Akadémiai Értesítő, 14. kötet (1903. évfolyam)

1903 / 3. szám

Folyóiratok szemléje. 14Г, s különösen belölök azt, a mit a népnek mindennapi életében tudnia kell, ismertté tegyük előtte. — Az Értesítő­ben Széchy K. : Gróf Zrínyi Miklós, Apostol B. : Költemények, Southey R. : Nelson élete, Über­weg, Fr. : Grundriss der Geschichte der Philosophie (ez utóbbi Rácz Lajostól). Winkler H. : Die babylonische Kultur, Schanz : Die neue Universität und die neue Schule czimü munkák vannak ismertetve. — Ez után a szerkesztőhöz intézett két nyilt levél következik, melyben Reviczky Gyula Pán halála czimü költeményének tárgyáról és forrá­sáról ír Tóth Béla és egy névtelen bíráló. A füzet végén az új magyar könyvek jegyzéke van. 3. Az ETHNOGRAPHIA mult évi 7. számában Bern­át­h Lajos­nak „Magyar népmesék a XVIII. századból" cz. dolgozata az első közlemény. A magyar népköltésnek verses emlékei részint írásban, részint a készülés idejére valló szájhagyományban messzire fel tudják vinni családfájukat, némelyik egész a XIV. századig; ellen­ben a prózaiak csak alig a XIX. évszáz elejéig. Grimm kutatásain és eredményein lelkesedve, Gaál György 1822-ben s Mailáth 1825-ben adják ki az első magyar népmese-gyűjteményeket és pedig, szomorú jellemzésére korszakunknak, németül. A szerzőnek sikerült mintegy fél századdal előbb s magyarul írott három népmesét fölfedezni, melyek közül az egyiket Virág Pál debreczeni diák jegyezte föl „Mese" czímen 1797 elején diariumába, a másodikat Császári Losi Pál kecskeméti professzor dolgozta föl rigmusokban 1805-ben, a har­madikat ugyancsak versalakban Szathmári Paksi Sámuel praeceptor csatolta 1773-ban irt Pandora czímű iskoladrámájához. A szerző fej­tegetéseivel kapcsolatban közli a tőle fölfedezett népmesék szövegeit is. — További nagyobb közlemény Nagy Géza „Népfajok és népek a XIX. században" cz. tanulmányának folytatása, melyben a tatárok, kirgizek s özbegek legújabb statisztikai adataival foglalkozik. — A néphit és népszokások rovatában Sándor József a mult század­beli boszorkánypörökhöz újabb adalék gyanánt részleteket közöl Vörös Ilona 1741-ben Pakson tárgyalt pörének okmányaiból.— Istvánffy Gyula ugyanitt boszorkányokra s állatokra vonatkozó liptói tót babonákat ismertet. — A népköltészet rovatában Ludwig Ede gyűjtéséből békésvármegyei közmondásokat találunk. •­ Az irodalmi ismertetések során Munkácsi Bernát tüzetesen tárgyalja K. Shi­ratori japán tudós „Über die Sprache des Hiungnu-Stamm­es und der Tung-hu-Stämme" művének azt a részét, mely a tung-hu törzsekkel foglalkozik. Kiválóan megérdemlik figyelmünket az ezen szakaszban kifejtett eredmények annál is inkább, minthogy itt alkalmunk nyílik közelebbről megismerkedni ama rejtelmes kitán nemzetséggel, melyet a Bécsi Képes Krónika a magyarok őshazájának leírásában az alánokkal együtt donvidéki népnek említ, s mely tulajdonképen a nagy tung-hu nemzet egyik ága. A khinai forrásokban közölt kitán nyelvi adatok azt bizonyítják, hogy e nép a mongolságnak volt egyik ága. Kisebb AKAD. ÉRT. xiv. 10

Next