Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1958 (65. kötet = Új folyam 3. kötet)
1958 / 10. sz. - NAGY ISTVÁN GYÖRGY: A mesterséges holdak műszerberendezése
A készülékeket ezért úgy kell megtervezni, elkészíteni és kipróbálni, hogy működésük közben zavar ne álljon elő. Hiszen még egy részleges hiba is esetleg az egész tudományos program sikerét kétségessé teszi s a vállalkozást eleve kudarcra ítéli, még akkor is, ha a mérési adatok egy része helyes volna. A műszereket a pillanatnyilag fellépő 100 g nagyságrendű gyorsulásokra kell méretezni. Egyes műszerek igen nagy hőmérsékleti és nyomásingadozásnak vannak kitéve. Nagyon fontos tehát, hogy a mesterséges holdba jól megszerkesztett, megbízható alkatrészekből készült s igen gondosan kipróbált műszereket építsenek be. A mesterséges holdak műszerberendezése sokban hasonlít a magaslégköri kutató rakéták és léggömbök hasonló felszereléséhez, és annak mintegy közvetlen leszármazottja. Itt is, ott is a berendezés három alapvető feladatot végez : a) a mérési értékeket a műszerek segítségével meghatározza, b) ezeket az értékeket rádiójelekké alakítja át (kódolja), végül c) a kódolt jeleket a földi megfigyelőállomásra továbbítja. Az említett kutatóeszközökkel összehasonlítva, a mesterséges holdak működési határai térben és időben egyaránt sokkalta nagyobbak. Mivel a holdacska mérési adatai sok esetben olyan helyekről származnak, ahonnan a földi megfigyelőállomással rádióösszeköttetést nem lehet létrehozni, ezért adattárolóra is szükség van, mely lehetővé teszi a mérési adatoknak későbbi időpontban történő továbbítását. Foglalkozzunk mindenekelőtt az előbb említett első funkcióval, vagyis magával a méréssel. Nézzük meg, hogy milyen mérési feladatokról van szó, és ezekre milyen eszközök használhatók. Legelőször egy olyan mérést tárgyalunk, mely a második szputnyik programjának lényeges része volt, s ezenkívül a későbbi Vanguard-holdak tudományos tervében is fontos szerepet játszik : ez a Nap ibolyántúli és röntgensugárzásának vizsgálata. E sugárzás olyan folyamatokkal kapcsolatos, melyek a viszonylag kevéssé ismert kromoszférában és a koronában játszódnak le. Ma még nem jutottunk el odáig, hogy a mesterséges holdak segítségével a Nap teljes ibolyántúli színképtartományát vizsgálni lehessen. A szóban forgó vizsgálatok elsősorban az 1216 A hullámhosszú Lyman a sugárzásra vonatkoznak. A színkép Lyman a vonala akkor lép fel, amikor egy elektron az L-szintről a K-szintre megy át.** Feltevés szerint ez a sugárzás járul hozzá a legnagyobb mértékben a magaslégkör ionizálásához. A sugárzás a 90—100 km magasságban lévő H-réteg intenzív ionizálása révén a rövid rádióhullámok terjedését akadályozza. A második szputnyikon a Nap ibolyántúli és röntgensugárzását három különleges elektronsokszorozóval vizsgálták. Ezek egymáshoz képest 120—120 foknyira voltak elhelyezve s a szputnyik helyzete szerint hol az egyik, hol * A Nap látható felületét, a fotoszférát az átlátszó kromoszféra veszi körül. Ez az övezet napfogyatkozások alkalmával válik világító, igen keskeny gyűrű alakjában láthatóvá, amely a napkorongot körülveszi. A korona a Nap körül elhelyezkedő rendkívül kis sűrűségű gázburok, mely fokozatosan elvész a világűrben. Csak teljes napfogyatkozás alkalmával figyelhető meg. ** Ha az atom a nagyobb energiájú állapotából (az elektron az L-szinten) kisebb energiájú állapotba (az elektron a K-szinten) kerül, a felszabadult energiát fénykvantumok, fotonok kibocsátásával adja le.