrség fizetésére szolgáljon, ez utóbbi hiányát a király a hadi segélyből fogja pótolni. 1549-ben Dobó mellé ellenőr is rendeltetett, majd ez évben a közel Szarvaskő vára is Dobó hatalma és gondja alá adatott. Ez évben sok küzdelme volt Dobónak a Fráter György embereivel, a tized behajtása ügyében, valamint Balassa Imrével, kinek a király a jászok évi censusát 1543-ban átengedte. Érdekesen ismerteti értekező a végvári szervezetben a lovagtisztek intézményét, mely a török szpáhi-rendszerhez hasonlított ; e lovagtisztségek a várbeli jelesebb lovasoknak adattak, kik a falukra kimenvén lakni, itt a vár jövedelmét behajtani s a jobbágyokat védeni tartoztak,fizetésök bizonyos szabályozott jövedelmekből állott, melyet, a hol laktak, azon faluktól szedtek be, s ezért ők bizonyos számú lovasokat tartani, s veszély idején ezekkel a várba vonulni valának kötelesek. A törökök terjeszkedése miatt sok összeütközése volt Dobónak, mert ezek a vár jobbágyait rabolták, s ha Dobó rajtok fegyveres elégtételt vett, a fegyverszünet megsértése miatt panaszkodtak; e miatt Dobó a királytól és az országtanácstól a fegyverszünet megtartására gyakorta megintetett. A várbeli tisztség és cselédség száma százra ment, kik a várban kaptak naponkint élelmezést — előre szabályozott illetékkel. 1550-ben az év kezdetét Dobó Pozsonyban, hol ekkor országgyűlés volt, töltötte ; innét hazatérvén, az elfoglalt tizedek visszaszerzésén működött. Ez évi teendőit szaporította a szolnoki vár építése, melyet először a török tervezett, azonban Dobó és a felvidéki megyék sürgetésére Pozsonyban tartott hadi tanácsból, ennek gyors felépítése kimondatván, Dobó és Zay várnagyok az egri várőrség egy részével Szolnokba vonultak, s itt az