Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1973 (80. kötet = Új folyam 18. kötet)

1973 / 1. sz. - SŐTÉR ISTVÁN: Petőfi Sándor

rajzi vallomásnak is tekinthető. Ez a költemény látszólag megfordítja a Szabadság, szerelem! álláspontját. De valójában ez utóbbit sem lehetett még végsőnek tekinteni. Közélet és magánélet összhangját majd a házasság utáni költemények tárják csak elénk, és elsősorban a Beszél a fákkal. . ., melynek sajátos szépségét épp az adja meg, hogy két egymással ellentétesnek látszó elem: az indulat és a gyengédség simul itt egységbe, forradalom és szerelem érzéseinek csodálatos harmóniájában. A szerelmi boldogságot a rendkívül gyengéden megszólaló refrén fejezi ki („Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik — Kis feleségem mélyen, csendesen"), és az egész első strófa, a maga egynemű, felbonthatatlan érzelmi, idilli hangu­latával, természetszerűen kívánja is ezt a refrént. A strófa és a refrén egynemű­sége azonban megszakad a továbbiakban: a szerelmi idillt a forradalom képe váltja, hogy ezekkel a forradalmi indulatokkal többé már nem lesz össz­hangba hozható a refrén. De ellenkezőleg: a költemény érzelmi csúcspontján, legmagasabb hőfokán, a forradalmi látomásba mintegy beleolvad a refrén szerelmi érzése is: Egy kis mennydörgés szívem dobogása, S villámok futnak által fejemen, S kebelemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. A negyedik és az ötödik strófa végett a forradalmi mondanivalót Petőfi ,,..." jellel különítette el a refréntől, ezzel is kifejezvén a strófa és a refrén tartalmának különbözését. Az utolsó strófában azonban a forradalmi víziót a refréntől csak egy vessző választja el, ami szintén arra utal, hogy a refrén kifejezte érzésállapot a forradalmi látomás érzésállapotában tökéletesen felolvadt. Kevés költemény van az egész világlírában, mely ily tökéletesen fejezi ki a közélet és a magánélet, a forradalmi indulat és a szerelmi gyen­gédség harmóniáját. Házassága után Petőfi egész erejével a közéleti harcokba veti magát, ahol fontos feladatok várnak rá. Most ült össze az 1847-es országgyűlés. Senki sem tudhatja még, hogy a rendi Magyarország utolsó országgyűlése lesz ez. Nem sokat várnak tőle az átalakulás harcosai. Mintegy az ország­gyűlésen érvényesülő táblabíró-politikára célozva írja meg Petőfi a Pató Pál úr című költeményt, s az a keserű elégedetlenség, mely őt a reformok menete miatt tölti el, szüli az Okatoptaia és A magyar politikusokhoz című költeménye­ket is. Petőfi művének ez a része a magyar szatíra történetének nagy, haladó hagyományaihoz csatlakozik, s azokhoz a hagyományokhoz, melyekben a mi irodalmunk jogoli vonásai rajzolódnak ki, — a Falu jegyzőjében éppúgy mint az Elveszett alkotmányban. Ugyane korszakban jön létre Petőfinél a forradalmi és a hazafias témák ugyanoly egysége, aminő a közéleti és magánéleti témák közt 1847-ben létrejött már. És ahogyan a tiszai tájképbe belejátszott a forradalmi monda­nivaló, ugyanúgy belejátszik ezentúl, egyéb témákba is. 1848 esztendeje A téli esték című költeménnyel kezdődik, melyben a bensőséges, apró mozza­natok felidézése bír költői jelentőséggel: gondoljunk a falusi szobában üldögé­lők képére, a fiatalokéra, a gyermekekére,­­ a kenyérsütésre, a kútgém csi­korgására, a messziről áthallatszó cigányzenére, és arra a teljes, intim hangu­latképre, melyből az ablak alatt, lámpával elhaladó ember lépteit hallhatjuk, miközben a lámpa megvillanását, távolodását az éjszakában is híven érzékel-

Next