Akadémiai Értesítő, 20. kötet (1909. évfolyam)

Előadások és czikkek - Vargha Damján: A Telyes Bölcseség forrása

476 Vargha Dámján nagy fontosságáról és hogy a tudomány érdekét nagy mértékben tudnók előre vinni, ha a mérvadó körök kegyes volnának a tárgyak minél nagyobb mértékben való gyarapítására segédkezet nyújtani. A Nagyszombati-codex „telyes Bölcseségé"-nek forrása. (Kivonat Vargha Dámján jún. 1-én bemutatott értekezéséből.) A Nagyszombati-codex (Nytár. III. к. 1—49. 1.) első sorában helytelen forrásjelzéssel találkozunk, a mennyiben a „telyes Bőlcesegról" szóló könyvet szent Anselmusnak tulajdo­nítja. Hosszú kátatásnak szükségképen eredménytelennek kellett lennie a helytelenül jelzett nyomokon; míg most a tévedés kide­rült. Nem szent Anselmus, hanem boldog Amandus, és pedig Seuse (Suso) Henrik Amand, Domonkos-rendi szerzetes irta a Nagyszombati-codex jelentős terjedelmű (a codex 1 —156. 1.) fordításának latin eredetijét. Seuse Henrik Amand а XIV. században éppen olyan hatal­mas, uralkodó egyéniség volt, mint а XII. században Sz. Bernát, vagy а XIII.-ban Aquinoi Szent Tamás. Seuse mindkettőt követte: az egyiket szívével, mystikus szellemével, a másikat értelmével, scholastikus bölcseleti tanulmányaival. Mindkettőből sokat egye­sitett magában, életében és műveiben. Seuse ugyanis a legna­gyobb német mystikus író, kinek mély áhítatban eltöltött „Élete" és lelki elragadtatások között megírt müvei bejárták Európa kolostorait, elhatottak a szerzetesek predicatióin keresztül a nép lelkéig. Szinte versenyre kelnek a népek és nemzetek Seuse müveinek olvasásában és fordításában; és ebbe a nemes ver­senybe — a Nagyszombati-codexrészlet jelen eredetijének fel­fedezésével — belépünk mi magyarok is. Tiszteletreméltó, mint csatlakozik a müveit nyugathoz Nagyszombati-codexünk Seuse­fordításával, mint vesszük át ezen újabb adat szerint is, annak műveltségét, tudományos és irodalmi termékét. Seuse Henrik Amand „Élete" a szerzetességnek valóságos min­taképe, müvei a kolostorok szellemének jellemző termékei. Az az Isten­től ihletett lélek sugárzik ki Seuse „Életé"-bői és műveiből, mely otthonos volt azidétt kolostorok celláiban, akár német, akár franczia, angol, olasz, németalföldi vagy magyar földön voltak is azok. Rendi közös, buzgó áhitat hatotta át a messze vagy közel fekvő kolostorokat ; a magyar Domonkos-rendi szerzetes is folyton érintkezésben volt a külföldiekkel. A lelki életnek, a mélyenjáró vallásos buzgalomnak egyazon nyilatkozásait találjuk mindenütt. Nem csodálkozhatunk tehát azon, ha a magyar földre is

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék