Akadémiai Értesítő, 20. kötet (1909. évfolyam)
Előadások és czikkek - Thallóczy Lajos: Kállay Béni tiszt. tag emlékezete
328 Thallóczy Lajos alkalmazkodhassanak. E végből valószínűleg szükség lesz némely, amint látszik nagyon is komplikált rendeletet egyszerűsíteni. Hogy azonban zavar ne támadjon, e változtatások csak apránként és a helyi sajátságoknak megfelelően léptetendők életbe. A bosnyák és herczegovinai közigazgatás egyik fő nehézsége a megfelelő hivatalnoki kar megteremtése. Hogy az e téren mutatkozó bajokon segítsünk, szükséges, hogy a Bosznia-Herczegovinában szolgálatba lépő hivatalnokok ott nagyobb előnyöket élvezzenek és hogy előbbi állásukba leendő visszatérésük, valamint rangjuk és előmenetelük biztosítva legyen. Ennélfogva úgy a közös minisztériumok, mint a monarchia két állama kormánya, mindazokat a hivatalnokokat és functionáriusokat, kik a hivatalos keretbe tartoznak és akiket a bosnyák közigazgatás át akar venni, azokat rendelkezésére bocsátani tartozzanak. Rendkívülien szükséges továbbá, hogy a bosnyákok az eddiginél nagyobb mértékben alkalmaztassanak, legalább alsóbbrendű állásokban addig is, amíg megfelelőleg iskolázott nemzedék magasabb állásokat is elfoglalhat." Ezen elfogadott programmja folyományakép a keleten megismert kiváló diplomatiai és consuli erőket szemelte ki munkatársainak. Gyorsan cselekedett s már augusztus havában leutazott az országba, ahol ünnepélyesen, a szokott hivatalos és megszabott pompával fogadták, melyre vonatkozólag hivatalos jelentésében szárazan megjegyzi, hogy az „rendezve volt, mert a nép jelleme nem oly expansív, hogy ily tüntetésekre a maga akaratából szánná rá magát". Már ez a megjegyzése bizonyítja, hogy mennyire ismerte a keleti ember szövevényes érzelmi életét. Tudta, hogy mikor és hogyan kell kegyelmet gyakorolni a keleti emberrel szemben. A gőg és idegesség, még kevésbbé a durvaság nem imponál e szabad embereknek. Kállay, kinek minden nemzetsége úr volt, tudta ezt s megértette; azért sarkalta hivatalnokait, hogy törődjenek az egyszerű emberekkel, hatoljanak be lelki világukba. S az az eleinte ugyancsak tarkán összeállított hivatalnoki kar, melyet vaskézzel tisztított meg a bojtorjántól, épp oly érdemű munkatársának K. Appel kormányzónak, mint választotta főhivatalnokainak ösztönzésére apródonként beletanult, hogy „ő van a népért". Lelkesen, néha tán túlzott lelkesedéssel érdeklődtek mindenért, a mivel hitték, hogy használhatnak. A tabula rasan valóságos missio-munka indult el s nem egy hivatalnokot áld még ma is ez a különben nem érzelgős nép. Ez a lelki occupatio jellemzi Kállay rendszerét. S az a meleg érdeklődés, ez a bosnyákophilismus okozta, hogy a hivatalnokok szerettek lenn dolgozni, egy-egy kellő időben jött elismerés feledteté velük az élet kényelmeit, melyektől ezen evolutio kezdetén ugyancsak módjukban volt elszokni. Fáradtságot nem ismert. Utazott folyton, s nem volt ez országoknak oly helye, hol meg nem fordult, melynek irányadó elemeit ne ismerte volna. Nem kímélte magát, inkább ember