Akadémiai Értesítő, 34. kötet (1923. évfolyam)
Előadások és cikkek - BERZEVICZY A.: Petőfi Sándorról
6 Berzeviczy Albert Napjainkban a pesszimizmus a költészetben — mondhatnám talán a művészetben is — annyira uralkodóvá lett, hogy annak ellenkezőjét majdnem megszoktuk a költőietlenséggel azonosítani. Optimisztikus világszemlélet — úgy véljük, — csak valami nekünk már ismeretlen robusztus egészség, vagy a gyermekies tapasztalatlanság, vagy a nyárspolgári egykedvűség és érzéketlenség talajából fakadhat. És ezzel az uralkodó áramlattal szemben, mely abban is peszszimista, hogy önmagával elégedetlen, én a Petőfi épen most mutatkozó, megújuló s növekvő költői hatásának titkát épen abban keresem, hogy ő nem pesszimista költő, sőt annak ellenkezője s így azt nyújtja nekünk költészetében, aminek legnagyobb hiányát érezzük. Tudom, hogy már ez állításom alapja, a Petőfi költői optimizmusa, vitás, bizonyítást igényel, de bizonyítást találhat is. Hogyan, a Shelley és Byron csodálója, a „Felhők", „Az Őrült", a „Mért vagyok én még a világon", az „Utolsó alamizsna" a „Világosságot!" az „Élő halott" költője, az az érzékeny ember, akivel a sors oly méltatlan mostohasággal bánt, nem lett volna mint költő is pesszimista? A pesszimizmus lehet csak hangulat, mely megsűrűsödhetik világszemléletté ; mint ilyen filozófiai igazolást kereshet a maga számára s ekkor bölcseleti elméletté lesz, vagy egy neki megfelelő metafizikai elmélettel azonosul. Petőfi egy lelkes rajongója, Meltzl Hugó, költőjének különösen „Felhők" című versgyűjteményében a filozófiai mélységet csodálja s azt találja, hogy Petőfi tulajdonképen legteljesebb költői kifejezője a Schopenhauer bölcseletének, mint politikai költő — naiv optimista, amire nézve nem akarok vitázni Meltzllel, ellenben mint érzelmi költő, pesszimizmusával a világirodalom legnagyobb metafizikai lírikusa, Goethét sem véve ki. Ezzel a felfogásával Meltzl meglehetősen egyedül maradt; Eötvösre való hivatkozása is ingatag alapon nyugszik. Azt hiszem, Petőfi maga tiltakoznék ellene leghevesebben, hogy őt valaki mint költőt, egy bölcseleti doktrína szolgál