Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1961 (68. kötet = Új folyam 6. kötet)

1961 / 7-8. sz. - SZERÉNYI SÁNDOR: Tudományos életünk néhány időszerű kérdéséről

tattja a legfejlettebb tőkés országokét, és a kulturális forradalom betetőzése, az emberek tudatának szocialista átformálása. E nagyszerű célkitűzések meg­valósítása a legnehezebb feladat. Ez igényli a legtöbb időt és fáradságot, szívós kitartást, elvi következetességet és forradalmi állhatatosságot, nemcsak a munkásosztály, hanem forradalmi élcsapata, a szocializmust építő dolgozó nép vezető ereje, a párt részéről is. E feladatok megoldása azonban elképzel­hetetlen az értelmiség, elsősorban a tudós értelmiség hatékony közreműködése nélkül. A tudomány társadalmi szerepének fontosságát pártunk és kormányza­tunk hazánkban is teljes mértékben felismerte. Kifejezésre jut ez a párt poli­tikájában és a kormány egész tevékenységében. A tudományról szólva ezért emelte ki Kádár János elvtárs kongresszusi beszámolójában, hogy ,,a tudomá­nyok szerepe felbecsülhetetlen jelentőségű szocialista építésünk feladatainak meg­alapozásában". A meglevő fogyatékosságok ellenére nem kétséges, hogy a VII. kongresszus óta eltelt másfél év alatt számottevő eredmények születtek, első­sorban az agrár-, műszaki és a kémiai tudományok, továbbá a társadalomtudo­mányok egyes ágazatainak területén, s ezek is jelentős mértékben hozzájárul­tak a termelőerők fejlődéséhez, az anyagi javak termelésének fokozásához, az emberek gondolkodásának szocialista átformálásához. A tudomány fontos társadalmi szerepének felismerése jut kifejezésre nálunk abban, hogy népi államunk megteremti a kutatómunka egyre javuló feltételeit, gondoskodik a tudomány műveléséhez szükséges költségek fedezeté­ről. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy míg a felszabadulás előtt hazánkban csak néhány főhivatású kutatóintézet volt, és tudományos kutatómunka csak kevés számú egyetemi tanszéken és néhány ipari nagyüzem fejlesztési labora­tóriumában folyt, addig ma már 123 intézetben és kb. 600 egyetemi, illetve főiskolai tanszéken végeznek kutatómunkát. A tudományos kutatóintézeti dolgozók összlétszáma még 1953-ban is csak 8500 fő volt, 1960 decemberében már 13 792 fő. Ebből a tudományos kutatók és a tudományos segédsze­mélyzet száma meghaladja a tízezret. A kutatómunka számára általában jó feltételeket tudtunk biztosítani még akkor is, amikor az ország gazdasági éle­tében bizonyos átmeneti bajok vagy népgazdasági feszültségek keletkeztek, pl. az ellenforradalom pusztításai folytán, vagy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével járó rendkívüli és jelentős beruházási költségek következtében. 1961. évi erőforrásainkból még ilyen körülmények között is összesen kb. 1,6 milliárd forintot fordítunk tudományos kutatásokra, ami nemzeti jövedelmünk több mint 1%-át, egész költségvetésünk kb. 2%-át jelenti és meghaladja több tőkés ország hasonló ráfordításainak százalékarányát. Népköztársaságunk gondoskodik a tudományos és technikai káderek képzéséről, biztosítja a tudósok anyagi gondoktól mentes munkáját, messze­menő anyagi és erkölcsi elismerésben részesíti a tudósok alkotómunkáját. Hazánkban 1951 óta folyik a tudományos utánpótlás tervszerű képzése, és minősítés alapján új típusú tudományos fokozatok odaítélése. 1961 tavaszáig a tudományok doktora fokozatot 304 fő, a tudományok kandidátusa foko­zatot pedig 1663 fő nyerte el. Jelenlegi aspiránsaink száma meghaladja az 1700 főt, emellett ez év őszén kezdi meg tanulmányait kb. további 400 fő. 1960-ban a 153 akadémikus és levelező tag, továbbá a tudományok doktorai­nak és kandidátusainak tiszteletdíjára összesen 16,6 millió forintot, külföldi és belföldi aspiránsképzésre pedig 4,6 millió forintot, és más kiadásokkal együtt a nem közvetlenül kutatásokat szolgáló tudománypolitikai célokra 43,6 millió-

Next