Akadémiai Értesítő, 37. kötet (1926. évfolyam)

Előadások és cikkek - Balogh Jenő: Gyulai Pál és a M. Tud. Akadémia

84 Gyulai Pál és a M. Tudományos Akadémia Mosoly derűben, sóhaj a borúban, — Amint derűit s borult a nemzet dolga. A magyar erdőn, tüzük fényiben, Az ő szivükhöz forrt az én szivem, Mert bennük élt még s hallott az a mult, Mely a hunyó napfényben alkonyult, Mikor a dalkirályok nagy zenéje, Négy század zengő kincse tünt az éjbe. A magyar erdő irtás lett azóta, Két öreg költőm tüze is kihamvadt. Más lett a kor, az erkölcs és a nóta, Divatja múlt a magyar ősi dalnak. Fáj a szivem, hogy tőlük elszakadt, Siratja a nemes barátokat, Ha dallal áldoz emléküknek itt — És mégis érzi : jobb volt így nekik ! Amerre dalkirályai a múltnak, Napunk hunytával — ők is elvonultak. III. Gyulai Pál és a M. Tudományos Akadémia. Irta : Balogh Jenő főtitkár. I. Egészen Kazinczy Ferenc koráig kell visszamennünk, hogy párját találjuk annak a sok mindenre kiterjedő és mégis annyira mélyreható munkának, amelyet a múlt szá­zad közepétől fogva dolgozó kitűnő írók, költők és tudósok sorában Gyulai Pál végzett. E munkának önzetlen, teljes odaadása és lelkiismeretes pontossága jelentéktelennek látszó tárgyi bizonyítékból is kitűnik. Nyelv- és Széptudományi osztályunk szobájában kegye­lettel őrizzük azt a terjedelmes kötetet, amelybe 1870 elejé­től fogva évek hosszú során át Gyulai Pál mint akkori osztálytitkár, ezenfelül a nyári két hónapon keresztül mint a halhatatlan emlékezetű főtitkár helyettese az Akadémiának ügyeire vonatkozó feljegyzéseit sajátkezűleg írta be. Ugyanott találjuk azt az évekre terjedő hivatalos leve­lezést, amelynek címzettje : «Tekintetes Gyulai Pál osztály­titkár úr», a levélíró pedig a költői géniusz, jellem és köte­lességtudás tekintetében világfogytáig mintakép gyanánt csodált akkori főtitkárunk, Arany János. Ebben a szobában gyakran meghatottan szemléljük a hatalmas iratcsomagokat, amelyek bizottságok tanácskozá­sait, osztályértekezletek üléseit foglalják magukban és ame­

Next