Akadémiai Értesítő, 37. kötet (1926. évfolyam)
Előadások és cikkek - Balogh Jenő: Gyulai Pál és a M. Tud. Akadémia
87 Gyulai Pál és a M. Tudományos Akadémia ülésén; 1883 május havától fogva, mint a M. Tud. Akadémia választottja, részt vett legfőbb kormányzótestületünknek, az Igazgató-tanácsnak munkájában és a patriarchák korának elértéig, több mint 36 éven át, lankadatlanul végezte azt a sok kicsi és jelentéktelennek látszó, valójában pedig az Akadémia életében mindig fontossággal bíró tennivalót, ami az osztálytitkárok hatáskörébe tartozik. Az ő kezdeményezésének köszönhetjük, hogy az Akadémia a szellemi életünk történetében oly nagy jelentőségű Budapesti Szemlét, mint Társaságunk által támogatott folyóiratot 1873-tól fogva megindította. Elsősorban Gyulai Pál érdeme volt, hogy az ő szerkesztésében több mint 35 éven keresztül ez a folyóirat tájékoztatta a magyar közönséget azokról az eszmékről, amelyek a szellemeket világszerte foglalkoztatták és kiváló közvetítő volt egyfelől a szaktudomány és a művelt közönség, másfelől a hazai és külföldi irodalom között. Gyulai Pál egész munkásságában Akadémiánk érdekében is megnyilvánultak az ő erős egyéniségének jellemző nagy tulajdonságai : a tudomány szeretete, bátor szókimondás, az igazság kultusza, de különösen ezekhez járult az állandó harckészség Akadémiánk érdekében. Nem meglepő, sőt szokásos, hogy az Akadémiákat, mint konzervatív testületeket gyakran támadják. És mint az agg Toldi, amikor az ország címerét veszedelem vagy szégyen fenyegette, síkra szállt a hazáért, úgy kelt Gyulai ilyen támadás esetén minden alkalommal meggyőző erővel, találó érvekkel Társaságunk védelmére. Az ő visszavágásait nem lehetett kivédeni, mert tudományos tekintélyének súlyán felül az igazság hatalmas hangján válaszolt a támadóknak. 1906-ban, 80 éves korában Gyulai Pált szeretetünk és nagyrabecsülésünk jeléül tiszteleti taggá választottuk. Ekkor mondott le osztálytitkári tisztéről, de érdeklődése ezután sem szűnt meg Társaságunk iránt. Klasszikusan tömör szavakkal jellemezte az ő munkáját kitűnő elnökünk, Berzeviczy Albert 1909 nov. 11-én, amidőn Akadémiánk oszlopcsarnokában, ahol Gyulai Pál ravatalon feküdt, búcsút vett tőle, kiemelvén, hogy «késő agg koráig fáradhatatlan buzgalommal járt el ide ápolni a magyar tudományt és irodalmat és erejének végső fogytáig, intő, tanitó, példaadó hírmondója volt egy nemes és tiszta célokért lángoló korszaknak, nemzeti irodalmunk igazi kialakulása korának.» (Ak. Ért. XX. k. 691. 1.)