Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1973 (80. kötet = Új folyam 18. kötet)

1973 / 7-8. sz. - PÁNDI PÁL: Petőfi Sándorról

Petőfi Sándorról* Pándi Pál A hivatalos Petőfi-ünnepségek már lezajlottak, s ezen az évfordulón, elfo­gultság nélkül állíthatjuk, nem a ,,vak Megszokás" nem a „süket Hivatal" tette le koszorúit a Petőfi-emlékmű talapzatára. Nem harsány, nem prakticista­vulgarizáló ünnepségek voltak ezek az emlékülések, tudományos viták, ván­dorgyűlések és versmondó erőpróbák, hanem tartalmas tisztelgések annak a költőnek a nagysága előtt, aki a szülőkről és a szerelemről, a népről és a hazá­ról, a nemzetről és az emberiségről, az emberről és az emberségről nagyszerű igazságokat vésett bele a magyarság jobbik felének a tudatába. És a világ­irodalomba. Megjelent a 150. évfordulóra tervezett kiadványsorozat egy része is, közte a Petőfi-filológia olyan fundamentális teljesítménye, mint az Összes Művek kritikai kiadásának Kiss József és Martinkó András munkáját dicsérő első kötete. Elkészült a Petőfi életrajz első része Fekete Sándor értékes műhelyében. Okkal-joggal keltett figyelmet Révai József Petőfi-jegyzeteinek a publikálása az Irodalomtörténet hasábjain, hiszen a „pepita-füzet" feljegyzései egyszerre járulnak hozzá a Petőfi-kép történetének és Révai szellemi arculatának a megvilágításához. Korai lenne még elvégezni a Petőfi-kutatás új­ hullámának bármiféle össze­gező értékelését. Annyit azonban megjegyezhetünk, hogy azt a széles körű munkát, amelynek körvonalai kirajzolódnak a Lukácsy Sándor és Varga János szerkesztette Petőfi és kora s a Tamás Anna és Wéber Antal szerkesztette Petőfi tüze című tanulmánykötetekből, s amelyhez sokoldalúan járultak hozzá irodalomtörténészek, nyelvészek és történészek, nos, ezt a teljesítményt aligha jellemezhetjük azokkal a szavakkal, amelyekkel Babits Mihály annak­idején Barabás Ábel és Oláh Gábor könyveit minősítette, „nagy pipájú, de kevés dohányú" munkáknak nevezve őket. Éppen ezért remélhetjük talán, hogy egy későbbi „fehér könyvben" az Akadémia elnökségének írásos beszá­molója a 18. és 19. századi kutatásokkal együtt erről a munkáról is több mél­tánylással fog szólni. I. A Petőfi-irodalom összefoglaló értékelésének mégoly vázlatszerű előkészí­tése helyett (ez a minősítés egyébként is korrekt kollektív munkát kíván) inkább a Petőfi-mű értelmezésének néhány kérdését érinteném itt. Nem Petőfi * Az itt közölt szöveg rövidített változata hangzott el az MTA közgyűlésének kereté­ben rendezett május 16-i Petőfi-ülésszakon.

Next