Akadémiai Értesítő, 37. kötet (1926. évfolyam)
Előadások és cikkek - Balogh Jenő: Gyulai Pál és a M. Tud. Akadémia
85 Gyulai Pál és a M. Tudományos Akadémia lyeket a maga jellemző gyöngybetűivel szintén Gyulai Pál vetett papírra. Mindez hosszú fejtegetéseknél jobban jellemzi azoknak a nagyoknak rendkívüli kötelességtudását és Akadémiánk iránt érzett ragaszkodását. Amíg az utolsó évtizedekben is akadtak olyan társaink, akik ámbár megválasztatásukat óhajtották, évekig feléje sem néztek Társaságunk működésének, addig maga halhatatlan emlékezetű alapítónk, gróf Széchenyi István, amikor 1831-ben másodelnökké választották, önként elvállalta az Akadémia pénztára mellett az ellenőri tennivalók végzését, ezáltal is kifejezést adva annak, hogy maga a legnagyobb sem vonakodik az ilyen csekélyebb jelentőségű munkakörtől, ha ezáltal Akadémiánk javát szolgálhatja. Arany János, akit 1865 január 26-án választottak titoknoknak, 12 éven át minden hivatalos irat fogalmazványát sajátkezűleg írta. Ezek a legnagyobbak valóban teljesen átérezték «hivatásuk szentségét és komolyságát» ; jól tudták, hogy amikor a kezdetnek nehéz évtizedeiben az Akadémiát szolgálták, az egész nemzet ügyét vitték előbbre. Ezeket a példákat követte Gyulai Pál is, aki már Akadémiánk tagjává történt megválasztása előtt sokat írt ,és tett Akadémiánk javára. Amikor az abszolutizmus enyhülése után Akadémiánk munkásságát újból megkezdte, 1858 decemberében Gr. Dessewffy Emil elnöklete alatt tartott nagygyűlésében egyszerre a kitűnő költők egész sorát választotta tagjai közé. Ekkor választatott levelező taggá Arany János, akit még ugyanazon a napon — ami soha többé meg nem történt, — rendes taggá is választottak ; ugyanekkor egyszerre választattak meg : Jókai Mór, Szász Károly, Tompa Mihály és Gyulai Pál. Gyulai már 1859-ben megtartotta székfoglalóját «Katona József Bánk Bánjáról» és ezt a tanulmányt később kibővítve, egyik hasonló című kitűnő nagyobb művében adta ki. 1862-ben mint Arany János folyóiratának segédszerkesztője Budapestre költözött és nemsokára az Akadémia jegyzőjének tennivalóit is végezte; 1867-ben pedig Társaságunk rendes tagja lett. Méltó dolog volt, hogy Akadémiánk és a magyar irodalom és tudomány iránt szerzett érdemeit Társaságunk már korán elismerte.