Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1971 (78. kötet = Új folyam 16. kötet)

1971 / 3. sz. - ANDICS ERZSÉBET: Politikai küzdelmek a magyar közlekedésügy fejlesztése kérdésében a reformkorban

Bécsben meg is ígértek egymilliót, igazi, a kért hatmillió helyett. Mindezek alapján Széchenyi nagy bizakodással látott a munkához. Hogy mindebből mi valósult meg, hogy Széchenyi bizakodása és reményei hogyan foszlottak semmivé, ennek története éles fényt vet nemcsak a bécsi kormány rövidlátó szűkkeblűségére Magyarországot illetően, de rávilágít Met­ternich tényleges viszonyára is Széchenyihez. Alighogy 1846 tavaszán Széchenyi a fenti nagy ígéretekkel tarsolyában hazatért Bécsből, ezeknek a realizálása körül olyan áldatlan huzavona indult meg Kübeckkel, hogy az Széchenyit csaknem felőrlötte. Kübeck kezdettől fogva kitért az ígéret megvalósítása elől, nyilván egy pillanatra sem volt szándékában a Tisza szabályozására komoly összeget adni. Széchenyi már 1846 májusában feljegyzi, hogy Kübeckkel hasztalan próbál Bécsben az ügyről tárgyalni. „Amióta itt vagyok, nem láttam Kübecket. Abban a pillanatban, amikor hozzá akarok menni, —­ kéreti elnézésemet . . . Mett(ernich) herceghez kell mennie — meg lehet őrülni."41 Csakhamar rá kell jönnie, hogy Kübecktől a legkisebb mértékű támogatást sem várhatja. 1846 őszén jegyzi fel: „Most tisztában vagyok. Kübeck semmit sem fog tenni Magyarországért? ! Vigye el őt az ördög, köszönöm ezt neki, mert én most meg fogom változtatni egész politikámat . . . Magyarországnak önmagából kell az erejét merítenie."42 „Kübeck semmit sem fog tenni Magyarországért." Ez valóban pontos és kimerítő meghatározása volt Kübeck magatartásának; ez utóbbi viszont teljes összhangban volt Metternich nézeteivel. Széchenyi vergődését híven mutatják ez időbeli naplófeljegyzései. A mega­láztatások között, amelynek hivatalvállalása óta a kormány részéről ki van téve, nagy helyet foglalnak el a Tisza-szabályozás kérdésében folytatott ered­ménytelen alkudozásai.43 „Koldulnom kellett és kell az egymillióért. Koldul­nom kell a Duna-part szabályozásáért ..." A felsorolást azzal végzi: „Oh, önmegtagadás! Nem szabad, hogy végetérjél!"44 Majd másutt: „Mindent megpróbáltam. Jóhiszeműen (bona fide) . . . elfogadtam a leggyűlöltebb állást ! ... És ők cserben hagynak engem !­­ "45 Az 1847-ben megnyíló országgyűlés számára készített kormányjavaslatok (királyi propozíciók) kimunkálásába Apponyiék be sem vonják Széchenyit. A ja­vaslatok között szerepel ugyan a Tisza szabályozása, de — Széchenyi min­den erőfeszítése ellenére — határozott összeg megjelölése nélkül. A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy 1847 őszén, azzal egyidőben, hogy kétségtelenné vált: a kormány a Tisza szabályozására nem adja meg az ígért milliót, a porondra lépnek Metternich emberei, a Sina és Rothschild bárók, hogy ezt a vállalkozást is kezükbe kaparintsák. Ajánlatot tesznek Széchenyinek: meg akarják őt vásárolni a haszonban való részesedéssel.48 A reformellenzék vezetői — Deákot is beleértve — kezdettől fogva fenntartá­sokkal fogadták Metternichék ígéreteit a Tisza-szabályozás állami támogatására 41 Sz. I. II. 1846. május 23. - VISZOTA, VI. köt. 379. 1. 42 Uo. 1846. szeptember 30. — Uo. 461. 1. 43 L. uo. 1846. október 15., 1847. március 6., 7., május 19., 30., június 3., 16., augusztus 24. stb. naplófeljegyzései. — VISZOTA, VI. köt. 456, 527, 568, 571, 574, 581, 620. stb. lapok. 44 Uo. 1847. augusztus 21. — Uo. 618. 1. 45 Uo. 1847. június 6. — Uo. 576. 1. 46 Az esetet Széchenyi naplófeljegyzéseiben maga mondja el a legnagyobb felháborodás­sal.­­ L. uo. 1847. október 29. — Uo. 662-663. 1.

Next