Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1960 (67. kötet = Új folyam 5. kötet)

1960 / 7. sz. - SZERÉNYI SÁNDOR: Lenin igazsága

és megszilárdulásában vált valóra. Lenin tudományos előrelátása, — amely szerint az emberiség sorsát végső soron az dönti el, hová csatlakoznak Ázsia népeinek száz és százmilliói, — fényesen beigazolódott. Immár, a több, mint 600 milliós kínai nép is — évezredes elmaradását rohamléptekkel hozva be­­­építi a szocializmust, s példáját követik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság népeinek tízmilliói. Erre tanúskodik az is, hogy nap mint nap jobban és jobban öntudatra ébred­nek Ázsia, Afrika és Dél-Amerika még gyarmati, illetve félgyarmati sorban sínylődő népei, hogy az imperialista gyarmati rendszer szemünk láttára bomlik fel, semmisül meg a függetlenségükért küzdő népek legyőzhetetlen szabad­ságharcának pörölycsapásai alatt. A XX. század első negyedében az imperialisták és revizionista szekér­tolóik még gyakran gúnyolódtak Lenin nagyszerű szavai és célkitűzései felett. Képtelenségnek tartották, hogy azok megvalósulhassanak. Nem tudták vagy nem akarták megérteni Lenin tudományos előrelátásának erejét, meg­valósulásuk elkerülhetetlen szükségszerűségét. De vajon ki emlékszik ma már az akkor még „történelmi nagyságoknak" tartott államférfiakra, a briandokra, wilsonokra, poincarékra, vagy reformista csatlósaikra, a kautskykra, nos­kékra, hendersonokra, mcdonaldokra? A proletárhatalom „elkerülhetetlen bukásáról" szóló naiv jóslataikkal együtt örökre eltűntek a történelem süllyesztőjében, míg Lenin igazsága a réginél ezerszer erősebb fénnyel ragyogja be ma is a szocializmus irányába haladó emberiség fejlődésének útját és ragyogni fog mindaddig, míg csak érző és gondolkodó ember él e földön. A szovjet népek méltán lehetnek büszkék arra, hogy az ő országuk Lenin és a leninizmus szülőföldje. Lenint azonban jogosan tekinti sajátjának nemcsak minden szocializmust építő nép, hanem mindazok is, akik a tőkés országokban a kizsákmányolás és elnyomás ellen küzdenek, a békéért har­colnak, mindazok, akik a gyarmati és félgyarmati országokban népük szabad­ságáért és nemzeti függetlenségéért harcolnak az imperialimus ellen, mindazok, akik a békéért és a haladásért szállnak síkra fajra, színre, vallási hovatarto­zásra való tekintet nélkül — bárhol a világon. Marx és Engels zsenialitását mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy bár tevékenységük a kapitalizmus fejlődésének még felfelé ívelő szaka­szára esett, már akkor felismerték és hirdették, a kapitalizmus elkerülhetetlen pusztulását, sőt a proletariátusban megjelölték sírásóját is, amely megvaló­sítja a proletárhatalmat, majd felépíti a szocializmust. Lenin tudományos alkotásának és forradalmi tevékenységének súly­pontja viszont már a XX. század első negyedére esik. Arra az időszakra, amely az emberi társadalom legnagyobb átalakulását — a szocialista forradalom meg­valósítását — már gyakorlati feladatként tűzte napirendre. Gigantikus feladat volt ez, amelynek megoldására minden idők leg­zseniálisabb gondolkodója és forradalmára sem vállalkozhatott egymaga. A munkásosztály akkori pártjai, a szociáldemokrata pártok viszont ekkor már egyre mélyebbre süllyedtek az opportunizmus, a revizionizmus mocsarába és ezért váltak képtelenné e történelmi feladat megoldására. Leninre hárult tehát az a hatalmas feladat, hogy — mint az új történelmi korszak legalap­vetőbb feladatainak zseniális megértője és kifejezője — megtisztítsa a marxiz­must az évtizedek során reárakódott hamis, opportunista ferdítésektől, és az adott viszonyok követelményeinek megfelelően továbbfejlessze azt. Így született meg a marxizmus meghamisítóival való éles ideológiai harc közben

Next