Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1977 (84. kötet = Új folyam 22. kötet)
1977 / 6. sz. - AZ MTA 1977. ÉVI 137. KÖZGYŰLÉSE - Az 1977. évi Akadémiai díjak
hatalmas méretű nyelvjárási anyaggyűjtést, amely példátlan a magyar nyelvtudomány történetében. Igen gazdag etimológiai-szótártörténeti, ezen belül is a román—magyar nyelvi és kulturális kapcsolatokat vizsgáló munkássága. Értékesek és időtállók hangtörténeti, történeti és leíró nyelvtani, nyelvhelyességi közleményei, szólásmagyarázatai, tudománytörténeti munkái. Meggyőzően bizonyítja ezt az a majdnem 1800 lap terjedelmű válogatott gyűjtemény, amelyet a bukaresti Kriterion Könyvkiadó jelentetett meg három kötetben 1970 és 1972 között „Anyanyelvünk életéből", „A szó és az ember", „Nyelv és múlt" címmel. Szabó T. Attila munkássága a magyar néprajztudománynak és a magyar irodalomtudománynak is a legelső vonalába tartozik. 1970-ben, klasszikus értékű bevezető tanulmánnyal megjelent „Haja, haja virágom" c. „virágének"gyűjteménye, a Kallós Zoltán gyűjtötte balladáknak az ő gondozásában megjelent kiadása, az ehhez adott bevezető tanulmány, az ő társszerzőségével készült Kriza-monográfia , mindkét tudományterület szakemberei által magasra értékelt tudományos HUTTERER MIKLÓS, a nyelvtudományok doktora, az ELTE Német Nyelvi és Irodalmi Tanszékének egyetemi tanára, a „Die germanischen Sprachen. Ihre Geschichte in Grundzügen" című művéért. A kézikönyv, amely a hazai germanisztika legjelentősebb alkotásai közé tartozik, a germán nyelvek kialakulását az indoeurópai közösségtől napjainkig összefoglalóan mutatja be. A mű azért is érdemel különös figyelmet, mert ez az első korszerű kritikai összefoglalása a germanisztikai ismereteknek hazánkban. Ezen érdemén túl a kézikönyv olyan új elemeket (módszert, szemléletet, anyagot, eredményeket) tartalmaz, melyek révén nemzetközi figyelmet is kelthet. Az ismertebb új, külföldi kézikönyvektől a szerző munkája abban tér el, hogy egyrészt bemutatja valamennyi germán nyelv kialakulását az indoeurópai közösségtől napjainkig, másrészt az egyes nyelvek fejlődését az egymás közötti kontaktusok és a más nyelvi szövetségekkel való együtthatás figyelembevételével rajzolta meg. A szerző az összehasonlító történeti módszert szerencsésen vegyíti a történetitipológiai vizsgálattal, a korábbinál plasztikusabb képet tud adni a mai germán nyelvek fejlődéséről és jelen állapotáról, alkotások. Legújabb munkája a 8 — 10 kötetre tervezett Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár — amelynek első kötete 1975-ben jelent meg, szintén a Kriterion kiadónál, önmagában is életmű nagyságrendű. Az 1400-as évek közepétől a múlt század végéig terjedő időben keletkezett oklevelekből milliós nagyságrendű adatanyagot gyűjtött össze — egyetemi tanári elfoglaltsága mellett, kizárólag a saját szellemi és anyagi erőivel. S ebből az anyagból állított össze — szintén lényegében egymaga — egy olyan, méreteiben is lenyűgözően impozáns művet, amely az első kötet tanúsága szerint nem csupán a magyar nyelv történetét kutató tudósok számára kimeríthetetlen kincsesbánya, hanem a magyar folklór, a történettudomány, a művelődéstörténet kutatói számára is a kitűnően felhasználható adatok tízezreit kínálja. Páratlan lehetőséget nyújt ez a mű az Erdélyben évszázadok óta egymás mellett élő „három nemzet" nyelvi, kulturális, gazdasági kapcsolatainak vizsgálatához, sőt — elsősorban folklór anyagával — a Kárpát-medence más nemzetiségű kutatói számára is. Az 1977. évi Akadémiai díjak s ezt nagyon szerencsésen egészítik ki nyelvszociológiai megfigyelései, valamint a nyelvi változások külső és belső indítékainak dialektikus egységét elénk táró vizsgálatai. JUHÁSZ GYULA, a történelemtudományok kandidátusa, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa a „Magyarország külpolitikája 1919 — 1954" c. könyvéért. A könyv a két világháború közötti magyar külpolitika történetét átfogóan feldolgozó, hatalmas magyar, német és angol levéltári anyagokra épülő marxista szintézis, a magyar külpolitika és diplomácia történetének mély, tudományos elemzését nyújtja. Nagy erénye, hogy sikeresen oldja meg a diplomácia történet és nemzeti történet rendkívül szerteágazó összefüggéseinek bemutatását, rendkívül mélyen elemzi a bel- és külpolitika önmozgását, ugyanakkor a külpolitika rendszervédő funkcióját. A tanulmány ismeretanyaga különösen a harmincas évek és a második világháború vonatkozásában széles körű és a munka számos új, rendkívül fontos, eddig nem ismert részanyagokat is tartalmaz. A marxista elemzés jól ötvöződik a színes.