Akadémiai Értesítő, 7. kötet (1896. évfolyam)
1896 / 4. szám
Folyóiratok szemléje. 217 3. A HADTÖRTÉNELMI KÖZLEMÉNYEK ez évi 1-ső füzetében a szerkesztő «Millennium» czímű czikke nyitja meg a dolgozatok sorát. Ebben néhány szóval méltatja a nagyjelentőségű évfordulót. Thay Kálmán «Az erdélyi kurucz haderő létszáma 1704-ben» czímű dolgozatában az 1848-iki honvédséget megelőzőleg utolsó magyar nemzeti hadseregnek, II. Rákóczy Ferencz hadseregének számerejéről szól E tekintetben Erdélyre nézve bő forrásul szolgál a br. Radvánszky-család zólyom-radványi egyébként is igen gazdag levéltára. II. Rákóczy Ferencznek meghitt emberre volt Radvánszky János; őt küldötte be Erdélybe kormánybiztosul, mivel itt a kuruczság fejei, dr. Thoroczkay István, gr. Pekry Lőrincz, gr. Mikes Mihály tábornokok s a többi főemberek folyton versengettek, torzsalkodtak egymással az egységes ügyvezetés nem kis kárára. Radvánszky János nagy serénységgel látott feladatához s hagyatékából nagybecsű levelek és tudósítások maradtak napjainkra. Ezek nyomán állítja össze Thaly Kálmán az erdélyi ezredek, a vármegyei és székelységi dandárok létszámát. — Fülek Henrik ismerteti ezután «Hadik altábornagy portyázó menetét Berlinbe 1757-ben». Hadik András altábornagy, Mária Terézia és II. József uralkodása idején a legkiválóbb katonák, a legjelesebb vezérek közé tartozott; dicsőségteljes életét, mint tábornagy, futaki gróf, az udvari haditanács elnöke és Bács vármegye főispánja végezte be Bécsben, 1790-ben márcz. 12-én. Legkiválóbb hőstette berlini portyázó menete volt, mely bőséges hadi tapasztalatok alapján volt tervezve, nagy figyelemmel előkészítve s oly elővigyázattal, bátorsággal és merészséggel végrehajtva, hogy általa úgy a vezér, mint a csapatok is a legnagyobb dicsőséget vívták ki. Ennek történetét mondja el a közlemény írója. — Dr. Vári Rezső és Bárczay Oszkár «Bölcs Leo Taktikájából» közölnek mutatványt. Az ezredéves ünnep alkalmából a m. tud. akadémia új kritikai kiadását adja Bölcs Leo Taktikájának Vári Rezső recensiójában. A kritikai kiadás szükségét már Salamon Ferencz sürgette. Minthogy azonban ma már kevesen vannak, kik a görög szöveget megérthetnék, Vári egyes fejezeteket magyarra fordított, melyeket Bárczay hadügyi jegyzetekkel kisért. A közlemény az elöljáró beszédet s az első és második fejezetet mutatja be. — Kropf Lajos folytatja «Castaldo Erdélyben» czímű hadtörténeti vizsgálódásait. — Dr. Karácson Imre «Az 1663. török hadjárat Magyarországon» czímű dolgozatában Rasid effendi török történetíró elbeszélését közli. — A Hadtörténeti Apróságok rovatában a következő kisebb közlemények olvashatók : «Hainburg magyar határvár hadtörténelmi szerepe 805-től 1803-ig» Gömöri Gusztávtól; «Aldana versioja a szegedi veszedelemről» Kropf Lajostól; Ujoncz-fogadás 1757-ben» Leveles Jánostól; «I. Lipót pátense a fényűzés ellen 1686-ban» —y-t61; «Varkocs György és Salm Miklós levelei Bártfa és Lőcse városokhoz 1542 és 1550-ben» Geőcze Istvántól; «A pálülési ütközet 1658. júl. 8-án» Márki Sán-