Akadémiai Értesítő, 37. kötet (1926. évfolyam)

Előadások és cikkek - Balogh Jenő: Gyulai Pál és a M. Tud. Akadémia

85 Gyulai Pál és a M. Tudományos Akadémia lyeket a maga jellemző gyöngy­betűivel szintén Gyulai Pál vetett papírra. Mindez hosszú fejtegetéseknél jobban jellemzi azoknak a nagyoknak rendkívüli kötelességtudását és Akadémiánk iránt érzett ragaszkodását. Amíg az utolsó évtizedekben is akadtak olyan társaink, akik ámbár megválasztatásukat óhajtották, évekig feléje sem néztek Társaságunk működésének, addig maga halha­tatlan emlékezetű alapítónk, gróf Széchenyi István, amikor 1831-ben másodelnökké választották, önként elvállalta az Akadémia pénztára mellett az ellenőri tennivalók végzését, ezáltal is kifejezést adva annak, hogy maga a legnagyobb sem vonakodik az ilyen csekélyebb jelentőségű munkakörtől, ha ezáltal Akadémiánk javát szolgálhatja. Arany János, akit 1865 január 26-án választottak titoknoknak, 12 éven át minden hivatalos irat fogalmaz­ványát sajátkezűleg írta. Ezek a legnagyobbak valóban teljesen átérezték «hiva­tásuk szentségét és komolyságát» ; jól tudták, hogy amikor a kezdetnek nehéz évtizedeiben az Akadémiát szolgálták, az egész nemzet ügyét vitték előbbre. Ezeket a példákat követte Gyulai Pál is, aki már Akadémiánk tagjává történt megválasztása előtt sokat írt ,és tett Akadémiánk javára. Amikor az abszolutizm­us enyhülése után Akadémiánk munkásságát újból megkezdte, 1858 decemberében Gr. Des­sewffy Emil elnöklete alatt tartott nagygyűlésében egy­szerre a kitűnő költők egész sorát választotta tagjai közé. Ekkor választatott levelező taggá Arany János, akit még ugyanazon a napon — ami soha többé meg nem tör­tént, — rendes taggá is választottak ; ugyanekkor egyszerre választattak meg : Jókai Mór, Szász Károly, Tompa Mihály és Gyulai Pál. Gyulai már 1859-ben megtartotta székfoglalóját «Ka­tona József Bánk Bánjáról» és ezt a tanulmányt később kibővítve, egyik hasonló című kitűnő nagyobb művében adta ki. 1862-ben mint Arany János folyóiratának segédszer­kesztője Budapestre költözött és nemsokára az Akadémia jegyzőjének tennivalóit is végezte; 1867-ben pedig Társa­ságunk rendes tagja lett. Méltó dolog volt, hogy Akadémiánk és a magyar iro­dalom és tudomány iránt szerzett érdemeit Társaságunk már korán elismerte.

Next